Titokzatos módon eltűnt lepkékről közölt összeállítást honlapján a Kiskunsági Nemzeti Park. A cikkben négy olyan lepkefajt ismertetnek, amelyek példányai korábban nagy számban fordultak elő a Kárpát-medencében, ám az idők során nyomuk veszett.

Hiába keresnénk például

• a magyar szemőcöt a Római-fürdő környékének (mára már nem is létező) turjánosaiban (vagyis lápi-mocsári élőhelyein);
• a körjegyű ardócot Kecskemét és Pusztapeszér környékén;
• a kökényi látonyt Tatárszentgyörgynél vagy épp
• a pannoniai virászt a Duna-Tisza közén.

Bár az eltűnésükre több elmélet is van – egyesek fűszálakra felkapaszkodott hernyóit például lelegelhették a haszonállatok, más hernyók vírusos vagy bakteriális fertőzést kaphattak, megint mások esetében egyszerűen eltűnt a hernyók kedvenc táplálékául szolgáló növény –, biztosat nem lehet tudni.

A Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményének az idézett összeállítást jegyző munkatársai ugyanakkor emlékeztetnek: a II. világháború után gyökeresen megváltozott a hazai tájhasználat, a korábbi hatalmas, virágokkal, cserjékkel, fákkal, fűfajokkal gazdagon termő, vízfolyásokban gazdag legelőket több ezer hektáros gépi művelésű gabonatáblák váltották fel, ahol lecsökkent a talajvízszint, idegenhonos növények jelentek meg, sűrűn behálózták az autóutak. Ebben a megváltozott világban pedig

a ritka nemes, szerény és igényes lepkefajok nem találják meg életfeltételeiket.

Borítóképünkön egy magyar szemőc vagy magyar sakktáblalepke, esetleg Clotho szemdísz. Latin nevén Melanargia russiae).