Meddig maradhat miniszterelnök valaki, ha tízből négy képviselője nem támogatja?
Papíron bizalmi szavazást nyert Boris Johnson, a gyakorlatban viszont nagyon úgy tűnik, hogy két részre szakadt a Konzervatív Párt. A miniszterelnököt támogatók azt mondják, megkérdőjelezhetetlen megerősítést nyert a kormány, az igazi teszt azonban csak a következő hetekben jön az időközi választásokon.
Nem buktatta meg Boris Johnsont a Konzervatív Párt. Legalábbis hivatalosan nem.
A párt 359 képviselője vasárnap este döntött a miniszterelnök jövőjéről azt követően, hogy a múlt héten a frakció 15 százaléka kezdeményezte az ellene szóló bizalmi szavazást. Az eredmény: 211-en támogatják Johnsont, 148-an azonban bizalmukat vesztették a koronavírus-járvány alatti házibulik miatt nyomás alá kerülő kormányfőben. Johnsonnak így nem kell lemondania,
az viszont elég beszédes, hogy pártja 41 százaléka ellene szavazott.
Ráadásul minél részletesebben nézzük, annál aggasztóbb a statisztika a miniszterelnök jövőjét illetően. Ha összehasonlítjuk korábbi tory miniszterelnökök; Theresa May 2019-es, John Major 1995-ös és Margaret Thatcher 1990-es bizalmi szavazásaival, az látszik, hogy az elmúlt három évtizedben egyetlen kormányfő ellen sem szavaztak akkora arányban, mint most.
1997 előttig a bizalmi szavazás intézményéhez hozzátartozott, hogy mások is indulhattak a pártelnökkel szemben, és amennyiben az inkumbens vezető nem szerezte meg a voksok több mint felét (és 15 százalékkal többet a másodiknál), két fordulóban döntöttek a pozícióról. A szavazást sem az akkor 11 éve kormányzó Thatcher, sem az akkor 5 éve pártelnök és 3 éve miniszterelnök Major nem veszítette el, előbbi azonban két nappal később, utóbbi pedig két évre (és egy Tony Blair elleni választási vereségre) rá lemondott. Hozzájuk hasonlóan Theresa Mayt sem buktatták meg, mégsem maradt sokáig: ellene is lélektanilag sok, három számjegyű képviselő szavazott, öt hónappal később pedig az újabb, sikertelen Brexit-megállapodási kísérletek miatt állt fel.
A szavazás ugyan titkos volt, egyszerű matematikával mégis kirajzolódik egy Johnson szemszögéből aggasztó összefüggés. A 359 képviselő közül az Institute for Government számításai szerint 160-170 politikus része a kormányzati „payroll”-nak, azaz vállal olyan miniszteri vagy államtitkári pozíciót, amelyért extra fizetést kap a kabinettől. Feltételezve, hogy ők „munkahelyi kötelességből” Johnson mellett szavaztak, azt a statisztikát kapjuk,
hogy a kormányzattól anyagilag nem függő politikusok négyötöde elvesztette bizalmát a miniszterelnökben.
Megvan a narratíva
Bár ezek után úgy tűnhet, hogy Johnsonnak meg vannak számlálva a napjai, a miniszterelnök és szövetségesei megerősítésként értelmezték a szavazást; a partygate egyfajta lezárásának.
Boris Johnson a szavazást követően azt mondta: „nagyon jó, pozitív és perdöntő eredmény született, amely után egyesült erővel mehetünk tovább”. Rövid interjújában nem egyszer ismételte meg az egység és a megerősítés szavakat, hozzátéve, hogy „jóval nagyobb támogatást kapott, mint 2019-ben”.
