Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Mindössze 40 kilométerre az orosz határtól, Harkiv legészakibb negyedéből, Szaltivkából jelentkeztek be a HVG tudósítói. Kollégánk, Németh András elmondta, hogy itt találkoztak a tavaly Ukrajnába betörő orosz csapatok először igazán kemény ellenállással, amit a háta mögött látható romos lakóház is igazol.
Az itteniek elmesélték munkatársainknak, hogy a város egy hónapig tartó ostroma alatt nem is a tüzérségi tűz volt a legrosszabb, hanem, a fejük fölött elhúzó repülőgépek hangja, mivel soha nem tudhatták, hogy mikor dob valamelyik bombát a fejükre.
Mostanra a légitámadások ritkábbá váltak, sikerült helyreállítani az energiahálózatot, van fűtés és áram, de víz még mindig nincs, az emberek a közeli forráshoz járnak érte és bíznak benne, hogy több ilyen támadást nem kell átszenvedniük.
A HVG munkatársai, Németh András és Túry Gergely fotóriporter a háború kitörésének első évfordulójára utaztak Kijevbe. Útközben megálltak Lvivben, és bejártak egy temetőt, majd a fővárosba vezető autópálya szélén, harcjárműveket szállító ukrán kamionosokkal beszélgettek a magyar külpolitikáról. Ezt követően Irpinybe és Bucsába is ellátogattak, majd az évfordulót Kijevben töltötték, utána pedig továbbutaztak Harkivba. Nézze meg Túry Gergely legújabb helyszíni fotóit:
