Frontbevonulás

Ismét szólnak a fegyverek a kelet-ukrajnai harctereken, és mind több nehézfegyver kerül vissza a frontvonalak közelébe – nyilatkozta a napokban Lamberto Zannier, a kelet-ukrajnai tűzszünet betartását ellenőrző EBESZ-megfigyelők vezetője. Helyszíni jelentések szerint egyre több az áldozat is, és az Oroszország támogatását élvező szakadárok egyebek mellett rakétavetőkkel lövik az ukrán kormányerők állásait. A kelet-ukrajnai harcok beszüntetését célzó tavalyi minszki megállapodás összeomlására utaló jelek is azt mutatják, hogy tovább romlik a Moszkva és az ukrajnai beavatkozása miatt Oroszország ellen büntetőintézkedéseket bevezető Nyugat közötti viszony.

Ezt Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök is megerősítette, aki múlt szombaton a müncheni nemzetközi biztonságpolitikai tanácskozáson kijelentette: a NATO annyira ellenséges Oroszországgal szemben, hogy a világ belesüllyedt az új hidegháború korszakába. Bár korábban már több elemző is úgy vélekedett, visszatért az 1990-es évek elején a Nyugat győzelmével zárult hidegháború fagyos hangulata, a szemben álló felek hivatalos képviselői eddig tartózkodtak a múlt évszázad második felét idéző szóhasználattól. A válság néven nevezése most azt jelentheti, hogy Moszkva a jövőben még kevésbé ügyel majd arra, hogy kesztyűs kézzel érvényesítse érdekeit Európában és Ázsiában. München, ahol minden februárban a legmagasabb rangú politikusok értékelik a nemzetközi kapcsolatok helyzetét, már 2007-ben is fókuszba került: Vlagyimir Putyin orosz államfő első alkalommal a bajor tartományi fővárosban marasztalta el nagy nyilvánosság előtt az USA-t, mondván, az szerinte az egypólusú világ fenntartására és egyeduralomra törekszik.

Ukrajna, ahol Moszkva két évvel ezelőtt magához csatolta a Krímet, majd támogatta a szakadár erőket, csak az új hidegháború egyik lehetséges frontja. A másik ütközőpont a NATO keleti szárnya, Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország lehet. Itt az észak-atlanti szövetség – az ukrajnaihoz hasonló orosz agressziótól tartó államok kérésére – folyamatosan növeli a katonai jelenlétet. A balti államok légterében a NATO-tagországok, köztük Magyarország harci gépei járőröznek, és sorra születnek a döntések a térségbe vezénylendő új gyors reagálású egységek létrehozásáról. A NATO védelmi miniszterei legutóbb február közepén határoztak egy olyan, várhatóan háromezer fős, többnemzetiségű alakulat létrehozásáról, amelyet veszély esetén vezényelnének az érintett országokba. John Kerry amerikai külügyminiszter pedig – miután Moszkvát tette felelőssé a kapcsolatok megromlásáért – arról beszélt, hogy Washington évi 790 millióról 3,4 milliárd dollárra emeli az európai biztonságra fordított összeget. „Ez lehetővé teszi, hogy egy hadosztálynak elég pluszfelszerelést tartsunk Európában, és egy dandárnyi erővel támogassuk a Közép- és Kelet-Európában szolgáló egységeket” – mondta Kerry.

