Mitrovits Miklós: "Nagyon messze vannak az ukránok attól, hogy megnyerjék a háborút, de most jó ütemben haladnak"
A zaporizzsjai atomerőmű nagyon veszélyes zsarolási tétel, súlyos katasztrófát okozhat bárki, aki ezzel játszik, épp ezért remélhető, hogy senki nem lépi át a vörösvonalat. Doneck, vagy Luhanszk városának ukrán kézre kerülése teljesen megváltoztatná a háború menetét, de az ukrán haderő még nem áll készen erre. A túlzott optimizmus a fegyverszállítmányok és az anyagi segítség elmaradásával sodorhatja veszélybe az ukránokat. Mitrovits Miklós történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa válaszolt a hvg.hu kérdéseire az ukrán ellentámadás jelenlegi állásáról és a lehetséges következményekről.
hvg.hu: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vasárnapi bejelentése szerint eddig 2000 négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza az ukrán csapatok, csak az elmúlt 24 órában újabb 30 települést. Az oroszok válaszul heves támadásokat indítottak az ukrán területen fekvő civil és katonai infrastruktúra ellen. Ez lassíthatja az ukrán előrenyomulást?
Mitrovits Miklós: Az ellentámadás két oldalról indult augusztus végén. Hamar kiderült, hogy az ukránok által régóta lebegtetett déli, Herszon megyében indított támadás csak elterelő művelet volt. Az ellentámadás fő iránya meglepetésszerűen északkeleten, Harkiv megyében bontakozott ki.
Valószínűleg azóta már ennél is jóval nagyobb területről beszélhetünk. Az egyik legfontosabb eredmény eddig Izjum városának visszafoglalása, ami jelentős csapás az orosz utánpótlási vonalakra. Viszont az ukránok sem fognak tudni egy ideig tovább menni, nekik is dolgozniuk kell a logisztikán, hogy elláthassák az előretörésben részt vevő csapatokat. Harkiv megyében az Oszkil folyó ráadásul egy jól védhető terület, természeti védvonal és HIMARS-rakétarendszerekkel Luhanszkot és Donecket is elérhetik, így nem is lenne sok értelme túlságosan előrerohanni.
Az elmúlt pár nap viszont jelentősen megdobta az ukránok harci morálját. Egy 200 napos háború után óriási siker egy ilyen ellentámadás, ami bebizonyította, hogy verhető az orosz haderő. Ez az akció önmagában hatalmas belső erőt ad az ukrán haderőnek és a társadalomnak is.
hvg.hu: Harkivban a város víz- és áramellátását biztosító létesítményeket is rakétatámadás érte vasárnap. Lehet még az effajta civil létesítmények elleni támadásoknak bármiféle stratégiai eredménye az oroszok számára?
M. M.: Az elmúlt hetekben kölcsönös volt a rakétatűz az oroszok és az ukránok között. Az oroszok számára inkább egyfajta bosszú lehet, hogy Harkivot megfosztják az áramellátástól. Viszont pont erre utalt Zelenszkij elnök tegnapi beszédében, mikor azt mondta, hogy mindenféle sötétséget és hideget elviselnek az ukránok, ha ez az ára annak, hogy az oroszok elhagyják Ukrajnát. Ezek az akciók nem fogják visszavetni a harci morált. Ennél lényegesen fontosabb a zaporizzsjai erőmű helyzete, ahol kölcsönösen vádolják egymást a felek a létesítmény elleni támadással. Nincsenek biztos információink jelenleg arról, hogy mi a helyzet az erőműben.
Pedig ez egy rendkívül súlyos kérdés. Ha tüzérségi támadás éri az erőművet, akkor nagyságrendekkel nagyobb területet érinthet a radioaktív anyagok felszabadulása, mint Csernobilnál. Ez egyik félnek sem érdeke. Oroszországot, Belaruszt, Észak-Európát és Közép-Európát is közvetlenül érinthetné egy ilyen súlyos szennyezés. Ráadásul több tízezer orosz katona életét is veszélybe sodorná. Talán pont ezért úgy tűnik, hogy mindkét fél óvatos. Illetve csak remélni tudjuk, hogy ez a helyzet.
hvg.hu: Most, hogy már az orosz–ukrán határ menti településeket is visszafoglaltak az ukránok, szóba kerülhet-e mélységi támadás orosz területen lévő logisztikai útvonalak, központok ellen ukrán oldalról?
M. M.: Ukrán megszólalásokban is találkozhattunk az elmúlt héten olyan hangokkal, melyek Belgorod, vagy más oroszországi célpontok támadását sejtetik. Itt már korábban is volt számos robbanás, de nem tudjuk, hogy csak belső szabotázsakciók, vagy konkrétan az ukrán haderő által intézett támadások. Egy határesetnek mondható szituáció volt, amikor az ukránok a szaki katonai légibázist lőtték. Ez ugyan a Krímben van, ami az oroszok szerint az Orosz Föderáció része, az ukránok szerint viszont Ukrajna.
Most azonban sokkal valószínűbb, hogy az Oszkil folyó védvonala mögül a szakadár területek válnak az ukrán támadások elsőrendű célpontjaivá. A szakadár államok meggyengítése több szempontból is lényeges az ukránok számára. Egyrészt ezen a területen át tudnak már csak az oroszok utánpótlást szállítani szárazföldön a csapataiknak, ráadásul hónapokig halmozták fel a lőszert, hadianyagot. Ezért erre több esély van most, mint arra, hogy elkezdjenek orosz területen fekvő célpontokra lőni.
hvg.hu: Hová tart egyáltalán a háború egy ilyen meglepetésszerű előretörés után?
M. M.: A legfontosabb kérdés, hogyan reagál most az orosz vezetés. Hivatalosan is háborúvá minősítik-e az Ukrajnában az orosz retorika szerint használt “különleges hadműveletet”, behívják-e a sorkatonákat? Ez persze nem harcedzett, kiképzetlen tömegeket jelentene, de civil célpontokat elmaradott fegyverekkel, különösebb képzettség nélkül is lehet lőni. Ez mindenesetre további eszkalációhoz vezetne, főleg, hogy a civil lakosság még nagyobb veszteségeket szenvedhetne.
Annyit azért érzékelni Oroszországból, hogy nem biztos, hogy a politikai és katonai elit 100 százalékig meg van győződve arról, hogy ez a megoldás növelné-e az orosz hadsereg harcértékét. Ha nem lenne ez a belső fék, akkor az átminősítés már rég megtörtént volna. Az kevésbé érdekes, hogy mit akarnak az orosz emberek, hiszen az orosz birodalmi koncepció szerint Oroszországnak akkor is birodalomnak kell lennie, ha beledöglik a nép. Jó kérdés viszont, hogy így milyen harci morállal mennének ki a harctérre az erővel sorozott, fiatal, kiképzetlen katonák. Láttuk már ennek az eredményét Afganisztánban, Csecsenföldön, és most itt Ukrajnában is.
Feltehetőleg inkább azt mérlegeli most az orosz vezetés, hogy stratégiailag van-e értelme ezt a gyenge morállal rendelkező újonc tömeget bevetni az egyre inkább technikai fölénybe kerülő Ukrajnával szemben.
hvg.hu: Megtalálhatják-e az orosz hadi logisztika felelősei a megoldást a mélységben húzódó központjaik elleni támadásokat intéző HIMARS-rakétarendszerek elleni védekezésre?
M. M.: Próbálják felderíteni és kilőni őket. Elég sok rakétatámadást tudtak az ukránok semlegesíteni, ennek ellenére nem kizárt, hogy az oroszok sikeresen megtizedelhetik a HIMARS-okat. Most azonban fontosabb kihívás a HIMARS-ok kilövésénél, hogy az egészen Herszonig benyúló orosz egységeket el tudják-e látni munícióval, élelemmel. Ha bezárul az ukrán harapófogó, akkor hogyan lehet kivonni őket Ukrajna területéről, hiszen egyre jobban be tudják majd lőni őket az ukránok.
hvg.hu: Ugorjunk át egy kicsit a Donbaszba. A napokban már megjelentek hírek az ukrán közösségi médiában arról, hogy ukrán egységek jutottak el a donyecki reptér közelébe. Lenne-e értelme Doneck ostromának ukrán oldalról?
