Bár az amerikai haderő kivonása részben már közel 10 éve, még Barack Obama elnök első elnöksége idején elkezdődött, arra valószínűleg csak a legrosszabb forgatókönyvekkel készültek a Fehér Házban, ami az elmúlt napokban történt. Magyarországról nézve mindez csak egy távoli ország belügyének tűnik, de érdemes belegondolni, milyen elkeseredés fűtheti a menekülő afgánokat, ha sokan képesek még egy felszálló repülőgép törzsébe kapaszkodva megpróbálni kijutni a tálibok uralma elől. Ehhez képest az embercsempészek évtizedek óta olajozottan működő infrastruktúrájának segítségével nyugati irányba elhagyni az országot már igazán semmiségnek tűnik. Persze nem az, de nem fogja elrettenteni azokat, akik most szó szerint az életükért futva veszik célba Európát.

hvg.hu

Csak innen el...

Ami a kabuli reptéren történik, az csak a jéghegy csúcsa, a menekültek többsége valószínűleg most is a nyugat kapujának számító Iránt veszi célba. Innen pedig már bejáratott útvonal vezet Törökországon át az első útba eső uniós állam, Görögország partjaihoz. Ahhoz tehát, hogy lássuk a tálib hatalomátvétel első szabad szemmel is észlelhető globális következményét, érdemes lesz a következő hetekben a migrációs adatokat, illegális határátlépéseket és a magyar kormány által közkedvelten gyűlöletkeltésre használt, de ettől még létező migrációs nyomást figyelni az európai országok határain.

Török tisztviselők szerint az elmúlt hetekben átlagosan napi 500–2000 afgán lépte át a török–iráni határt. Ez egyelőre alacsony szám az átlaghoz képest és a törökök jelentős emelkedésre számítanak a következő hónapokban. Csak az elmúlt fél évben 270 ezer ember vált belső menekültté Afganisztánban, vagyis hagyta el az otthonát, ők potenciálisan mind továbbindulnak. Hogy a török hatóságok milyen menekültáradatra számítanak, azt mutatja, hogy 300 kilométeres falat kezdtek építeni a nyáron az iráni határra.

A magyar határnál visszafordított emberek száma egyelőre csak lassan emelkedik és ez betudható a nyáron általában meglóduló átkelési hajlandóságnak is. Jelenleg az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint egyébként 2,5 millió afgán menekült él Afganisztánon kívül, az ország lakossága pedig 31 millió. Az afgán menekültek 90 százaléka Pakisztánban és Iránban él, mindkét ország több ezer embert toloncolt vissza Afganisztánba az elmúlt években és Pakisztán júliusban jelezte, hogy nem fogad be újabb menekülteket nyugati szomszédjától. A New Humanitarian cikke szerint egy afgán menekült útja a török határig nagyjából hat héten át tart az embercsempész útvonalon autóval, busszal, egyes szakaszokon lóháton vagy gyalog. Az embercsempészek csak ezért az útért 600-tól 4000 dollárig terjedő skálán szednek pénzt a menekülőktől, a felét előre, a felét az út végén.

Afgán menekültek a pakisztáni határon 2021. augusztus 17-én

AFP

Régió barátok

A menekültek várható érkezésén túl van egy másik következmény, amelyet érdemes lesz innen is szemmel tartani: a régi-új rezsim és annak hagyományosan jó viszonya a nemzetközi terrorszervezetekkel. Az már egy éve nyilvánvalóvá vált, hogy a 2020-as dohai megállapodásban foglaltak ellenére a tálibok továbbra is legalább 4–500 al-Kaida harcosnak biztosítottak menedéket az országban. Egy tavaly szeptemberben nyilvánosságra került ENSZ-jelentés szerint a 9/11-es terrortámadásokért felelős szervezet vezetősége az amerikaiakkal kötött megállapodása után is a tálibok vendégszeretetét és védelmét élvezte. Ráadásul az elmúlt évtizedek közös küzdelme, házasságok, családi összefonódások után szinte nehéz is lenne megmondani hol ér véget az al-Kaida és hol kezdődik a tálib rezsim.

A tálibok és az al-Kaida közötti összekötő kapocs a szovjetek elleni dzsihád idején vezető szerepet betöltő Dzsalaluddin Hakkáni által létrehozott Hakkáni-hálózat, amely a tálib rezsimtől némileg független szervezet, az al-Kaida szoros szövetségese. Bár Hakkáni 2018-ban meghalt, fia a mai napig fontos szereplő a tálib rezsimben, jelenleg Mawlawi Haibatullah Akhundzada a tálib rendszer katonai vezetőjének helyettese. A pakisztáni hírszerző szervekkel is sokszor kapcsolatba hozott hálózat felelős a háború alatt amerikai célpontok ellen elkövetett támadások jó részéért.

