Egy kikényszerített álom vége - Bosznia keserű ébredése

Nyugat-Boszniában egy háborús bűnökért elítélt üzletembert, a kelet-boszniai Srebrenicában pedig egy szerb jelöltet választottak meg polgármesternek a közelmúltban rendezett helyhatósági választáson. Mindkét eredmény azt mutatja, hogy két évtizeddel a három évig tartó boszniai polgárháború lezárása után sem működik megfelelően a főként bosnyákok, szerbek és horvátok lakta volt jugoszláv tagköztársaság.

A nyugat-boszniai Velika Kladusában az a Fikret Abdic diadalmaskodott, akit 2002-ben 15 éves börtönbüntetésre ítéltek azért, mert az általa létrehozott északnyugat-boszniai szakadár tartományban 1993–1995 között olyan koncentrációs táborok működtek, ahol bosnyákok százait kínozták halálra. Az idő előtt szabadon engedett Abdic győzelme így azt jelenti, hogy a nyugat-boszniai bosnyákok jobban bíznak az egykori, szerbekkel együttműködő szakadárban, mint a szarajevói központi kormányzatot támogató bosnyák pártokban.

Az 1999 óta első srebrenicai szerb választási győzelem pedig azt mutatja, hogy a kelet-boszniai városban, ahol 1995-ben a szerb csapatok nyolcezer muszlim fiút és férfit gyilkoltak le, a véres etnikai tisztogatás elérte a célját. A bosnyák jelöltek már a Bosznia más területein élő srebrenicai menekültek voksaival sem tudtak többségbe kerülni. Pedig a polgárháború előtt a város lakosságának még a kétharmadát alkották a nem szerb nemzetiségűek.

Választási plakátok Srebrenicában. Helyben járás

AFP / Elvis Barukcic

Nem csak a helyhatósági választási eredmények mutatják azt, hogy nem működik olajozottan a nemzetiségi sokszínűsége miatt akár „Kis-Jugoszláviának” is tekinthető köztársaság. A Szerb Köztársaságban (RSZ) – a Bosznia keleti és északi részén létrehozott szerb többségű entitásban – egyre erősödnek a függetlenségi törekvések. A szeptember végén tartott népszavazáson például a résztvevők több mint 99 százaléka voksolt arra, hogy maradjon nemzeti ünnep az RSZ 1992-es kikiáltásának a dátuma, január 9-e. A népszavazás több szempontból is fordulópontot hozhat Bosznia életében. Elemzők szerint a referendumot elsősorban azért írták ki a helyi szerb vezetők, hogy felmérjék, mekkora lenne a támogatottsága egy esetleges függetlenségi kezdeményezésnek. A népszavazás jelentőségét az is növeli, hogy azzal – egyébként alkotmányellenesen – a boszniai szerbek érvénytelenítették a boszniai szövetségi alkotmánybíróság azon döntését, amellyel még 2015 őszén az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette a boszniai szerbek ünnepét.

Milorad Dodik, az RSZ kormányfője, majd 2010-től elnöke már többször közölte, hogy a szerb entitásban 2018-ban kiírhatják a függetlenségi népszavazást. Ez eddig valószínűleg csak azért maradt el, mert a külvilág nem támogatta a balkáni határok újabb megváltoztatását. A boszniai polgárháborút 1995 végén lezáró daytoni egyezmény után kialakult egység azonban már jó ideje szétfoszlóban van: míg az EU és az USA változatlanul ellenzi Bosznia felosztását, Oroszország egyre látványosabban áll ki a szerbek mellett. Moszkva például évek óta szorgalmazza a nagyhatalmakat képviselő szarajevói intézmény, a Nemzetközi Közösség Főképviselői Irodájának a bezárását, s most a boszniai szerbek népszavazásakor egyedüli külföldi hatalomként támogatta a voksolás megrendezését. Ezt azzal is kifejezte, hogy előtte pár nappal Vlagyimir Putyin orosz államfő fogadta Dodikot. „Moszkva igyekszik növelni a befolyását a Balkánon. Bosznia még nem NATO-tag, s ez lehetőséget ad Oroszországnak arra, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatokat az országgal” – vélekedett Milos Solaja, a Banja Luka-i egyetem politológiaprofesszora.

Az újjáépített mostari Öreg híd. Ugrás az ismeretlenbe

AFP / Elvis Barukcic

A közel négymillió lakosú Bosznia túlélési esélyeit tovább rontja, hogy a másik entitásban, a Boszniai Föderációban a muszlimokkal közösen élő horvátok több politikusa is támogatta a szerb népszavazási tervezetet. Minden bizonnyal azért, mert a horvátok sem mondtak le teljes egészében arról, hogy a többségében általuk lakott hercegovinai területeket valamikor a szomszédos Horvátországhoz csatolják. A horvátok és a szerbek elszakadási törekvéseit az is fűti, hogy a relatív többségben levő bosnyákok közben – a nemzeti csoportok közül egyedüliként – erősíteni akarják a központi államot. Hosszabb távon fel akarják számolni a jelentős autonómiával rendelkező entitásokat, s központosított, korlátozott hatalmú megyékre osztott államot akarnak létrehozni.

A szerb, a horvát és a bosnyák nacionalizmust az is erősíti, hogy valamivel el kell terelni a figyelmet a gazdaság meglehetősen kilátástalan állapotáról. Bár a GDP tavaly 3,2 százalékkal növekedett, a munkanélküliség még mindig harminc százalék körüli, a külföldi befektetők nem igazán érdeklődnek az ország iránt, s mára jórészt elapadt a polgárháború utáni időszakot jellemző adakozási kedv is. A jugoszláv időkben viszonylag fejlett boszniai ipar sem tért magához: a hadiüzemek jórészt megsemmisültek, a helyreállított nehéz- és vegyipari cégek pedig elavult technológiával működnek.

A válság miatt aligha meglepő, hogy a muszlim vallású bosnyákok lakta térségekben sokan hallgatnak az Iszlám Állam (IS) hívó szavára. Szarajevói becslések szerint legalább 250 boszniai fiatal csatlakozott az IS-hez, s közülük már több mint negyvenen meghaltak a szíriai vagy iraki harcokban. A Boszniába visszatértek száma ötven körül van, s a rendőrség attól tart, hogy a radikalizálódott muszlimok terrorcselekményeket hajthatnak végre a Balkánon.

A politikai és gazdasági helyben járás eredményeként csigalassúsággal halad Bosznia EU-integrációja is. Szarajevó már többször jelezte ugyan, hogy beadná felvételi kérelmét, Brüsszel csupán az idén februárban adott zöld jelzést a jelentkezésnek. A csatlakozásra pedig még legalább egy évtizedet kell várni, mert az EU csak akkor hajlandó befogadni az országot, ha az végrehajt számos társadalmi, politikai és gazdasági reformot. És közben meg kell küzdenie az unión belüli változások okozta kihívásokkal is: manapság az EU-tagállamok jóval kevésbé nyitottak az új tagok felvételére, mint az új évezred első évtizedében.