A világbajnoki döntőhöz közeledve Spanyolország és Argentína is úgy érezheti, hogy szüksége lenne egy szuperjátékosra, aki jobbal és ballal is remekel, a fejjátéka világklasszis, belátja az egész pályát és még tüdővel is végig bírja a 90 vagy akár a 120 percet. No, és az sem árt, ha higgadt tud maradni a legkiélezettebb pillanatokban. A vb-n ezernél is több játékos szerepelt már, belőlük alkotjuk meg a tökéletes(nek vélt) focistát, aki bármelyik válogatottat győzelemre vezetné. Mi kategóriánként kiválasztottuk az öt legjobb opciót, olvasóinkat pedig arra kérjük, közülük döntsenek.
A fejesek
Minden fejben dől el, kezdjünk hát mi is ezzel, és majd innen haladunk szépen lefelé. A modern futballban megint egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a fejesek – nagyrészt az Arsenal betömörülős, beadogatós taktikájának köszönhetően –, így bizton állíthatjuk: egy jó bukó aranyat érhet bármelyik csapat számára.
Erling Haaland a brazilok ellen bebizonyította, hogy ha az ő fejét keresik a társak, abból baj nem lehet: mind a négy légi párbaját megnyerte a védőkkel szemben, az első norvég gólnál pedig olyan játszi könnyedséggel bólintott Gabriel mellől, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Pedig Haaland statisztikái tizedesvesszőre pontosan megegyeznek az Arsenal braziljáéval – mindketten 22-ből 17 légi csatát nyertek meg. Azért ne feledkezzünk meg a norvég középhátvéd, Kristoffer Ajer nevéről sem, aki hatékonyságban egy hajszálnyival gyengébb volt, mint csapattársa, azonban szám szerint eggyel többször nyert a levegőben párharcot (18/24), mint a Manchester City csatára.
A statisztikák alapján a bosnyák válogatott védője, Tarik Muharemovic volt a levegő ura, százalékos arányban ő nyerte meg a legtöbb fejpárbaját azok közül, akik legalább tízszer megküzdöttek a levegőben a labdáért – 12/13 párharcban győzött, ami 92,3%-os hatékonyságot jelent. Ugyan a négy bosnyák meccsből csak hármon játszott, Svájc ellen ugyanis kiállították, és a jelenléte sem hozott sok szerencsét – egyetlen győzelmét Muharemovic nélkül aratta Bosznia-Hercegovina, Katar 3–1-es legyőzésével –, de a levegőben elképesztő hatékonyságot mutatott a Sassuolo védője.
A legtöbb fejpárbajt azonban nem ő, hanem az ausztrálok hátvédje, Harry Souttar nyerte az idei vb-n. A Leicester City középső védője harmincszor ugrott fel fejelni és ezen alkalmakból 21-szer győztesen érkezett le a földre. A 70 százalékos hatékonyság még akkor is kiemelkedőnek számít, ha a listánkon ezzel csak az utolsó előtti. Merthogy Harry Kane a 24 fejpárbaja után mindössze csak tízszer örülhetett, ezekből azonban háromszor is gól született.
A sasszeműek
Abban talán semmi meglepő nincsen, hogy a 2025/2026-os Bundesliga-szezont 19 gólpasszal záró Michael Olise vezeti a világbajnokság asszisztversenyét öt gólt érő átadással, így természetesen kiemelt helye van a legjobb szemű játékosok versenyében. Valószínűleg az sem ér senkit váratlanul, hogy a vb eddigi legtöbb helyzetét megteremtő Lionel Messi (25) szintén ott van a szűkített listánkon.
A másik három névnél azonban bajban voltunk. Mit értékeljünk inkább: ha valaki jó helyzetbe hozza a társait, vagy ha abból sikerül is gólt lőni? Végül elengedtük a statisztikákat és csak az érzéseinkre hagyatkoztunk. Így került fel harmadikként az egyiptomi Mohamed Szalah, aki ezen a vb-n újra régi önmagát idézte. A rosszul sikerült szezon után láthatóan égett benne a bizonyítási vágy, és nem sokon múlt, hogy a címvédő kiejtésével tegye fel teljesítményére a koronát.
A spanyolok középpályása, Pedri még gól és gólpassz nélkül áll a világbajnokságon, de számunkra elképzelhetetlen, hogy ne említsük meg a nevét a sasszeműek között. Dacára annak, hogy az utóbbi két meccsen csak csereként szállt be, neki van a második legtöbb sikeres passza a támadóharmadban, kivételes játékintelligenciája miatt pedig bármikor képes veszélyt teremteni. Akárcsak a marokkói Asraf Hakimi, aki hátvéd létére a második legtöbb helyzetet alakította ki a vb-n, emellett volt két gólpassza is.
A tüdőbajnokok
Az extrém hőség és a minden eddiginél nagyobb terhelés (rekordmennyiségű meccs, illetve a rengeteg utazás a helyszínek között) miatt különösen fontossá vált, hogy ki mennyire bírja szuflával a meccseket. A FIFA ennek meghatározására különböző statisztikákat vezet – mint az átlagsebesség, a nagy sebességű futások, a sprintek, vagy az összes futómennyiség –, mi is ezeket az adatokat vettük alapul.
