Teljes lesz a britek kilépése az Európai Unióból, az ország nem marad az egységes piac része sem – erősítette meg Theresa May brit kormányfő Londonban tartott felszólalásában. A konzervatív politikus konstruktív, baráti kapcsolatok kialakítására törekszik az európai országokkal, ám nem kívánja elfogadni semmilyen szempontból az uniós jogszabályokat.

Így a bevándorlás ellenőrzése is a jövőben a britek joga lesz – emelte ki, hozzátéve: a most a szigetországban élő európai munkavállalók vagy diákok maradásának jogi feltételeit hamarosan kidolgozzák. Azt viszont London határozza majd meg, a jövőben milyen feltételekkel lehet az országba költözni.

Ugyanígy ők kívánják meghatározni a kereskedelem feltételeit is. A vámmentes és korlátok nélküli kereskedelmet lehetővé tevő uniós belső piac kötelezettségeinek elfogadása helyett May új megállapodást szeretne – nem csak az EU-val, hanem más országokkal is. A cél világos: növelni a kereskedelem arányát a brit gazdaságon belül. A módszer még nem annyira egyértelmű, és az sem, milyen korlátai lehetnek ennek.

Más következménye is lesz a teljes szakításnak: London a jövőben semmilyen módon nem kívánja elfogadni az uniós jogrendszer felsőbbrendűségét. Ez például azt is jelenti, hogy az Európai Unió Bíróságát sem kívánják elfogadni – végső soron a luxemburgi testület dönthet az uniós joggal kapcsolatos vitás ügyekben. May viszont azt akarja, hogy a brit jogrendszerrel kapcsolatos kérdésekben a jövőben a brit parlament dönthessen.

Apró zavaró mellékkörülmény, hogy jelenleg épp a brit legfelsőbb bíróság előtt van az a beadvány, amelyben azt követelik, hogy a Westminsternek joga legyen dönteni már a Brexitet eldöntő, az uniós alapszerződés 50. cikke szerinti indítványról is. A felperesek azzal érvelnek, hogy a kilépés visszafordíthatatlan, vagyis, ha egyszer elindítják, azzal felülírják a tagságról szóló brit jogszabályokat is – márpedig törvényt csak a parlament módosíthat.

May most azt tette világossá: a kilépésről szóló egyezményről végső soron a parlament dönthet majd – kérdés persze, ki más dönthetne róla.

Nem ez volt az egyetlen nem egészen világos pont a miniszterelnök beszédében. Arról is beszélt, hogy a jövőben több területen meg kívánják tartani az együttműködést az európai partnerekkel – elsősorban a tudományos-innovációs kapcsolatokat említette példaként, illetve a nehézkesen formálódó védelmi együttműködést vagy a külső határok közös védelmét. Azt azonban tisztázni kell majd, ez milyen formában képzelhető majd el.

Maradnak kérdőjelek

Az sem világos, hogy milyen és mennyi ideig tartó átmenetet képzel el a brit kormány. „Nem ítélhetünk senkit purgatóriumra” – fogalmazott a politikus, de azt is hozzátette: megfelelő időt kell hagyni a jó megoldások kialakítására.

May a briteknek is üzent. Kiemelte például, hogy a most az unióból érkező agrártámogatásokat vagy ösztöndíjakat a brit kormány finanszírozni fogja a jövőben. Ez egyébként várhatóan nem jelent problémát, hiszen a britek – Magyarországgal ellentétben – az EU nettó befizetői, vagyis magasabb összeggel járulnak hozzá a közös kasszához, mint amennyit támogatásként kivesznek belőle. May azt is világossá tette, hogy a jövőben nem kívánnak fizetni. (Ez is eltér például a norvég modelltől, az északi ország ugyanis a belső piachoz való hozzáférést fizeti meg azzal, hogy támogatásokat biztosít uniós tagállamok, például a Norvég Alapon keresztül hazánk számára.)

A miniszterelnök a lázongó országrészeket is igyekezett csitítani beszédével. Együttműködést ígért nekik is a kormányon belül, hogy az ő érdekeik is érvényesüljenek az unióval folytatandó tárgyalások során. Arra is ígéretet tett, hogy a Brexit után nem lesznek új határok az országon belül.

Írországgal sem: az Egyesült Királyság és Írország közötti különleges kapcsolatra hivatkozva a szabad határátlépés megtartását ígérte, és azt is, hogy az uniós országokkal a jövőben fennálló korlátozások nem lesznek érvényesek az írekre.

Mit szólnak a többiek?

May az "erősebb Britannia" jelszóval egy szuverén, a világban a helyét önállóan is biztosító országot vázolt fel. Nem csak az EU számára, de úgy általában. A nagy kérdés azonban az lesz, mit szólnak Brüsszelben a felvetéseihez. Arrafelé ugyanis kevés dolgot utálnak jobban, mint a "szemezgetést", vagyis azt, hogy egy ország egyes területeken szeretne együttműködni, másban viszont nem. Ilyen pont lehet az, hogy a vámunió vívmányait úgy őrizné meg a brit kormány, hogy nem kíván annak részese lenni - kérdés, hogy ezt hogy kívánják a gyakorlatban megvalósítani.

A másik nagy kérdés a bevándorlás gyakorlati szabályozása lehet, pontosabban az, erre milyen gyorsan születik meg a megoldás.

Kilőtt a font, miután bejelentették a Brexit-tervet

Lapunk olvasóinak egynegyedét kifejezetten nyomasztja, hogy nincs módjában takarékoskodni nyugdíjas éveire. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy az állami nyugdíj semmire sem lesz elég.