A miniszterelnök ezzel arra utalt, hogy három éve pártja 51 százaléka szavazott rá Theresa May távozása után, a statisztika azonban félrevezető. 2019-ben a kérdés nem az volt, hogy Johnson megy vagy marad, hanem az, hogy ő, Jeremy Hunt, vagy Michael Gove lesz a toryk (és az ország) vezetője; magyarán háromfelé oszlottak a szavazatok. Jól látszik tehát, hogy a két szavazás teljesen más műfajt képvisel, és csak (egy gyenge) hivatkozási alapot biztosít a lemondani nem tervező miniszterelnök kommunikációs stratégiájához. Johnson kedd reggelre látszólag tovább is lépett a szavazáson: a kabinetminisztereknek tartott eligazításon arról beszélt, hogy igyekezzenek visszafogni a minisztériumok kiadásait, és „morálisan és gazdaságilag” egyaránt bölcsen elkölteni a kormány által befektetésre szánt pénzeket.
A Johnsont támogató képviselők a miniszterelnökhöz hasonlóan az „egyértelműen megszerzett többséget” és a közös munka folytatását hangsúlyozták nyilatkozataikban; a történelmi nagyságú bizalmatlanságra feltett kérdéseket egytől egyig elhárították Boris Johnson sikerére hivatkozva. Nadhim Zahawi oktatási miniszter pedig azt is hozzátette:
Volodimir Zelenszkij ünnepelhet, hogy fő szövetségese pozícióban maradt.
Ezt Mihajlo Podoljak, Zelenszkij tanácsadója Twitteren erősítette meg. Ő úgy fogalmazott: a vezetés nagy teher, de a világnak szüksége van olyan vezetőkre, mint Johnson, aki hamar felismerte az orosz megszállás súlyát, és segítséget nyújtott Ukrajnának.
Leadership is always a heavy burden. @BorisJohnson was one of the first who realized the menace of ������������ & stood by @ZelenskyyUa to protect the free world from barbaric invasion. The world needs such leaders. The UK is a Great friend of ������������. ������������ crown is a shield of democratic world. pic.twitter.com/BGjLvy8IhH
— Михайло Подоляк (@Podolyak_M) June 6, 2022
A teszt csak most jön
A hétfői szavazás csak a kormányfő és szövetségesei szerint jelenti az ügy végét – az igazi kihívások a gyakorlatban csak most kezdődnek.
Az alsóházi parlamenti patkó jelenlegi állapotában (ahol ellentétben mondjuk Magyarországgal, nincs frakciófegyelem) mindössze 40 konzervatív képviselőnek kell Johnson ellen szavaznia ahhoz, hogy ne menjenek át a miniszterelnök javaslatai a házon – magyarul a hétfőn ellene szavazók alig több mint egynegyede is képes cselekvőképtelenné tenni a kormányt. A saját térfélen belüli nyomás ráadásul csak ideig-óráig ér véget: bár a tory kongresszus szabályai szerint 12 hónapig nem lehet újra bizalmi szavazást indítani, a Johnson ellen szavazó képviselők célként tűzték ki, hogy ezt az időtartamot lerövidítsék.
Ezen kívül még két irányból számíthat fenyegetésre a miniszterelnök: az ellenzéktől és a választóktól.
A Munkáspárt elnöke, Keir Starmer 20 perccel a bizalmi szavazás eredményhirdetése után állt ki a nyilvánosság elé. Az ellenzék vezetője azt mondta: a konzervatívok cserben hagyták a választókat, akiknek elegük van abból, hogy a miniszterelnök hazudik, és nem váltja be ígéreteit. Starmer szerint „groteszk” az a jelenetsor, hogy egy nappal a királynő platinajubileumát követően – amely összehozta a nemzetet – az egységet és a közfelelősséget kidobták az ablakon. Hozzátette: sosem volt még ennyire világos a különbség a konzervatívok és a munkáspártiak között, és megígérte, hogy ha kormányra kerülnek, őszintén fognak kormányozni, és ha hibáznak, azzal nyíltan elszámolnak a választópolgárok előtt. Mondjuk a helyzet komikumát tovább fokozza, hogy Starmer ellen is folyik egy vizsgálat egy karantén alatti sörözgetés miatt, de a pártelnök megígérte, ha az erről szóló vizsgálat után megbüntetik, lemond a pozíciójáról.
