Betelepülési stop: nem kapkodnak Navracsics törvénye után az önkormányzatok
Egyelőre nincs jele annak, hogy önkormányzatok sora készülne mielőbb bevetni az új „fegyvert”, amellyel fékezhetik a lakosságszámuk növekedését.
Titokzatos módon eltűnt lepkékről közölt összeállítást honlapján a Kiskunsági Nemzeti Park. A cikkben négy olyan lepkefajt ismertetnek, amelyek példányai korábban nagy számban fordultak elő a Kárpát-medencében, ám az idők során nyomuk veszett.
Hiába keresnénk például
- a magyar szemőcöt a Római-fürdő környékének (mára már nem is létező) turjánosaiban (vagyis lápi-mocsári élőhelyein);
- a körjegyű ardócot Kecskemét és Pusztapeszér környékén;
- a kökényi látonyt Tatárszentgyörgynél vagy épp
- a pannoniai virászt a Duna-Tisza közén.
Bár az eltűnésükre több elmélet is van – egyesek fűszálakra felkapaszkodott hernyóit például lelegelhették a haszonállatok, más hernyók vírusos vagy bakteriális fertőzést kaphattak, megint mások esetében egyszerűen eltűnt a hernyók kedvenc táplálékául szolgáló növény –, biztosat nem lehet tudni.
A Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményének az idézett összeállítást jegyző munkatársai ugyanakkor emlékeztetnek: a II. világháború után gyökeresen megváltozott a hazai tájhasználat, a korábbi hatalmas, virágokkal, cserjékkel, fákkal, fűfajokkal gazdagon termő, vízfolyásokban gazdag legelőket több ezer hektáros gépi művelésű gabonatáblák váltották fel, ahol lecsökkent a talajvízszint, idegenhonos növények jelentek meg, sűrűn behálózták az autóutak. Ebben a megváltozott világban pedig
a ritka nemes, szerény és igényes lepkefajok nem találják meg életfeltételeiket.
Borítóképünkön egy magyar szemőc vagy magyar sakktáblalepke, esetleg Clotho szemdísz. Latin nevén Melanargia russiae).
