„Nem akarok Boris Johnson tengerimalaca lenni” – mondta Gwenael Pilorget leukémia-túlélő, miután a brit miniszterelnök március 12-én azt nyilatkozta a koronavírus-járványról, hogy

sok családnak idő előtt kell majd elbúcsúznia szeretteitől.

A 31 éves londoni férfi elköltözött Nagy-Britanniából, miután még a múlt héten is úgy tűnt, Johnsonék kitartanak a sokat bírált nyájimmunitás stratégia mellett. Az ezt támogatók úgy vélik, rövidebb idő alatt levonul a járvány, ha a minimális korlátozások és nagyobb számú megfertőzés hatására többen átesnek a betegségen, akik így védetté válnak. Pilorget és a hozzá hasonló, legyengült immunrendszerű emberek viszont joggal érezhették azt, hogy a miniszterelnök „a Titanic kapitányát játssza”.

Johnson a megosztó nyilatkozat után társadalmi nyomás alá került, de ennél is nehezebb helyzetbe szorította a vírus terjedésének üteme és a betegség okozta halálozások száma. Az említett március 12-i dátum után a vírus miatt elhunytak aránya Olaszországénál is nagyobb ütemben emelkedett: március 20-ig a fertőzések száma a tízszeresére, a halálozás viszont tizenhétszeresére, 10-ről 177 főre nőtt (a kedd délutáni adatok szerint 423 ember halt meg a vírus miatt az Egyesült Királyságban).

A kormány változtatott a módszerein, és az elmúlt hét eseményeiből tanulva pénteken bezárta az iskolákat és a vendéglátóhelyeket (köztük a társadalmi élet központjait: a kocsmákat is), illetve 12 hetes önkéntes karanténba küldte a krónikus betegeket. Úgy tűnt, Boris Johnson intézkedései itt véget is érnek: a parkok és játszóterek nyitva maradtak, a miniszterelnök mindössze annyit kért, hogy a lakosság kövesse a szakértők utasításait, és tartsa a 2 méteres távolságot másoktól.

Ennek viszont két dolog rögtön az útjába állt: a tömegközlekedés és az intézkedéseket követő bevásárlási roham. A londoni metrókon az átlagosnál is nagyobb tömegek jelentek meg,

és még a kisebb városok, mint például a walesi Bridgend hipermarketjeiben is elképesztő tömegek volt hétvégén.

Egy nap kellett ezután, hogy Johnson újra kapcsoljon: március 23-án este bejelentette, hogy másnaptól vesztegzár alá kerül Nagy-Britannia, mégpedig az alábbi feltételekkel:

• a britek ezentúl csak a legszükségesebb esetekben (bevásárlás, otthonról nem végezhető munka, beteg hozzátartozók ápolása miatt) hagyhatják el otthonukat,
• minden összejövetelt betiltanak, amelyen kettőnél többen vennének részt (vagyis az összes nyilvános eseményt),
• a lakóhelyét egy nap mindenki csak egyszer hagyhatja el – egyedül, vagy a háztartásában élőkkel – edzés céljából,
• bezár minden nem létfontosságú bolt és közösségi tér, többek közt a templomok, a parkok, a szállodák és a könyvtárak.

A korlátozó intézkedések ellenére a londoni metró ma reggel is zsúfolt volt:

Az intézkedéseket első körben három hétre vezették be, de szükség esetén meghosszabbíthatók, a rendelkezést megszegőket 30-tól 1000 fontig (400 ezer forintig) terjedő összegre büntethetik. A szabályokat minden brit telefonszolgáltató elküldte ügyfeleinek SMS-ben.

A bevásárlóközpontok is igyekeznek kivenni a részüket: az üzletláncok kizárólagos nyitvatartási időkkel várják a hét egyes napjain az időseket és az egészségügyi dolgozókat.

A kérdés már csak az, hogy a késői lépéseknek lesz-e bármilyen lényegi hatása a koronavírus-járványra Nagy-Britanniában. A "mémgyár" mindenesetre beindult.

A brit napilapok kedd reggel vegyesen értékelték a helyzetet: míg a többség komolyan és tájékoztató jelleggel közelítette meg az előző esti bejelentést, addig a The Telegraph a "szabadság végéről", a The Sun bulvárlap pedig "háziőrizetről" írt címoldalán.

Megkérdeztünk egy kórházi gyakorlaton lévő másodéves egyetemista nővért is a helyzetről, aki azt mondta, jelenleg rendkívüli toborzás zajlik az egészségügyben, az új dolgozók mellett a tanuló nővéreket is igyekeznek mihamarabb munkába állítani. Nem hivatalos számítások szerint négy héten belül kerülhet kritikus helyzetbe a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, így a brit egészségügyben dolgozók már most a legrosszabbra készülnek.