Vlagyimir Putyin orosz elnök és Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök pénteken tárgyalásokat folytattak – közölte a Kreml –, és a megbeszélések várhatóan az ukrajnai háborúra összpontosultak – írja a Reuters.
A két vezető Putyin északnyugat-oroszországi valdaiji rezidenciáján találkozott, és egyeztettek a két ország kereskedelmi és gazdasági együttműködéséről, a közös projektek megvalósításáról, valamint a regionális biztonsági kérdésekről.
Ugyanakkor Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő már korábban közölte, hogy a felek sem új megállapodásokat nem fognak aláírni és közös sajtótájékoztatót sem tartanak.
A találkozót azt követően szervezték meg, hogy Volodimir Zelenszkij a múlt héten követelni kezdte Minszktől, hogy kapcsolják ki a határ mellé telepített orosz katonai berendezéseket, amelyek az Ukrajna elleni dróntámadások koordinálását végezték.
Erre az ukrán elnök egy hetet adott Lukasenkának és a belarusz vezető, legalábbis a hírek szerint beleegyezett, mivel a berendezéseket kikapcsolták.
A Kreml természetesen másként látta a történteket, szerinte ezzel az ukránok Belarusz szuverenitását fenyegetik, majd néhány napra rá bejelentette, hogy Vlagyimir Putyin és Aljakszandr Lukasenka a közeljövőben személyesen is tárgyalni fognak Zelenszkij megjegyzéseiről.
Az ukrán vezető határozottságát indokolja, hogy az utóbbi időben egyre keményebb támadásokat képes Kijev végrehajtani Oroszország ellen, aminek következtében az ország több régiójában – köztük a Krímben – súlyos üzemanyaghiány ütötte fel a fejét. Az ukránok arra számítanak, hogy a válságon az oroszok azzal próbálnak úrrá lenni, hogy belerángatják Lukasenkát is a konfliktusba.
Belarusz kényes helyzetben van, Lukasenka és Putyin régi szövetségesek és Minszk 2022 februárjában felvonulási területet is biztosított az oroszoknak az Ukrajna elleni támadáshoz, viszont a háborúban eddig tevőlegesen nem vett részt. Ugyanakkor az is igaz, hogy Lukasenka rutinos, régi motoros, aki az Oroszországgal való együttműködés rá nézve igazán kellemetlen aspektusaiból eddig minden alkalommal ki tudta angolnázni magát.
A totális szovjetorosz elnyomás sikerrel járt a nemzeti kultúra felszámolására indított hadjáratával, a gazdasági mutatók jók voltak, így az általános életszínvonal is szovjet viszonylatban magasnak volt tekinthető és ebből kifolyólag egészen a ’80-as évek második feléig Belarusz lakosságának nagy része semmiféle komoly változásra nem vágyott. Aztán jött Csernobil és utána egymást követően potyogtak ki a szó szoros értelmében vett csontvázak a szovjet múlt rég eltemetett szekrényéből. Ám még ezek sem ingatták meg a tagköztársaság népének bizalmát a szovjet keretrendszerben, és ha nem omlik össze a Szovjetunió, Belarusz talán még ma is önként és dalolva lenne a része. Bendarzsevszkij Anton külpolitikai elemzővel, a posztszovjet térség szakértőjével beszélgettünk.
