Nikola Gruevszki, Macedónia exminiszterelnöke nagyon nem szeretne börtönbe menni. Ez a rövid összefoglalása a tegnapi szkopjei eseményeknek, amelyek során tüntetők hatoltak be a szkopjei parlament épületébe, és ott legalább kilenc személyt (köztük négy parlamenti képviselőt) megsebesítve randalíroztak.

A történetet érdemes 2006-ban kezdeni. Az akkor 36 éves Nikola Gruevszki a VMRO-DPMNE párt élén megnyerte a választásokat. Gruevszki miniszterelnökké választása optimizmusra adott okot: az EU-csatlakozás mellett elkötelezett gazdasági szakemberként ismerték, aki korábban három évig az ország pénzügyminisztere volt, és olyan fontos projektek fűződtek a nevéhez, mint például a pénztárgépek kötelező bevezetése, ami hozzájárult a gazdaság kifehérítéséhez.

Nikola Gruevszki

AFP / Robert Atanasovski

Gruevszki és hosszú nevű pártja (a kilencbetűs rövidítés feloldása helyett maradjunk annyiban, hogy történelmi eredetű, balkáni viszonyok között jobbközépnek számító pártról van szó) sorra nyerte a választásokat, beleértve a 2014-est is. Mindeközben azonban a kezdetben nyugatos politikus egyre inkább autokrata vonásokat mutatott. Újságírókat börtönzött be, civil szervezeteket lehetetlenített el, közpénzből épített pártmédiát, és a 2014-es választások során konkrét választási csalások gyanúja is rávetült.

A problémák 2015 februárjában kezdődtek. Az ellenzéki szociáldemokrata párt, az SDSM vezetője, Zoran Zaev (állítólag egy kiugrott titkosszolga jóvoltából) hozzájutott rengeteg titkos hangfelvételhez. Kiderült, Gruevszki titkosszolgálata (amit nem mellesleg saját unokatestvére vezetett) 20 ezer embert hallgatott le, ami nem kis teljesítmény egy mindössze 2 millió lakosú államban. A szórásba azonban belekerültek kormánypárti politikusok telefonbeszélgetései is, és ami azokon hallható volt, az erősen megrázta az országot. Ahogy a neves Balkán-szakértő, Florian Bieber fogalmazott: „történészeknek soha korábban nem állt rendelkezésére ennyi elsődleges forrás egy ország legfelső politikacsináló köreinek titkos beszélgetéseiről, amelyek a legkényesebb politikai kérdéseket érintik”.

Mi volt a felvételeken?

Zaev naponta egy-egy hangfelvételt osztott meg tavaly év elején, ezek mindegyike önmagában is bombaként robbant. Egy felvételen például a közlekedési miniszter, Mile Janakieszki egyeztet egy árvaház igazgatójával, hogy a már nagykorú bentlakók hogyan fognak Gruevszki pártjára szavazni. Egy másik felvételen a belügyminiszter, Gordana Jankuloszka nevetve meséli, hogyan alakítottak át egy rendőrkapitányságot pártközponttá, ahonnan a párt a választási kampánytevékenységét irányította. De még súlyosabbak azok a beszélgetések, amin a kormány tagjai arról beszélnek, hogyan hamisítják a statisztikákat, hogy sikeresebbnek tűnjön a kormány működése. A már említett belügyminiszter, Jankuloszka éppen Zoran Sztavrevszki pénzügyminiszerrel beszélve sóhajt fel:

„egy napon mind a börtönbe kerülünk ezekért a dolgokért”.

Valóban, a döbbenetes lelepleződések és azokat kísérő masszív tüntetések nyomán, plusz erőteljes nyugati nyomásra felállt egy valóban független, különleges ügyészi testület, az SJO, és nekifogott az ügyek kivizsgálásának. Némi kezdeti óvatoskodás után magára talált a három ügyésznőből álló testület, és 2016 februárjában már hivatalban lévő miniszterek és más, magas rangú politikusok ellen is eljárásokat indított, magát Gruevszkit is kihallgatásra idézte be. Zaev többször kifejtette, hogy ha kormányra kerül, első dolga lesz börtönbe juttatni Gruevszkit. (Címlapképünkön a Gruevszki-kormány elleni 2016-os tüntetések egyik epizódja látható, amikor a tiltakozók színes festékkel kezdték el bombázni a szkopjei középületeket, itt konkrétan az igazságügyi minisztériumot. Emiatt nevezik a tiltakozóhullámot színes forradalomnak.) 

