A törökök messze földön híresek vendégszeretetükről, az ízletes konyháról, de ezen kívül az ország csodálatos tengerparttal is büszkélkedhet, és szinte minden városban találunk mecseteket és várakat. Bár az árak folyamatosan emelkednek, Törökország így is a Földközi-tenger egyik legolcsóbb és legvonzóbb úticélja.

Mivel alig akad olyan város, ahol ne lenne bank automata, bátran nekivághatunk az országnak egyetlen hitelkártyával a zsebünkben. Nem árt azonban, ha magunkhoz veszünk némi készpénzt, ha vidékre vagy falvakba megyünk.

A pénzváltóknál, postákon, üzletekben és szállodákban gond nélkül átválthatjuk az ismertebb valutákat, az utazási csekk pénzre váltása azonban gondot okozhat (bár a postahivataloknál szerencsével járhatunk), és az átváltási árfolyam is alacsonyabb. Azokon a helyeken, ahol nincs kezelési költség, általában az átváltási ráta is rosszabb.

Bár Törökországban hivatalosan nem létezik feketepiac, a főbb turista központokban, üzletekben, szállodákban és éttermekben a külföldi valutákat is elfogadják fizetőeszközként.

Az olcsó éttermekben elég, ha némi aprót hagyunk az asztalon, drágább helyeken azonban szokás borravalót adni. A számlához általában hozzáadják a 10-15%-os szervizdíjat is, de még ekkor is illik 5%-ot adni a pincérnek. A hordárok és taxisok is várják a borravalót, sőt, ha egy ásatáson mellénk szegődik egy kedves kísérő, ő is kér aprót. Érdekes tapasztalat, hogy első alkalommal általában visszautasítják a borravalót, de ha második, harmadik próbálkozásra sem hajlandók elfogadni, biztosak lehetünk benne, hogy az illető nem vár borravalót. A hamamban (fürdő) a belépő 10-20%-át illik adni a masszőrnek.