Bejelentette lemondását a brit kormány pénzügyminisztere, Rishi Sunak a Twitteren közölte döntését. A felmentését kérő levélben azzal indokolta távozását, hogy a brit társadalom joggal várja el a kormánytól, hogy „helyesen, hozzáértően és komolyan viselkedjen”. Elismerte, hogy ez lehet utolsó miniszteri posztja, mégis úgy látja, vannak olyan „normák, amelyekért megéri harcolni”. Azt is kifejtette, hogy miközben személyesen nem értett mindig egyet a miniszterelnökkel, a nyilvánosság előtt mindig támogatta. Hozzátette azonban: a gazdaság helyzetéről szóló közös beszédük előkészítése közben rájött, hogy alapvetően eltér a hozzáállásuk.

The public rightly expect government to be conducted properly, competently and seriously.

I recognise this may be my last ministerial job, but I believe these standards are worth fighting for and that is why I am resigning.

My letter to the Prime Minister below. pic.twitter.com/vZ1APB1ik1

— Rishi Sunak (@RishiSunak) July 5, 2022

Nem sokkal Sunak előtt a brit kormány másik prominens tagja, Sajid Javid is benyújtotta lemondását. A jelenlegi kormányban egészségügyi miniszterként dolgozó Javid levelében így üzent Boris Johnsonnak: „Az a hang, amelyet megütsz, az általad képviselt értékek hatással vannak a munkatársaidra, végső soron pedig az országra. A konzervatívokat jó formájukban kemény fejű, erős értékek által vezérelt döntéshozóknak tartják. Pártunk talán nem volt mindig népszerű, de mindig hozzáértő módon jártunk el a nemzet érdekében. Sajnálatos módon a jelenlegi körülmények között a társadalom könnyen arra juthat, hogy sem népszerűek, sem hozzáértők nem vagyunk”. Javid szerint „a párt nagyobb, mint egyetlen személy”, feladata pedig nem ennek az egy személynek, hanem az országnak a szolgálata.

I have spoken to the Prime Minister to tender my resignation as Secretary of State for Health & Social Care.

It has been an enormous privilege to serve in this role, but I regret that I can no longer continue in good conscience. pic.twitter.com/d5RBFGPqXp

— Sajid Javid (@sajidjavid) July 5, 2022

A két politikus távozása újabb csapás Boris Johnson számára, aki az elmúlt egy évben botrányok sorozatát élte át. A legutolsó ezek közül Chris Pincher lemondása volt. A pártjában frakcióvezető-helyettesként dolgozó képviselő egy szexuális zaklatási ügy miatt volt kénytelen távozni, ami Johnsonra azért vet rossz fényt, mivel kiderült: a miniszterelnöki hivatal már Pincher kinevezése előtt is tudott arról, hogy korábban is voltak hasonló ügyei.

Javid és Sunak azonban nem csak erre az ügyre utalt, hanem arra a bizalmi szavazásra is, amelyet a konzervatív frakció kezdeményezésére tartottak Johnsonnal szemben. A június elején tartott voksolás előzménye az úgynevezett partygate volt, amely tavaly év végén robbant ki, amikor a brit sajtó beszámolt a legszigorúbb Covid-lezárások idején a Downing Streeten – többször a miniszterelnök és felesége részvételével – tartott ivászatokról. Johnson az ügy miatt számtalanszor bocsánatot kért a brit alsóházban, és úgy tűnt, meg is ússza ennyivel – és néhány font bírság befizetésével az ügyben indult rendőrségi nyomozást követően –, ám miután a parlamenti vizsgálóbizottság is megerősítette a sajtóhíreket, egyre több párttársa követelte távozását.

A június 6-án tartott szavazáson Johnson ugyan meg tudta szerezni a frakció többségének támogatását, ám elemzők már akkor is felhívták a figyelmet arra: az a tény, hogy párttársai 41 százaléka kihátrált mögüle, semmiképpen nem jó ómen a folytatást tekintve.

Meddig maradhat miniszterelnök valaki, ha tízből négy képviselője nem támogatja?

Papíron bizalmi szavazást nyert Boris Johnson, a gyakorlatban viszont nagyon úgy tűnik, hogy két részre szakadt a Konzervatív Párt. A miniszterelnököt támogatók azt mondják, megkérdőjelezhetetlen megerősítést nyert a kormány, az igazi teszt azonban csak a következő hetekben jön az időközi választásokon.

Figyelemreméltó volt azonban akkor még, hogy bár a szavazás titkos volt, a támogatók arányából a brit elemzők azt a következtetést vonták le, hogy kormánya tagjai kitartottak Johnson mellett. A kormány két kulcsfigurájának távozása – és főleg az ehhez mellékelt levelük – azonban felfedte azt, hogy ezt távolról sem Johnson, inkább az így is megélhetési és energiaválsággal küzdő ország, vagy éppen a politikai stabilitás érdekében tették.

A Guardian úgy tudja, Javid és Sunak nem egyeztette lépését. Az pedig kérdés, hogy követik-e példájukat mások is: a két minisztert eddig a marokkói kereskedelmi képviselő követte, a kabinet több minisztere viszont támogatásról biztosította a kormányfőt.

Persze nem is feltétlenül kell újabb távozás ahhoz, hogy még tapinthatóbb legyen a Johnsonnal szembeni hangulat a pártban. A lap arra is felhívja a figyelmet, mivel járhat egy pénzügyminiszter távozása: Nigel Lawson lemondása annak idején egyenes utat jelölt ki Margaret Thatcher bukásához – igaz a kettő között majd egy év telt el. És persze az is kérdés, mi vagy ki veheti rá Johnsont a távozásra, ha az eddigi botrányok nem.