Starmernek ettől függetlenül lehet még egy ütőkártya a kezében. A Liberális Demokraták már bejelentkeztek, hogy bizalmatlansági indítványt adnának be a parlamenti alsóházban Johnson ellen, azonban a parlamenti szokásjog és szabályzat szerint (az Egyesült Királyságnak nincs írott alkotmánya – a szerk.) erre csak akkor nyílhat esély, ha az ellenzék vezetője, azaz a munkáspárti Starmer kezdeményezi. Pontosabban: abban az esetben kerülhet napirendre, ha a szabályzat szövegezésének megfelelően elismerik az ellenzéket, mint „lehetséges kormányzóerőt”. Erre persze kicsi az esély a Downing Street 10. alatt, az viszont biztos, hogy 148-an nem szeretnék miniszterelnökként látni Johnsont, közülük pedig elég 40-nek így szavaznia egy alsóházi bizalmatlansági eljárásban, hogy elmozdítsák Johnsont.
Ha a miniszterelnök bír is a politikai nyomással, a végső döntés akkor is a választópolgároké. A YouGov legfrissebb felmérései szerint a britek 61 százaléka nem támogatja a kormányt (21 százalék igen, 17 százalék nem tudja), ami 2019 októbere óta a legalacsonyabb arány. Johnson tehát aligha van abban a pozícióban, hogy a brit szokás szerint előrehozott választásokat tartson, mielőtt 2024 májusában lejár a mandátuma.
Az attitűdökről mindenesetre két héten belül többet fogunk tudni, Wakefield választókerületben ugyanis időközi választásokat tartanak június 23-án, miután a helyi tory képviselőt, Imran Ahmad Khant bűnösnek találták egy kiskorú szexuális zaklatása miatt. A kerület 1932-től 2019-ig a munkáspárti „vörös fal” része volt, vagyis egyike azoknak az észak- és közép-brit, illetve walesi körzeteknek, ahol a Munkáspárt hagyományosan nyerni tudott (az Egyesült Királyságban csak egyéni választókerületi voksolás van – a szerk.), legutóbb azonban elvesztette a még Jeremy Corbyn vezette Labour. Most úgy tűnik, visszakerülhet a Munkáspárthoz a kerület, a legfrissebb mérések szerint a konzervatívok akár 20 százalékponttal is kikaphatnak.
Az tehát biztos, hogy Boris Johnson nem tervez lemondani, ideig-óráig pedig megbuktatni is lehetetlen lesz. Ahogy azonban a Brexitre épített 2019-es kampányban megmutatta, kiválóan tud a jólétre és az egészségügyre fókuszálva kommunikációs hadjáratokat vezetni – a jelek szerint pedig pont ezekre céloz a magyar füllel fájóan ismerős „folytatjuk” és „előre megyünk” szlogenek használatával. Úgy tudni: a következő hetekben nagy összegű programokat fognak bejelenteni a Downing Streeten a várólisták csökkentésére.
Szijjártó Péter mindenesetre gratulált Boris Johnsonnak a győzelemhez.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Boris Johnson a hvg.hu-nak: Viktor nagyon világosan elmondta, hogy a közös álláspontot képviseli a szankciós politikában
Kedden Londonban találkoztak a V4-es országok vezetői Boris Johnson brit miniszterelnökkel, ahol további Oroszország elleni gazdasági szankciókról és Ukrajna fegyveres és anyagi támogatásáról egyeztek meg. A találkozó után Johnson a visegrádi országok újságíróinak, köztük a hvg.hu felelős szerkesztőjének a kérdéseire is válaszolt, és elmondta, a NATO sziklaszilárdan áll, és Orbán Viktor is Vlagyimir Putyin bukásáért dolgozik.
Megúszta az ellene kezdeményezett bizalmi szavazást Boris Johnson
A brit miniszterelnöknek a partygate miatt kellett szembenéznie párttársaival.
