Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
Betiltották Iránban az angol tanítását az általános iskolákban, mert az indoklás szerint a nyelv túl korai elsajátítása utat enged a nyugati „kulturális inváziónak”. Bár Ali Khamenei legfőbb vallási és politikai vezető már nem először hangoztatta a korai angoltanítással szembeni ellenérzéseit, a bejelentés vasárnapi időzítése mégis azt jelzi, hogy az valamiképp kapcsolatban áll a múlt héten elfojtott tüntetéshullámmal. A tiltakozásokat leverő elit egységnél, a Forradalmi Gárdánál azt állították, hogy Irán külföldi ellenségei szervezték a megmozdulásokat, Irán legfőbb ügyésze pedig az amerikai Központi Hírszerző Ügynökséget (CIA) látta a háttérben.
Annyi bizonyos, hogy az iráni teokrácia létrejöttéhez vezető 1979-es forradalom óta több szempontból is eddig példátlan erővel tört felszínre az ellentét a korosodó mullahok és a fiatal iráni lakosság között. Az egy hétig tartott tüntetések utáni megtorlás is rámutatott a demográfiai tényezőre: a hatóságok szerint a több mint ezer őrizetbe vett ember 90 százaléka 25 éven aluli, akik közül többen egyetemisták. Olyanokat is letartóztattak, akik nem vettek részt a megmozdulásokban. Holott Iránban nem annyira jellemző a megelőző célzattal történő előállítás.
Kormánypárti tüntetők Ahvázban. Békemenet
AFP / Morteza Jaberian
A vallási vezetés és a nép között szélesedő szakadékot a tüntetések közvetlen kiváltó oka is jelezte. Az első utcai tiltakozások Irán második legnagyobb városában, a vallási zarándokhelynek is számító északkeleti Meshedben kezdődtek, mégpedig az alapvető élelmiszerek drasztikus, akár 50 százalékos emelkedése miatt. Reálértéken számítva az irániak életszínvonala 15 százalékkal romlott az utóbbi egy évtizedben, a lakosság negyede szegény. A tüntetések december utolsó hetében az után robbantak ki, hogy napvilágot látott a márciusban kezdődő következő pénzügyi év költségvetési tervezetének további megszorítócsomagja. Például felével drágulna az üzemanyag, miközben a gazdag elit luxusautó-importja töretlenül nő.
Eleinte Hasszán Rohani elnököt bírálták, akit tavaly májusban azért választottak újra, mert azt remélték, hogy a nagyhatalmakkal 2015-ben kötött atomalku javít majd az életszínvonalon. Az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe ugyanis feloldották a nemzetközi embargót. Emiatt az éveken át recesszióban lévő gazdaság – főként az olajkivitel bővülése révén – valóban felpörgött 2016-ban. De a szénhidrogénipar nem foglalkoztat sok embert, miközben a munkanélküliség egyes helyeken 60 százalékos. A 80 milliós lakosság több mint fele 30 éven aluli, körükben az álláskeresők aránya jóval magasabb az átlagnál.
Az amerikai pénzügyi és befektetési embargó fennmaradt, ami sok külföldi céget visszatartott az iráni beruházásoktól. Ezért Irán nem tudott kikászálódni a szankciók okozta válságból. A 2013-ban 30 százaléknál is magasabb infláció nem csökkent 10 százalék alá, a hazai valuta, a riál az utóbbi jó egy évtizedben a töredékére értékelődött le a dollárral szemben. Az árfolyama épp tavaly októberben lépte át az újabb lélektani határt, a 40 ezer riált.
Az elégedetlenséget a politikai elnyomás is fűti. A tüntetések futótűzként terjedtek, és közel száz városban voltak megmozdulások a nyugati Kermánsáhtól a központi Iszfahánon át az északi Rastig. Sőt még Kúmban, a síita vallási tanulmányok központjában is az utcákra vonultak. A Rohani elleni jelszavak a vallási rendszert elítélő rigmusokká váltak. Halál Khameneire! – kiabálták a tüntetők, ami példátlan támadás a legfőbb hatalmat kézben tartó vallási vezető ellen. Sokat elárul az egyik teheráni demonstráción készült fénykép, amelyen egy fiatal lány a levetett fejkendőjét botra tűzve emelte a magasba. Iránban a nőknek kötelező a kendő viselete, ami a vallási rendszer jelképének is tekinthető.