Az EU is fontos front. Több jel mutat arra, hogy Oroszország – amely mindig is túl nagy falatnak tartotta az unió egészét, szívesebben tárgyal külön-külön a tagországokkal – szándékosan igyekszik gyengíteni az EU-t. Magyarország is célpont, a Moszkva elleni szankciókat elhibázottnak nevező Orbán Viktor azon kevés EU-s kormányfők egyike, akivel Putyin évente folytat négyszemközti eszmecserét. Egyebek közt a szélsőséges euroszkeptikus pártok támogatásával: az USA a napokban indított vizsgálatot annak kiderítésére, hogy a magyarországi Jobbik, a görög Arany Hajnal, az olaszországi Északi Liga és a francia Nemzeti Front kap-e törvénytelen támogatást Moszkvától. Nagy-Britanniában attól tartanak, hogy Moszkva az EU politikáját több kérdésben is hibásnak tartó munkáspárti vezér, Jeremy Corbyn mögött áll. Az orosz állami tulajdonban lévő RT médiacsoport például úgy számolt be részletesen Corbyn hat kampánybeszédéről, hogy szinte meg sem említette a később alulmaradt ellenjelölteket. Alekszandr Jakovenko, Oroszország londoni nagykövete pedig diplomatától szokatlan nyíltsággal támogatta egy lapinterjúban a Nyugat katonai beavatkozásait elutasító és Nagy-Britannia atomarzenáljának leépítését szorgalmazó politikust. Moszkva a Balkánon is nyomul, többek között az EU-tag Görögországban, illetve az EU-ba készülő Szerbiában és Montenegróban próbálja növelni a befolyását.

„Nagyon aktív az orosz propagandagépezet, s Moszkva bőségesen használja a hibrid hadviselés eszközeit. A cél, hogy csökkenjen a Nyugat ereje, s erősödjenek a NATO-val és az EU-val kapcsolatos kétségek. Nagyon okosan csinálják, fel akarják fejteni az EU-egység szövetét” – vélekedett Igor Szutjagin Londonban élő katonai szakértő, akit hazájában, Oroszországban 2004-ben kémkedés vádjával börtönbüntetésre ítéltek, s egy fogolycsere révén nyerte vissza a szabadságát.

Az Európához közel eső térségekben is tovább éleződhet a szembenállás. Szíriában állítólag katonai beavatkozásra készül a NATO-tag Törökország, így akár valódi háború is kitörhet Oroszország és az észak-atlanti szövetség között. Iránban Moszkva – amely korábban berendezésekkel és szakemberekkel járult hozzá Teherán atomprogramjához – most attól tarthat, hogy a rezsimmel kiegyező Nyugat a perzsa államban is vissza akarja szorítani az orosz befolyást.

Latin-Amerikában is erősödhetnek az ellentétek. A gazdasági csőd szélén álló Venezuela 2010–2014 között kétmilliárd dollár értékben vásárolt fegyvereket Oroszországtól. Nicaraguával MiG-29-es harci gépek eladásáról, valamint orosz távolsági bombázók és hadihajók utántöltését lehetővé tevő katonai bázis bérléséről tárgyal Moszkva. „Oroszország körbeudvarolja Kubát, Venezuelát és Nicaraguát, hogy használhassa az ottani támaszpontokat” – mondta tavalyi szenátusi meghallgatásán John Kelly tábornok, a Déli Parancsnokság volt vezetője. Emlékeztetett, hogy a három latin-amerikai állam közte volt annak a 11 országnak, amelyek elutasították a Krím annektálását törvénytelennek minősítő ENSZ-nyilatkozatot.

Egy teljesen új front is nyílhat az új hidegháborúban, mégpedig az északi-sarki. A globális felmelegedés hatására ugyanis elérhetőek lesznek a jég világában lévő természeti kincsek – elsősorban olaj- és földgázkészletek –, és közben egyre hosszabb időre hajózhatóvá válik az Európát és Ázsiát a sarkkör mentén összekötő vízi út is. A sarkvidék egy-egy részére már több ország, Norvégia, Kanada, illetve Oroszország is bejelentette igényét. Az érintettek közötti szembenállást mutatja, hogy amikor az USA tavaly átvette az Északi Tanács soros elnöki tisztét Kanadától, Oroszország – 2004 óta először – csak szakminiszteri szinten képviseltette magát. Kanada, amely korábban azt tervezte, hogy az átadás előtt találkozóra hívja a tagországokat, lemondta a konferenciát, állítólag azért, hogy ne kelljen magas rangú orosz politikusokat meghívnia Ottawába.

NÉMETH ANDRÁS