Az biztos, hogy Oszama bin Laden öröksége nem tűnt el Afganisztánból. 2015-ben egy átfogó akció keretében egy jelentős al-Kaida kiképzőközpontot számoltak fel amerikai csapások Kandahárban. Sokatmondó információ az is, hogy bin Laden fia és a szervezet vezető tisztsége felé jó úton haladó Hamza bin Ladennel Afganisztán és Pakisztán határrégiójában végzett egy amerikai légitámadás 2019-ben. Egy közös amerikai–afgán akció végzett szintén Afganisztánban, szintén 2019-ben, a tálibok által nyújtott menedéken Aszim Umárral is, az al-Kaida indiai fiókszervezetének vezetőjével is.

Tálib fegyveresek a kabuli Kote Sangi negyedben, 2021. augusztus 17-én

Hoshang Hashimi / AFP

Egészen más a helyzet az al-Kaidánál szervezetileg jóval fiatalabb Iszlám Állam esetében, ami minden túlzás nélkül közutálatnak örvend Afganisztánban a brutalitása miatt. A javarészt a pakisztáni hadsereg műveletei elől 2014-ben Afganisztánba menekült, korábban a Tehrik-e-Taliban Pakistan tagjainak számító terroristákból álló csoport 2015-ben alakult meg Iszlám Állam a Koraszán tartományban névvel (ISKP). Számos támadást követtek el az ország keleti részében és a fővárosban is, és brutalitásuk miatt már a tálibokkal is szembekerültek. 2019-ben szinte teljesen megsemmisült a szervezet afganisztáni törzse, mikor az afgán kormány, az amerikaiak és a tálibok is üldözni kezdték őket.

Bár nincsenek egyértelmű bizonyítékok rá, de az Egyesült Államok szerint az ISKP-hez tartozott az a három fegyveres, akik 2020 májusában leírhatatlan vérengzést rendeztek egy kabuli szülőotthonban, melynek terhes nők és újszülöttek is áldozatul estek. A támadással az afgán kormány a tálibokat vádolta, ám Dohában tartózkodó tálib vezetők szerint ilyen barbárságra csak az Iszlám Állam lenne képes, a tálibok sosem támadnának meg szülőotthonokat. Tavaly novemberben a kabuli egyetemet rohanta le szintén három fegyveres, ahol végül 35 embert gyilkoltak meg. Ezt a támadást már deklaráltan az ISKP fegyveresei követték el.

Az amerikai védelmi minisztérium 2021 áprilisában kiadott jelentése szerint azonban az Afganisztánban tartózkodó al-Kaida vezetőség tagjai nem jelentenek valós veszélyt, mindennapjaikat inkább a túlélésért folytatott harc tölti ki és nem nagyszabású támadások gyakorlati megvalósításának előkészítése. A szervezet de facto vezetője, a minden valószínűség szerint szintén az afgán–pakisztáni határ közelében bujkáló Ajman al-Zawahiri ráadásul a hírek szerint nem örvend jó egészségnek.

Mindenesetre vasárnap Kabul egyik leghírhedtebb és legnagyobb börtönéből, a város szélén álló Pul-e-Charkhiból a várost elfoglaló tálibok szinte első dolga volt szabadon engedni a foglyokat, akik egy jó része az al-Kaida vagy az Iszlám Állam fegyverese volt.

Prisoners leaving Kabul jail after being broken out by Taliban. pic.twitter.com/B84F2UrtEA

— Richard Engel (@RichardEngel) August 15, 2021

Terrorsejtek aktivizálódhatnak

Jó kérdés persze, hogy még ha egy békésebb, legalább kifelé konszolidált új tálib berendezkedésről beszélünk is, amely esetleg tudatosan törekszik is annak megakadályozására, hogy az eddig is otthonosan mozgó terrorista sejtek az országban maradjanak, akkor hatékonyan meg tudná-e tenni.

A menekülthullám és az iszlám fundamentalista terrorcsoportok reneszánsza csak két faktor, melynek keretében érdemes lesz a következő hetek híreit figyelni, de ezek számtalan kombinációja is figyelmet érdemelhet. Például ha a nyugati világban valóban aktivizálódnak terrorsejtek és támadásokat hajtanak végre egy iszlám fundamentalista entitás létrejötte nyomán – ahogyan ez 2015-ben is történt, amikor az Iszlám Állam elérte legnagyobb területi kiterjedését és sor került a Charlie Hebdo elleni, majd a párizsi terrortámadásokra –, arra egyszerre érkezhet válasz a helyi szélsőjobboldali terroristák részéről, vagy válthat ki heves reakciókat és támaszthat legitimációt az olyan, a bevándorlást hevesen ellenző rezsimek részéről, mint az Orbán-kormány.

Bár hajlamosak vagyunk folyton csak magunkra gondolni, érdemes szem előtt tartani azt is, hogy Afganisztánban 20 év viszonylagos fejlődés után újra az állami erőszak egészen szélsőséges formáit alkalmazó, elnyomó hatalom tért vissza, az országban lassan 40 éve konstans háborús körülmények között élő emberek jövője pedig talán az eddigieknél is kilátástalanabbá válhat.

Afgánok várakoznak, hogy felszálljanak egy francia katonai szállítógépre a kabuli repülőtéren 2021. augusztus 17-én

AFP