"Alelnök úr, akkor most kinek kell hinni?" – tette fel az összes sajtótájékoztató legadekvátabb kérdését egy újságíró hétfőn Brüsszelben, a NATO főhadiszállásán járó Mike Pence amerikai alelnöknek. Miután Pence, valamint John Kelly belbiztonsági és James Mattis védelmi miniszter is előzőleg körbehaknizta a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciát, Mattis pedig előtte a brüsszeli védelmi miniszteri csúcson is járt, egyértelművé vált az üzenet: nem kell törődni az elnök kirohanásaival, itt vagyunk, nem lesz gond. Feltéve, hogy hajlandóak lesztek végre rendesen fizetni a NATO-büdzsébe.

AFP / Sputnik / Grigoriy Sisoev

Turbékolás vagy héjanász lesz ebből?

Ha valaki egy barlangból lépett volna be egyenesen a müncheni Hof Bayerische szálloda főbejáratán, majd reggeltől estig a világ vezetőinek előadásait, panelbeszélgetéseit figyeli a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián, akkor körülbelül ezt szűrhette volna le a hallottakból: az Egyesült Államok 70 éve Európa megingathatatlan szövetségese, de még sosem volt ennél megingathatatlanabb, főleg, ha kap elég pénzt. A másik oldal felől: Európa elképzelni sem tudja a NATO-t, de tulajdonképpen az életet sem az Egyesült Államokkal ápolt szövetségi viszony nélkül. Ennek ellenére mégis szebb lenne ez az élet, ha ezután védelempolitikai témában az amerikai elnök lehetőleg nem szólalna meg, és nem posztolna a Twitteren.

A terrorizmus mint közösségformáló erő

Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter

AFP / Sputnik / Grigoriy Sisoev

A konferencia egyik témája az volt, hogy a globális terrorizmus, vagy a szövetség keleti szárnyán mozgolódó Oroszország jelenti-e a nagyobb fenyegetést, az optimistább kicsengés pedig az, hogy bajban ismerszik meg a jó barát, vagyis ahogy Thomas de Maizière német belügyminiszter mondta az egyik panelen: „A nemzetközi terrorizmus [pozitív értelemben] akár össze is ránthatja az észak-atlanti szövetséget”.

A panelek résztvevői (köztük a NATO-főtitkár, balti államok védelmi miniszterei, államfői, amerikai miniszterek) között a másik megkerülhetetlen téma, hogy az Egyesült Államokon kívül jelenleg mindössze négy tagállam képes teljesíteni (Görögország, az Egyesült Királyság, Észtország és Lengyelország) a NATO-nak fizetett költségvetési hozzájárulás mértékét.

Jócskán sarkítva, a terrorizmusban, úgy látszik, többen is megpróbálták felfedezni az előnyöket. „Van egy jó oldala is, hogy a kalifátus (az Iszlám Állam – a szerk.) létrejött, legalább tudjuk hol vannak” – ezt John Kelly amerikai belbiztonsági miniszter mondta, mikor a radikalizálódásról és a szélsőségek elleni harcról kérdezték.

Ezen a beszélgetésen azonban részt vett például a pakisztáni védelmi miniszter, Khawaja Muhammad Aszif is, aki kikérte magának az iszlamista terror kifejezést, mert szerinte az világszerte legfeljebb 100 ezer ember tevékenysége nyomán dehonesztál 1,8 milliárd másikat, pedig az iszlám a béke és a tolerancia vallása. Az európai menekültkrízis nyomán kialakult migránsellenes érzelmekre is reagált a pakisztáni miniszter: „Nálunk 30 éve él több mint 3 millió menekült, akiket mindenféle külső segítség nélkül látunk el. Talán érdemes lenne kicsit önmagukon túlra is tekinteniük” – adott egy Európában ritkán figyelembe vett nézőpontot a beszélgetéshez Khawaja Muhammad Aszif pakisztáni védelmi miniszter.

Khawaja Muhammad Aszif, pakisztáni védelmi miniszter.

AFP / Sputnik / Grigoriy Sisoev

Nem csak a Közel-Kelet került azonban az asztalra terrorizmus témájában. Az egyik panelbeszélgetésen Babagana Monguno, a nigériai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója beszélt arról, hogy hét évvel ezelőtt hazájában szinte ismeretlen volt az iszlamista terrorizmus. „Ha 20 éve valaki azt mondja nekem, hogy egy fiatal nigériai nő robbanómellényt vesz fel, hogy legyilkolja a saját polgártársait egy forgalmas piactéren, egyszerűen kinevettem volna” – mondta Muhammadu Buhari nigériai elnök tanácsadója. A hatalmas, ellenőrizhetetlen területeken a terroristák akár országok között is gond nélkül tudnak közlekedni, így Csádból és Nigerből is képesek harcosokat toborozni és fegyvereket, ellátmányt csempészni. A megoldásnak Monguno a hatékony, több nyugati ország segítségével végzett hírszerzést és a lakosság együttműködését tartja.

Csak együtt van értelme

„Őszintén, szerintünk hülye döntés, de ti tudjátok, legyünk túl rajta békésen” – mondta a Brexitről Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, valamint a bel- és igazságügyi együttműködésért felelős biztosa Philip Stephens újságírónak azon a kerekasztal-beszélgetésen, ahol az egységes, vagy szétváló Európa volt a téma. Mert a fizikai fenyegetéseken kívül a politikai veszélyekről is az étlapra kerültek a konferencián. A holland politikus szerint mindenkinek az az érdeke, hogy a válás fájdalommentes legyen. Hozzátette, az emberek többsége tisztában van azzal, hogy európai országok egyenként nem képesek világpolitikai tényezőként viselkedni, közösen viszont egy jelentős nemzetközi szereplőnek számíthat az unió, minél inkább képes egységet mutatni, annál inkább. Ennek ellenére az európai középréteg nem érzi úgy, hogy nyert volna a globalizmus révén a világ minden részével létrejött összekötöttséggel.

„Ma újra német katonák vannak Litvániában, ezúttal viszont azért, hogy megvédjék szövetségesünket” – erről Ursula von der Leyen német védelmi miniszter beszélt, aki reagált az amerikai elvárásokra is. Azt mondta, védelmi kiadások csökkenését 2015-ben sikerült megállítani, 2016-ban már 10 százalékos növekedést könyvelhettek el, tíz éven belül pedig teljesíteni fogják az amerikai elvárást. Szerinte azonban nem csak az fontos, mennyi folyik be a kasszába, de legalább ennyire lényeges, hogy azt mire költik el. A németek például toborzásra és felszerelési hiányosságokra használták a tavalyi 130 milliárd eurót. Kiemelte azt is, hogy ugyan Oroszországgal tárgyalni kell, de csak multilaterális tárgyalásokról lehet szó, az nem működhet, hogy egy tagállam – nem említette külön az Egyesült Államokat, de valószínűleg Trump Putyin felé tapogatózó kijelentéseire gondolt – a többi háta mögött egyezséget köt az oroszokkal.

Ursula von der Leyen, német védelmi miniszter

AFP / Sputnik / Grigoriy Sisoev

A legmagasabb szintű amerikai védelmi küldöttség igyekezett tehát hűteni a kedélyeket, megnyugtatni a NATO-szövetségeseket és fenntartani az elrettentés pajzsát, de az európai reakciók alapján ez csak mérsékelten sikerült. Még mindig nem látszik azonban világosan, hogy létezik-e egységes kül- és védelmi politikia a Trump-adminisztrációban, vagy egyszerűen mostantól Mattis tábornok és csapata fognak Canossát járni minden egyes félresikerült Trump-tweet miatt.