Ő az olasz politika új üstököse

„Di Maio kicsoda? Olaszország leginkább célkeresztben lévő politikusának élete, cselekedetei és küldetése” – ezzel a szerénynek nem mondható címmel jelent meg életrajz az olasz Ötcsillagos Mozgalom üstököséről, Luigi Di Maióról. A politikust szeptemberben választották meg online szavazáson a mozgalom miniszterelnök-jelöltjének, alig több mint két hónappal a 31. születésnapja után. A rövid életút persze nem jelenti azt, hogy az életrajz tárgyához hasonlóan Nápoly környékére való szerző, Paolo Picone ne tudott volna mit írni egykori iskolatársáról. Di Maio 2013 márciusában került rivaldafénybe, amikor mozgalma berobbant a parlamentbe, és az ifjú tehetség megkapta a képviselőház alelnöki tisztét – messze ő volt a legfiatalabb azok közül, akik ezt valaha betöltötték.

Az odáig vezető út elég szabályos volt, még ha gyorsabb is a szokásosnál. A kamasz Luigi megvívta első csatáit apjával, aki a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom, illetve az abból szalonképessé formálódott Nemzeti Szövetség egyik helyi vezetője volt. A politikai szerepvállalás határozta meg Di Maio középiskolai éveit is, bár – mint egyik tanára hangsúlyozta – minden tárgyból az elsők között volt. Ezután következett az ugródeszka a nápolyi II. Frigyes Egyetemen, ahová először a mérnöki karra iratkozott be – lévén az informatika szerelmese –, de hamar átváltott a jogra, szociális érdeklődésétől vezérelve. Ezen a fakultáson aztán nemcsak a diáktanács elnöke lett, de online hallgatói platformot is létrehozott. Onnan már egyenes út vezetett a neten szerveződő Ötcsillagos Mozgalomhoz. Ennek jelöltjeként mérette meg magát 2007-ben helyhatósági választáson – nem sok sikerrel –, ezt követte a nagy ugrás az országos politikába.

A diplomát viszont mindmáig nem sikerült megszereznie, ami az ő korában nem ritkaság Olaszországban, ám ezzel komoly támadási felületet adott. Még akkor is, ha más politikusoktól eltérően munkatapasztalatokkal is büszkélkedhet: az ötcsillagosok honlapja szerint volt webmester és pincér, építőipari segédmunkás és számítógép-technikus. Az egyetemet pedig csak azért nem fejezte be – magyarázta életrajza szerzőjének –, mert attól tartott, hogy a parlament alelnökeként kivételeznének vele, de ami késik, nem múlik.

Luigi Di Maio

AFP / Alberto Pizzoli

Kérdés, ha az Ötcsillagos Mozgalom jövő tavasszal megnyeri a választást, akkor Di Maio mint kormányfő kénytelen lesz-e hosszú időre lemondani a diplomáról. Egyelőre azonban a sajtót jobban érdekli, mit gondol országa fő problémáiról egy olyan szerveződés jelöltje, amely a rendszeren kívüliként definiálta magát – míg mások eleinte protestmozgalomként, ma már inkább populistaként. Az Ötcsillagos Mozgalom, illetve alapítója, a népszerű komikus Beppe Grillo alapkövetelése az volt, hogy tartsanak népszavazást Olaszország tagságáról az eurózónában. Di Maio viszont ma azt mondja, hogy az Európai Uniót kellene megreformálni, és csak akkor jönne a referendum, ha ez nem sikerül.

A reformok részeként szerinte lazítani kell a fiskális kötelmeken, különben Olaszországban soha nem indul be a növekedés. Ebben amúgy szinte minden olasz politikus egyetért, az ötcsillagosok jelöltjétől azonban ez azt jelenti, hogy ők is azokra a voksokra kezdtek vadászni, amelyekre a hagyományos pártok. „Elutasítom, hogy az Ötcsillagos Mozgalmat populistának bélyegezzék” – nyomatékosította Di Maio egy interjújában. Hogy akkor minek kellene, azt nem árulta el. Pedig ez ügyben van kihez fordulnia, hiszen élettársa a mozgalom kommunikációs tanácsadója. Silvia Virgultinak diplomája is van – nyelvtudományból szerezte Bécsben –, és állítólag kiváló amerikai kapcsolatokkal rendelkezik, de a sajtó persze nem ezt emeli ki, amikor kettejükről van szó. Hanem azt, hogy a csinos Virgulti tíz évvel idősebb Di Maiónál – márpedig egy hasonló, sőt jóval nagyobb korkülönbségű kapcsolat Franciaországban már szerencsét hozott egy feltörekvő fiatal politikusnak.