A fiatalok háromszorosan is hátrányban vannak. Ha valaki a húszas éveiben jár, senki sem képviseli őt a parlamentben, rendre elveszti a választásokat, és közben neki kell foglakoznia a jövővel is – a környezettel, vagy a meg sem született gyermekekkel – mert a politikával foglalkozó idősebb embereket, ez már nem nagyon érdekli. Ha nem visszük le a szavazói korhatárt, a politika mindig azok kezébe marad, akik csak azzal foglalkoznak, mi van a jelenben” – vallja David Runciman.
A Cambridge Egyetem tanára szerint válságban van a nyugati demokrácia, és ennek egyik oka éppen az, hogy az átlagéletkor emelkedésével a szavazóképes korban lévő fiatalok folyamatosan kisebbségbe szorulnak, a kormányok pedig nem foglalkoznak a jövővel. „Míg jelenleg a korhatár 18 év, a másik oldalon nincs korlátozás, az embereknek a haláluk pillanatáig joguk van voksolni, s senki sem ellenőrzi, hogy egy esetleges demencia mennyire csökkenti a józan ítélőképességet. Akadnak, akik azt javasolják, hogy a fiataloknak legyen több voksuk. De ez őrültség, soha nem szabad aláásni a demokrácia azon alapelvét, hogy mindenkinek csak egy szavazata lehet. És azt is vallom, hogy senkitől sem szabad elvenni ezt a jogot” – magyarázta Runciman, aki szerint az lenne a legjobb megoldás, hogy mindenki voksolhasson, aki már tud írni.
Szerinte a gyerekek bevonása újra izgalmassá tenné a válságba került demokráciát, s a választói alap kibővítése olyan jelentőségű lenne, mint a nőknek, illetve a szegényeknek járó választási jog megadása volt. Úgy vélekedett, ha a Brexit-népszavazás idején is szavazhattak volna a gyerekek, nem az lett volna az eredmény, ami a 18 éven aluliak megkérdezése nélkül alakult ki.
Runciman az őt ért kritikákra is válaszolt, arra a felvetésre reagálva, hogy ha a gyerekeknek is lenne választójoguk, azt gyakorlatilag azt jelentené, hogy a szülők kétszer voksolhatnának, közölte: „Korábban ugyanez volt az érvelés a nők esetében is, az, hogy így a férjnek lenne két szavazata. Persze hatalmas különbség van a nők és a gyermekek választójoga között, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a gyerekek minden esetben azt tennék, amit a szüleik mondanak nekik.
Elismerte, hogy árthat a gyerekeknek, ha ők is a választási kampányok célpontjává válnának, ám szerinte szabályozással ez a kérdés is megnyugtatóan megoldható. „Természetesen mindenki tudja, hogy a gyerekek közötti kampány érzékeny terület, és ezért nagyon szigorúan kell szabályozni” – vélekedett.