Zoran Zaev 2016 decemberében

AFP / Robert Atanasovski

Gruevszki természetesen mindent tagadott. Szerinte a hangfelvételek hamisítványok, azokat egy – meg nem nevezett – külföldi titkosszolgálat készítette az ország destabilizálása céljából. (És természetesen a különleges ügyészek is az ő kottájukból játszanak, politikai motivációik vannak.) Jelentős nemzetközi nyomásra a kormány tavaly év elején lemondott. A már kiírt előrehozott választást két alkalommal is el kellett halasztani, végül tavaly decemberben tartották meg. A kormánypárti média erős nyomása mellett, 66 százalékos részvételi aránnyal Gruevszkiék és Zaevék fej-fej mellett végeztek. A 120 fős törvényhozásban 51 szék jutott Gruevszkinek, 49 Zaevnek. Bár Gruevszki önállóan kormányt alakítani nem tudott, neki állt a zászló, mert – kezdetben úgy tűnt – számíthatott az albán pártokra, akikkel korábban együtt kormányzott.

Az albánok közbeszóltak

A parlamentbe jutott három albán párt azonban hosszú alkudozás után Zaevet választotta. Nyilván nem adták olcsón a mandátumaikat, az albán kisebbség számára kértek többletjogokat, például az albánok által lakott régiók gyorsabb gazdasági fejlesztését és az albán nyelv használatának kiterjesztését. Bonyolítja a helyzetet, hogy a tárgyalási folyamatban informálisan Tirana is részt vett, márpedig az albán miniszterelnök, Edi Rama az utóbbi hetekben éppen azzal sokkolta a világ ezzel sokkolható közvéleményét, hogy egyre nyíltabban kezdett beszélni a balkáni tabutémák legnagyobbikáról, Albánia és Koszovó esetleges egyesüléséről, ahonnan már csak egy ugrás Nagy-Albánia álma: Macedónia lakosságának bő negyede pedig albán nemzetiségű.

Ha a választáson győztes párt nem tud kormányt alakítani, akkor jobb helyeken a második helyezettet kérik fel kormányalakításra. Zaev és az albánok készen is álltak átvenni a hatalmat, ám Gruevszki párttársa, az államfő, Gjorge Ivanov azonban nem kérte fel Zaevet a kormányalakításra.

Friss, hazafias civil szervezetek Gruevszki szolgálatában

Eközben új jelenség ütötte fel a fejét: az ország több városában „hazafias csoportok” alakultak, hogy „megvédjék” a Gruevszki-kormányt a

„Soros által támogatott” ellenzék és a „siptárok” (azaz az albánok) jelentette fenyegetéstől.

A csoportok Facebook-profilja alapján derék ifjú macedónokról van szó, akik valahogy mindig szívesen osztják meg Gruevszki aktuális sorosozását, cserében a közmédia is szívesen hivatkozik rájuk, mint független civil szervezetekre, kizárólag pozitív hangvételű beszámolókban. Nemrég 22 ilyen szervezet megalapította a Macedón Nemzeti Frontot. Krédójuk alapján mindent megtesznek a haza védelmében, beleértve „erőszakmentes, de akár erőszakos eszközök” használatát is.

AFP / Robert Atanasovski

A patthelyzet tegnap változott meg. Már március 17-én arról beszélt Zaev pártja, hogy ha az államfő nem lép, nélküle is felállhat az új kormány: elsőként új házelnököt választanak, ezt követi majd a kormányalakítás. Ennek a forgatókönyvnek, úgy tűnik, tegnap jött el az ideje, miután olyan információk láttak napvilágot, hogy Gruevszkiék rendkívüli állapotot akarnak kihirdetni, hogy ezzel lehetetlenítsék el az SDSM és az albán pártok kormányalakítását, ami szerintük az állam elveszejtésével egyenértékű.

A képviselők éppen megválasztották az új házelnököt, Talat Xhaferit – és éppen ekkor robbantak be a Gruevszki-párti tüntetők a parlament épületébe. A rendőrség csak késő estére tudta kezelni a problémát. Az európai nagykövetségek, a nemzetközi szervezetek és az Egyesült Államok mindenesetre kifejezték, hogy készek együttműködni a frissen megválasztott házelnökkel, nehéz helyzetbe hozva Gruevszkit, ha ezek után sem járul hozzá, hogy az SDSM alakítson kormányt.

Cikkünk megjelenése után futott be a hír, hogy lemondott a macedón belügyminiszter, mert úgy érzi, nem sikerült a politikát a rendőrség sorai közül kizárnia.

MTI / EPA