Kedd délután lemond Claudine Gay, a Harvard elnöke – írja az egyetem Harvard Crimson nevű diáklapja saját értesülései alapján.

A Harvard vezető testülete egy belső hírlevélben már azt is bejelentette, hogy Gay helyét ideiglenesen Alan M. Garber, az egyetem provostja veszi át.

Gay volt az első fekete és a második nő, aki vezethette az egyetemet, de alig több mint hat hónapig állt a Harvard élén, az utóbbi hetekben egymást érték a botrányai, és folyamatosan támadták a személyét az amerikai konzervatívok.

Ahogy arról korábban már beszámoltunk, már tavaly decemberben is a lemondását követelték Gay kritikusai, aki szerint a Harvard elnöke a kongresszusi meghallgatásán nem adott egyértelmű választ arra, hogy ha diákok zsidók kiirtására szólítanak fel, akkor őket megbüntetik-e.

A Harvard elnöke nem bukott bele a kongresszusi szereplését követő, antiszemita vádakba

A Pennsylvaniai Egyetem vezetője viszont lemondott a hasonló botránya miatt.

Ezután a botrány után ugyanakkor még megmentette Gayt az, hogy a tantestület közel 700 tagja levélben állt ki mellette, és a Harvard igazgatótanácsa is támogatta.

De a Washington Free Beacon elnevezésű konzervatív lap, amely a New York Times cikke szerint konkrét lejárató hadjáratba kezdett Gay ellen a balul elsült kongresszusi meghallgatás után, több tucatnyi plágiumváddal állt elő az elnök tudományos munkája kapcsán.

Ezek egy részéréről már októberben megállapította egy független, szakértői bizottság, hogy bár vannak a szövegekben problémás részek, azok nem számítanak kutatói szabálytalanságnak, de most egy névtelen panasz újabb szövegeket vádol plágiummal.

Ahogy arról korábban részletesen írtunk, az izraeli-palesztin háború kirobbanása óta az Egyesült Államok egyetemi kampuszain gyakoriak a palesztinbarát és az Izraelpárti tüntetések is, amelyek miatt iszlamofóbiával és antiszemitizmussal kapcsolatos aggályok is felmerültek már.

Hogyan lettek az egyetemek a legdurvább muszlim-zsidó összetűzések terepei Amerikában?

Az izraeli-palesztin háború megosztja az USA-ban élőket, ennek pedig az egyik leglátványosabb terepe az akadémiai világ, ahol tüntetéseken és nyilatkozat háborún túl fizikai atrocitások is előfordulnak. Amerikában a szólásszabadság olyan eszme, amelyet csak nagyon speciális esetekben lehet korlátozni, az egyetemektől most mégis minden oldal azt várná, hogy hallgattassa el az ellenfeleit.