Hasszán Rohani elnök megtaposott képe. Célponott váltottak
AFP / Lionel Bonaventure
Sokan megkérdőjelezték az iráni külpolitikát, főként a Forradalmi Gárdához köthető külföldi katonai beavatkozásokat és támogatásokat Iraktól Szírián és Libanonon át Jemenig. „Tűnés Szíriából!”; „Halál a Hezbollahra!” – skandálták több helyütt a libanoni síita mozgalomra utalva, mintha csak az USA vagy Izrael helyett szóltak volna. Irán éves katonai költségvetése 12 milliárd dollárnál is több, de ezen felül ki tudja, mennyit fordít a Hezbollah, Szíria és más szövetségesek támogatására. Ráadásul Irakban és Szíriában az Iszlám Állam (IS) elleni és egyéb katonai műveletekben becslések szerint több ezer iráni halhatott meg. Közben a költségvetési tervezetben a nagy befolyású vallási alapítványok és a valóságos vállalatbirodalmat, óriási földeket birtokló Forradalmi Gárda apanázsa tovább emelkedik.
Míg a 2009-es úgynevezett zöld forradalom során milliók vonultak az utcákra, és az azt követő megtorlásokban több százan vesztették életüket, most a tüntetők számát inkább tízezrekben mérték, és a halálos áldozatok száma 22 volt. Ám akkor főként az értelmiség és a diákság az elnökválasztási csalás ellen tiltakozott, most elsősorban a munkásosztály kezdte az elégedetlenségi hullámot, amelyhez csatlakoztak a diákok, és jóval bátrabban keltek ki a rendszerrel és a korrupcióval szemben. A mostani megmozdulások spontán szerveződtek a szegényebb városokban, és nem tűnt fel karizmatikus vezető, aki az élükre állt volna. Szemben a 2009-es zöldmozgalommal, amelynek több, ma is házi őrizetben lévő vezéralakja volt. De éppen az alulról jövő kezdeményezés teszi kiszámíthatatlanná az esetleges folytatást.
Ráadásul nemcsak az utca, hanem a közösségi média is frontvonallá vált. Az üzenetmegosztó applikációk révén hihetetlenül gyorsan terjedtek a felhívások, a fényképek. Csak a nyílt forráskódú Telegram applikációnak 40 millió iráni használója lehet. A hatóságok persze igyekeztek blokkolni a szolgáltatókat, és nemcsak a tüntetők, de a rendszert védelmező szervek is létrehoztak hashtageket, így valóságos háború dúlt a kibertérben.
A mérsékeltebb Rohani köre szerint eredetileg az elnök keményvonalas ellenzéke kezdeményezte a megmozdulásokat. Meshedben például a Khameneihez közeli egyik konzervatív prédikátor bátorította állítólag a híveit a Rohani elleni tiltakozásra. Nem kizárt, hogy nyíltan megindult az idős és betegeskedő Khamenei utódlásáért folyó harc. Rohani hétfőn már azt vágta oda a konzervatív erőknek, hogy a tüntetők nem csak a gazdaság miatt tiltakoztak. Az irániaknak politikai és társadalmi követeléseik is vannak – tette hozzá, utalva a szabadságjogokra és a külvilággal való enyhülésre.
Kérdés, a reformereket vagy a konzervatívokat erősíti, ha az egyre jobban kirajzolódó amerikai–izraeli–szaúdi tengely – az iráni rezsim vélt gyengeségére bazírozva – megpróbál beavatkozni. A „szabadságukért küzdő irániakat” biztató Donald Trump amerikai elnöknek hamarosan döntenie kell, hogy az atomalku megsértésére hivatkozva újabb szankciókat vezet-e be Irán ellen. Ha felrúgja az EU, Oroszország és Kína által továbbra is támogatott nukleáris megállapodást, akkor azzal Rohani pozícióját ássa alá. Mindenesetre nemcsak az USA és Izrael egyeztet magas szinten az Irán-ellenes stratégiáról, de feltűnően aktív az izraeliek és a szaúdiak érintkezése is. Az irániak elégedetlenségének mértéke, a Forradalmi Gárda megtorlásának kiterjedése és a nemzetközi reakciók egyelőre bizonytalanná teszik az iráni fejleményeket, amelyek – egy volt iráni politikai fogoly szerint – szíriai típusú polgárháborúba is torkollhatnak.
KERESZTES IMRE