A svájci középpálya egészen elképesztő futómennyiséget hozott össze ezen a tornán, de közülük is kiemelkedik Remo Freuler, aki 73 750 métert tett meg a világbajnokságon. Nyugodtan kijelenthetjük, bejárta a pályák minden zugát. Mellette Granit Xhaka robotolt a maga 72 775 méternyi futóteljesítményével, és az ő nevéhez fűződik a második legtöbb nagy sebességű futás is (1062) – mindezt úgy, hogy Svájc már a negyeddöntőben búcsúzott.
A spanyol válogatott aranylabdása, Rodri rekordgyorsasággal tért vissza a pályára azután, hogy 2024 őszén elszakította a keresztszalagját az Arsenal elleni rangadón. Később kiderült, hogy nemcsak a szalag, de a porc is károsodott a jobb térdében, így még inkább csodaszámba megy, amit tőle láthatunk a világbajnokságon. A torna teljes mezőnyét figyelembe véve Rodri futotta a legtöbbet (83 802 méter), amihez fantasztikus átlagsebesség (7,09 kilométer/óra) társult. Ő a spanyol középpálya szíve-lelke, egy gőzmozdony, amely a végső hármas sípszóig zakatolni fog.
https://hvg.hu/360/20240924_labdarugas-serules-meccs-tulterheles-rodri-ter-stegen-szoboszlai-dominik-tv-nezok-uefa-fifa-ebx
Timothy Castagne, a belga válogatott szélsővédőjének nevét a legritkább esetben emlegettük ezen a világbajnokságon, amolyan szürke eminenciásként tette a dolgát, pedig az a mennyiségű munka, amit tőle láthattunk, nagyobb figyelmet érdemelt volna. A Fulham 30 éves futballistája 65 175 métert futott a vb-n, és ő vállalkozott a második legtöbb sprintre is, 335 alkalommal iramodott meg. Mindezek fényében talán már nem is meglepő, hogy az átlagsebessége is az élmezőnyig repítette, 7,29 kilométer/órával a 22. legjobbnak bizonyult.
Úgy látszik, Jude Bellingham nem az én vezetésoktatómnál tanult, ő ugyanis mindig azt mondta, „minden hülye tudja nyomni a gázt”. Az angolok középpályása addig nyomta, míg kitört a pedál a helyéről. Amellett, hogy hat góljával negyedik a góllövőlistán, a mezőnyben is rengeteget dolgozik: több mint 70 ezer métert tett már meg a pályán, 386 sprintje pedig már most a legtöbb, ezen pedig csak tovább javíthat a Franciaország elleni bronzmeccsen. Bellinghamről itt olvashat bővebben.
A legjobb jobbos
A legjobb jobb láb büszke tulajdonosa lehetett volna akár Cristiano Ronaldo, Neymar vagy Kevin De Bruyne, de egyiküknek sem volt olyan fantasztikus világbajnoksága, amivel most odaérhetnének a legjobbak közé. A góllövőlistán második helyen álló Kylian Mbappénak viszont minden esélye megvan rá, hogy elhódítsa ezt a kategóriát, még úgy is, hogy nem mind a nyolc gólját az erősebbik lábával lőtte.
Szintén a legjobb jobbosok között van a helye a már fentebb megénekelt Jude Bellinghamnek és Harry Kane-nek is, a 14 angol gólból 12-t ők lőttek, igazságosan megosztozva. A vb legnagyobb meglepetését okozó Zöld-foki Köztársaság védőjét, Sidny Lopes Cabralt sem felejtettük el, aki az Argentína elleni tizenhatoddöntőben élete – és talán a torna – legnagyobb gólját rúgta. A braziloknak pedig hiába volt csalódást keltő ez a világbajnokság is, már csak az első, Marokkó elleni góljuk miatt a legjobb jobb lábak között kell megemlítenünk Vinícius Júniort.
A legjobb balos
A végére maradt a legizgalmasabb kategória, ugyanis dacára annak, hogy arányaiban sokkal kevesebb az olyan focista, aki a bal lábáról hiszi, hogy az az ügyesebbik, olyan névsort sikerült összehoznunk, aminek láttán bármelyik futball-rajongó megnyalja mind a tíz ujját.
Lionel Messi már 39 éves is elmúlt, de még mindig a világ talán legtechnikásabb játékosa. Nem véletlen, hogy vele kezdünk, nyolc góljával és négy gólpasszával a hátán cipelte be az argentinokat a vb-döntőbe, de korántsem olyan egyértelmű, hogy az övé a világ legveszélyesebb balosa. Gondoljunk csak Erling Haalandra és a braziloknak lőtt második góljára. Vagy a pokolian veszélyes francia támadókat karmesterként vezénylő Michael Olisére.
Lamine Yamal nem fut olyan fantasztikus világbajnokságot, mint az eddig említett klasszisok, de ki ne rettegne az ő balosától. A portugálok ellen láthattuk, hogy még Nuno Mendesnek is alaposan meggyűlt vele a baja, pedig balhátvéd poszton keresve sem találunk nála jobbat. A végére hagytuk az igazi jolly jokert, Ousmane Dembélét, akiről még most is nehéz eldönteni, melyik lábával ügyesebb. A tizenegyeseket például a papíron gyengébbik lábával végzi el, mert „úgy jobban megy” neki, de öt góljából hármat jobbal szerzett, holott ő úgy érzi, inkább ballábas játékos.
Nyitókép: Debajyoti Chakraborty / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Foci-vb 2026
Június 11. és július 19. között az amerikai focivébére figyel a világ. Három házigazda, 16 helyszín, 48 csapat, 104 mérkőzés – sosem rendeztek még ilyen nagyszabású futballtornát. Kövesse a HVG-n a világbajnokság minden rezdülését.
