Elmondjuk, van-e oka szétizgulnia magát az orosz választás miatt

„Az asszonyok méhének sejtjei emlékeznek a múltra. Ha egy nőnek például több szexuális partnere volt, akkor – az információk keveredése miatt – nagy a veszélye annak, hogy bajok lesznek a megszülető gyermek egészségével.  A korábbi művi vetélések is sokkot jelentenek a már akart gyermekekre nézve: a sejtek nem felejtik el a magzat abortusz előtti félelmét, a sejtek emlékeznek a halálra” – ezt az okfejtést Anna Kuznyecova, Oroszország újonnan kinevezett gyermekjogi ombudsmanja adta elő.

  A harmincas éveinek elején járó emberi jogi képviselő, aki eddig már hat gyermekkel ajándékozta meg ortodox pap férjét, büszkén vállalt nézeteivel alátámasztja azokat a véleményeket, amelyek szerint Oroszország rohamtempóban halad a szélsőséges társadalmi konzervativizmus felé. Az állami propaganda – amelyben egyre befolyásosabb az ortodox egyház – nemcsak a házasság előtti nemi kapcsolatot, illetve az abortuszt tartja elítélendőnek, hanem a homoszexualitást is. Az egyneműek közötti nemi kapcsolatot – amit Oroszországban csak 1993-ban dekriminalizáltak – nem minősítették ugyan vissza bűncselekménnyé, de 2013-ban elfogadták azt a törvényt, amely többéves börtönbüntetést helyez kilátásba azoknak, akik a homoszexualitást „propagáló” információkat osztanak meg kiskorúakkal. Miközben az új szabályokkal korlátozzák a fiatalok felvilágosítását, a homofób aktivisták felbátorítva érzik magukat: Szentpéterváron és Moszkvában például több tucat tanárt rúgattak ki a munkahelyükről csak azért, mert – a közösségi oldalakon megosztott képekből és egyéb forrásokból – kiderült róluk, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Az egyik áldozat, egy Anasztázia nevű tanárnő elmondta, hogy igazgatója kijelentette: inkább máglyára kellene vetni őt, mint gyermekek közelébe engedni.

  Az egykori Szovjetunióban hirdetett internacionalizmus helyét a nacionalizmus, a nagyhatalmi – legyen az a cári vagy a szovjet – múlt utáni sóvárgás vette át. Vlagyimir Putyin államfő egyszerre tartja a múlt évszázad egyik legnagyobb tragédiájának a Szovjetunió felbomlását, és súlyos hibának azt, hogy Lenin – szétverve a cári birodalmat – föderatív állammá alakította át a korábban kizárólag Szentpétervárról irányított országot. Az új ideológiába némi Sztálin-kultusz is belefér. Putyin azt hangsúlyozza, nem biztos, hogy a Szovjetunió a véreskezű generalisszimusz nélkül is győzött volna a második világháborúban, és Oroszországban egyre többen tekintenek példaként a sztálini rendszerre.

Áruval és vásárlókkal teli üzletek, bővülő metróhálózat, gombamód szaporodó lakóparkok – Moszkvában alig lehet észrevenni a 2014-es ukrajnai orosz beavatkozás miatt elrendelt nyugati büntetőintézkedések, az EU-s élelmiszerimportot tiltó orosz ellenszankciók, illetve az olajárzuhanás jeleit. Az egykor a szomorú szovjet valóság jelképének számító központi áruház, a GUM prosperál, nemrégen nyitották meg például a cári luxust idéző „retró WC-t”, ahol 150 rubelért bárki főúri környezetben végezheti el a dolgát. A változás egyelőre csak annyi, hogy az ismert nyugati márkák többségének helyét átvették a hazaiak, illetve a szankciók által nem érintett országokból importált termékek. A másik jel: míg a fellendülés éveiben szinte mindent és bármennyiért el lehetett adni Moszkvában, manapság a helyiek megnézik, hol és mire költik a pénzüket.

A problémák inkább a nagyvárosoktól távoli településeken érezhetőek, ahol sokszor gondot okoz az egyébként már befagyasztott bérek és szociális juttatások kifizetése, s emiatt gyakoribbá váltak a helyi tüntetések és sztrájkok. Nem véletlen, hogy a parlamenti választás előtti napokban Dmitrij Medvegyev miniszterelnök több vidéki városba is ellátogatott, és megígérte, a kormány rendet tesz a kifizetések terén.

A gazdaság visszaesésével járó válság – tavaly 3,7 százalékkal esett a GDP, és kisebb mértékű zsugorodás az idén is várható – hosszabb távon mindenképpen érezteti majd a hatását. Az olajár tartós csökkenése, a hitelfelvételt és a technológiavásárlást akadályozó pénzügyi szankciók miatt ugyanis sorra maradnak el a befektetések. Ezek leginkább az olaj- és gázipart érintik, s mivel késik az új mezők feltárása és termelésbe állítása, csökkenni fog az orosz export felét adó szénhidrogén-kitermelés.

A szankciók alig látható jeleinél jóval feltűnőbb az az igyekezet, amellyel Moszkva meg akarja akadályozni az orosz fővárost 2004-ben és 2010-ben is megrázó csecsen robbantásos merényletek megismétlődését. Minden metróállomás valamennyi bejáratánál működő fémkereső kapukkal vizsgálják át a belépőket, az állomásokon rendszeresek az őrjáratok, s a hangosbemondó tízpercenként figyelmezteti az utasokat az éberség fontosságára. Hasonló a helyzet a repülőtereken, a vasútállomásokon és a bevásárlóközpontokban is.

Szentpétervárnak nem óvodákra, iskolákra és kórházakra, hanem új stadionra van szüksége – erre lehet következtetni az „Északi főváros” önkormányzatának döntéseiből. A városi vezetés ugyanis a nyáron úgy határozott, hogy 505 millió rubelt (1 rubel = 4,50 forint) von el a hat új iskola építésére szánt tartalékból, és egymilliárd rubellel csökkenti az új kórházakra és rendelőkre fordítható összeg nagyságát. Augusztus közepén újabb átcsoportosításról döntöttek: összesen 600 millió rubelt vettek el az óvodákra, valamint a mozgássérült sportolókra fordítható keretből.

Minden pénzt a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokság egyik központinak szánt létesítménye, a szentpétervári Zenyit-stadion kapott, amelynek építését még az év vége előtt be kellene fejezni, hogy a FIFA bevegye a pályát a hivatalos helyszínek közé. A lemaradás azonban jelentős, újabb pénzek nélkül esély sem lenne a sikerre. A Zenyit-stadion az orosz építési beruházások állatorvosi lova: az eredeti, 2007-es tervek szerint az arénát már 2009-ben át kellett volna adni, s a költségek 6,7 milliárd rubelt tettek volna ki. Az építkezés azonban még mindig tart, a költségvetés pedig ötszörösére duzzadt. A helyzet annyira súlyos, hogy a fővállalkozó Metrosztroj vezetője, Vagyim Alekszandrov a múlt hónap végén arra emlékeztette a város lakóit, hogy a „szép szovjet időkben” az építkezések befejezésébe az egész település beszállt kétkezi munkával, Igor Albin kormányzóhelyettes pedig a hírek szerint a katonaság segítségét kérte. A megkérdezett tábornok állítólag azzal hárította el a kérést, hogy katonái akkor jönnek majd, ha Vlagyimir Putyin államfő, a haderő főparancsnoka utasítást ad rá.