A G20-csúcson tartott találkozóval mindenképpen az orosz elnök jött ki jól a kommunikációs kötélhúzásból, véli Zgut Edit, a Political Capital külpolitikai elemzője.
Korszakalkotó zárónyilatkozatot fogadtak el a gazdaságilag legerősebb államokat és az Európai Unió képviseletét tömörítő G20 csúcstalálkozón Hamburgban. A fórumon részt vevő államoknak most először kellett nézetkülönbségeket rögzíteniük, mégpedig az Egyesült Államok különutassága miatt. Míg Washington ez idáig a globális együttműködési fórumok legfőbb motorjaként szolgált, Hamburgban több ponton is fékezte a világ népességének kétharmadát kitevő és gazdasági teljesítményének mintegy 80 százalékát adó országok konszenzusát.
A találkozón kiemelt téma volt a nemzetközi piacok nyitva tartása, ahol kifejezetten az új amerikai elnöknek tett gesztusként ismerték el a legitim védőeszközök szerepét a kereskedelemben. Mindezt hiába kompenzálták azzal, hogy határozottan elítélték a protekcionizmust, ha Trump egészen mást ért ezen, mint a többiek: az elnök olvasatában az „America First” például korántsem minősül bezárkózó gazdaságpolitikának, Európa szerint annál inkább. Még ennél is látványosabb volt, hogy az amerikai elnök épp a klímavédelem napirendre vételekor ült kétoldalú maratoni találkozót Vlagyimir Putyinnal, a helyét pedig, sokak megrökönyödésére, a lánya, Ivanka Trump vette át az asztalnál. Mindezek tükrében túlzás nélkül állítható, hogy az Egyesült Államok a globális együttműködésre törekvés feladásával 1945 óta egyetlen nemzetközi fórumon sem viselkedett még ennyire elszigetelt módon.
Ehhez képest a G20-csúcs elé beiktatott lengyelországi kitérő alkalmával megerősítette az Egyesült Államok vezető szerepét és elkötelezettségét Európa biztonságának garantálására. Trump itt jó „salesesként” azt mondta, amit a vendéglátója hallani szeretett volna. Andrej Duda lengyel államfővel közösen tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy „az Egyesült Államok Lengyelországgal együtt választ dolgoz ki Oroszország agresszív és destabilizáló lépéseire”. Majd rá egy nappal közel 2,5 órás zárt körű egyeztetéssel ajándékozta meg Vlagyimir Putyint, akinek nem is jöhetett volna jobban a hamburgi találkozó.
A Krím annexiója és a kelet-ukrajnai válság eszkalációja óta elszigeteltséggel viaskodó orosz elnök mindent megtesz ugyanis annak érdekében, hogy az USA egyenrangú partnereként láttassa Oroszországot. Barack Obama korábbi elnök kifejezetten kerülte a vele való találkozókat, Moszkvát pedig, Putyin legnagyobb bosszúságára, regionális hatalomnak minősítette. Ráadásul hiába választották meg a Kreml által favorizált Trumpot, az amerikai–orosz kapcsolatok az elmúlt hónapokban megint csak fagypontra jutottak, a stratégiai ellenérdekek következtében.
Putyin játszi könnyedséggel húzta csőbe Trumpot. Amerikai kollégáját beelőzve, Szergej Lavrov külügyminiszter közvetlenül a találkozó után leszögezte: a két elnök között „rögtön megvolt a kémia”, és Trump elfogadta Putyin magyarázatát, miszerint Oroszország nem avatkozott be az amerikai elnökválasztásba. Hiába cáfolta ezt utólag az amerikai adminisztráció, továbbra sem tudni, hogy mi történt pontosan a zárt ajtók mögött. Trump mindenesetre szokásához híven a Twitteren tartott eligazítást arról, hogy szerinte Washingtonnak az amerikai elnökválasztás befolyásolására vonatkozó vádak helyett az építő együttműködésre kellene koncentrálnia Oroszországgal.
A vörös vonalat az orosz–amerikai kiberbiztonsági munkacsoport felállításának tervével sikerült átlépnie Trumpnak, aki azóta republikánus nyomásra vissza is táncolt. A szóban forgó egység felállítása finoman szólva is rossz vicc lenne annak tükrében, hogy a januárban nyilvánosságra hozott hírszerzési dokumentumok szerint egyértelműen Putyin rendelte el a 2016-os elnökválasztás „befolyásolási kampányát”, azzal a céllal, hogy aláássa az amerikai demokratikus folyamatokba vetett bizalmat, és csökkentse Hillary Clinton megválasztásának esélyeit. Mindezt súlyosbítja, hogy május óta Robert Mueller volt FBI-igazgató, az amerikai igazságügyi minisztérium által felkért különleges ügyész nyomoz Trump kampánybéli állítólagos „moszkvai kapcsolatai” után.
Mindezek ismeretében Trump stábja okkal tartott attól, hogy Putyin az első személyes találkozás alkalmával valamilyen formában zavarba fogja hozni az elnököt. Hangsúlyozva, hogy „sikerült munkakapcsolatot létesíteni” az amerikai elnökkel, Putyin mindenképpen jól jött ki a kommunikációs kötélhúzásból. Cinikus módon éppen az önmagát az anti-establishment Che Guevarájának tartó orosz elnök dicsérte meg Angela Merkelt, amiért az USA kívülállása ellenére a 19-ek nemcsak elkötelezték magukat a párizsi klímaegyezmény mellett, hanem azt is kijelentették, hogy a megállapodás visszafordíthatatlan, elutasítva Washington újratárgyalási követelését. Oroszország globális szerepének újrapozicionálásához Putyin ugyanis évek óta a transzatlanti szövetség megosztásának stratégiáját követi a rivális rendszeren belüli problémák kihasználásával és felerősítésével. Erre aligha találhatna magának jobb partnert az Egyesült Államoknál – már ha az valóban kész lenne önként lemondani globális vezető szerepéről.
Komoly eszközt kaptak a kezükbe a klímaváltozás ügyét szívükön viselők a klímatörvényt részben megsemmisítő alkotmánybírósági határozattal. A kormány immár nemcsak, hogy nem háríthatja át a teendőket a jövő generációkra, de le sem szerelheti őket azzal, hogy „De hát van klímatörvény!”.
Tavaly már 9 milliárd forint veszteséget fialt a kormány által felhizlalt Magyar Vagonnak a nagy egyiptomi kocsimegrendelés.
Izrael komoly csapást mért már az iráni nukleáris képességre, de a legfontosabb célpont, Fordo, ahol több ezer urándúsító centrifuga üzemel, még sértetlen, mert mélyen a föld alatt van.
Átláthatóbbá és rugalmasabbá szeretnék tenni a kerti kutak bejelentésének, engedélyezésének és ellenőrzésének folyamatát.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