M. M.: Ezeket az információkat nem erősítették meg és elég messze van azért a reptér a védvonalaiktól. Szimbolikus jelentősége viszont mindenképpen lenne Donyeck és Luhanszk bevételének. Ez jelentené gyakorlatilag az orosz vereséget, hiszen éppen a szakadár államok védelmére hivatkozva indították meg a háborút. Ha az ukránok csak az egyik várost is be tudnák venni, az óriási siker lenne számukra és onnantól megváltozna a háború folytatása. Az ukrán haderő viszont egyelőre nem biztos, hogy készen áll erre. Az amerikaiak is felhívták az ukránok figyelmét még az ellentámadás indítása előtt, nehogy elvigye el az ukránokat a hév, ne szakadjanak el a hátországtól. Ha Donyecket beveszik, a mostani állás szerint az oroszok körbe tudják zárni a várost, így egyelőre nem éri meg egy ilyen akció.
hvg.hu: Ráadásul ezt a területet még pacifikálni is kellene, hiszen finoman szólva nem rajonganak az ukrán hadseregért arrafelé.
M. M.: Mivel éppen erről a területről menekültek a legtöbben Európába, jelentősen csökkent a civil lakosság jelenléte. Ráadásul milliósnál is nagyobb létszámban mentek, vagy szállították el őket Oroszországba is. Akkor sokan azt mondták, hogy éppen azért, hogy inkább egyfajta katonai felvonulási területté és lőszerraktárrá változtassák a környéket. Jelen pillanatban azt gondolom, hogy nincs sok olyan civil, aki önként maradt ezeken a területeken. A szakadárokkal szimpatizáló lakosok ott élnek persze. Hogy ez a háború után hogyan fog megoldódni, az egy jó kérdés.
hvg.hu: Mit léphet ebben a helyzetben Oroszország? Készülhet egy átfogó válaszcsapás a harctéren?
M. M.: Rossz helyzetben vannak egyelőre az oroszok. Ha komolyan reagálni akarnak, akkor kevés az idejük. Ezzel még a tél beállta előtt kezdeniük kell valamit, de én erre őszintén szólva sok esélyt nem látok. Az az információ, amit ismerünk a lengyel és amerikai hírszerzési forrásokból, arra utal, hogy egyelőre inkább a sorok rendezése és a további logisztika feladatok szervezése a legfontosabb dolguk. A tudatos átcsoportosítás kifejezés szerepelt a hazai közvélemény felé irányuló kommunikációban is, pont azért, hogy ne legyen elvárás az azonnali visszavágás.
hvg.hu: Anne Applebaum az Atlantic hasábjain már arról ír, hogy a mostani ellentámadás sikere döntheti meg Putyin hatalmát. Milyen veszélyei lehetnek most a túlzott optimizmusnak?
M. M.: Jelenleg indokolt, hogy az ukránok bizakodnak, de érdemes óvatosan kezelni ezt. Ha az ukránok elhitetik a világ közvéleményével, hogy már most nyertek, akkor jogos elvárás lehet, hogy ideje békét kötni. Ez együtt járhatna a fegyverszállítmányok leállításával is. Mindezt úgy, hogy Ukrajna még nagyon messze van a győzelemtől, de kétségtelenül jelentős lépést tettek felé. Ha okosan harcolnak a továbbiakban, és nem a túlzott optimizmus hajtja őket, nem sétálnak bele ki nem kényszerített csapdákba, akkor az orosz utánpótlásvonalak elvágása nagy lehetőség lehet a számukra. Jövő tavaszra valóban felmorzsolhatják az ukrán területen harcoló orosz erőket. Ha viszont megszűnik Ukrajna pénzügyi és fegyveres ellátása, akkor az oroszok könnyen visszafordíthatják az egész folyamatot.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
