A kétszázalékos ember

Újra állnak a sátrak Kijev főterén, a Majdanon. Pontosan két évvel az után, hogy több mint ötven tüntető és rendőr halt meg a Viktor Janukovics akkori államfő távozását követelő tömeg és a rendfenntartók közötti harcokban, most a Forradalmi Jobboldali Erők (FJE) nevű nacionalista szervezet szállta meg a már sokat megért teret. A hangos és agresszív forradalmárok célja, hogy a kelet-ukrajnai után „második frontot” nyissanak a hivatalban lévő kormány ellen. Petro Porosenko államfő lemondását, az Arszenyij Jacenyuk vezette kormány feloszlatását, a rendkívüli állapot bevezetését és a kelet-ukrajnai szakadárokkal kötött – az utóbbi hetekben számtalanszor megsértett – tavalyi minszki tűzszüneti megállapodás felmondását követelik. „A forradalom nem fejeződött be, a kormány gondolkodás nélkül kiárusítja ugyanis a nemzet érdekeit. Meggyőződésünk, hogy titkos alkut kötöttek Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az ukrán hazafiak legyilkolásáról” – magyarázta újságíróknak Igor Gromov, a szervezet szóvivője.

A jelek szerint a nacionalisták a lehető legnagyobb zajt akarják csapni. A sátrak felállítása mellett elfoglalták a tér közelében lévő egyik szállodát, s oda költöztették be főhadiszállásukat. A kormánypárti médiumok utánanéztek az FJE hangadóinak: néhány nap alatt kiderítették, hogy a csoport vezetőinek egy része korábban oroszországi nacionalista csoportokban is megfordult, míg mások csak a közelmúltban költöztek el az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádból.

A térfoglalás az után jött, hogy ország-világ előtt nevetségessé tette magát az ukrán vezetés. A 450 fős parlament ugyanis előbb nagy többséggel megszavazta, hogy alkalmatlan a feladata ellátására a Jacenyuk vezette, 2014 óta hivatalban lévő kormány, majd pár perccel később ugyanők bizalmat szavaztak a kabinetnek. Pontosabban mégsem ugyanők. A két voksolás között több tucat képviselő elhagyta ugyanis az üléstermet, hogy a Porosenko által is támogatott bizalmatlansági indítvány előterjesztőinek ne legyen meg az elfogadáshoz szükséges 226 voksuk. A kivonulók egytől egyig olyan képviselők voltak, akik különféle pártok tagjaiként függnek valamelyik ismert ukrán oligarchától: a Kelet-Ukrajnában erős Rinat Ahmetovtól és Viktor Pincsuktól, valamint a dnyepropetrovszki régiót 2015 márciusáig kormányzóként irányító Ihor Kolomojszkijtól. Az is sokatmondó volt, hogy a kivonulásuk előtti másodpercekben sorra szólaltak meg a képviselők mobiljai, a távozásra valószínűleg sms üzenetekben kapták a felszólítást a rövid pórázon tartott honatyák.

A parlamenti kudarc azt mutatja, hogy hiába zavarták el két éve Kijevből Janukovicsot, s indították meg a politikai és társadalmi reformokat, Ukrajna változatlanul nem a választott parlamenti képviselők, hanem a valamennyi pártban erős befolyást fenntartó milliárdos üzletemberek irányítása alatt áll. S a jelek szerint az oligarchák úgy vélték, a felmérések alapján mindössze kétszázalékos támogatást élvező Jacenyuk hivatalban tartása megfelel nekik, mert nem kell a reformok felgyorsulásától és befolyásuk csökkenésétől tartaniuk.

Bár a bizalmatlansági indítvány kudarca azt jelenti, hogy a mostani ülésszak ideje alatt nem lehet újabb szavazást kezdeményezni Jacenyuk menesztésére, Porosenko állítólag szűkebb körben közölte, hogy három hónapon belül eltávolítja a miniszterelnöki székbe kapaszkodó kormányfőt. Ez azért is érdeke lenne, mert ha nem sikerül bűnbakként feláldoznia a szövetségesből ellenféllé vált Jacenyukot, akkor hosszabb távon az ő népszerűsége is zuhanásnak indulhat. A kiszorítás már meg is indult: néhány nap alatt két párt is – a Julija Timosenko exkormányfő vezette Haza Szövetség, valamint a Samopomics nevű tömörülés – kilépett a kormánykoalícióból, így a Jacenyuk-kormány elvesztette parlamenti többségét. Az viszont lassítja a folyamatot, hogy az ukrán alkotmány paragrafusai és a törvények nem szabályozzák egyértelműen, mikor bukik meg egy kormány, így jelentős részben Jacenyuktól függ, meddig tart a belpolitikai válság.

Porosenko elsősorban azért folytatja a harcot a miniszterelnök leváltásáért, mert a bizalmi szavazás sikertelensége után veszélybe kerülhet az IMF által Ukrajnának megszavazott 40 milliárd dolláros hitel újabb részletének kifizetése. Ha pedig elmarad a pénz, akkor Ukrajna szinte már másnap csődöt jelenthet. Miközben a szakadárok kezén lévő területek közelében állomásozó kormányerők fenntartása sorra emészti fel a dollármilliókat, az ukrán GDP tavaly 12 százalékkal zuhant, s idén a legjobb esetben is csak stagnálás várható. A csőd pedig az egyébként is megrendült fizetőeszköz, a hrivnya összeomlását és a szociális válság elmélyülését hozná.

A kilátásokat az is rontja, hogy már az Ukrajna megbízható szövetségesének számító IMF-vezérigazgatónak, a francia Christine Lagarde-nak is fogytán a türelme. „Nagyon aggaszt, hogy az ország fájdalmasan lassan halad a kormányzati munka javításában, illetve a korrupció elleni harcban. Attól tartok, Ukrajna visszatérhet a múltba, a kudarcra ítéltetett gazdaságpolitika korszakába. Nem nagyon látom, miként folytatódhat a hitelprogram anélkül, hogy Ukrajna megtenné a régóta ígért radikális lépéseket” – mondta Lagarde. Az IMF-vezér nem sokkal az után nyilatkozott, hogy a kormány legtisztább kezű tagjaként számon tartott miniszter, a litván származású Aivaras Abromavicius bejelentette, lemond a gazdasági tárca vezetéséről, mert a kabinet egyik – meg nem nevezett tagja – áruba bocsátja befolyását.

Közben Moszkva is csavart egyet az Ukrajnát szorító présen: bírósághoz fordult, hogy rákényszerítse Kijevet egy 2013-ban felvett hitel visszafizetésére. Az Oroszország által felvásárolt államkötvények tavaly decemberben jártak le, ám Ukrajna azért nem hajlandó fizetni, mert Moszkva nem csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek átütemezték és részben leírták a velük szemben fennálló ukrán tartozásokat.

NÉMETH ANDRÁS