Ötszáz szélturbina és 40 négyzetkilométeres napelempark jelenti a nagy német hidrogénprogramot Namíbiában. Ez a világ öt legnagyobb programjából az egyik, és nem olcsó: annyiba kerül, mint Namíbia egész éves GDP-je. A kérdés természetesen az, megéri-e, hiszen rengeteg energia kell ahhoz, hogy a tengervízből hidrogént állítsanak elő.
A német energiaóriás, az Enertrag májusban kötött szerződést a kormánnyal Namíbiában. A cél: egymillió tonna zöld ammónia előállítása 2027-ben.
A programot Lüderitz városából irányítják, ezt még a XIX. század dohánykirályáról nevezték el. Lüderitz báró 1883-ban alapította a települést, ahol később a német gyarmati hatóságok koncentrációs tábort rendeztek be. Namíbia kormányzója egy ideig a náci Göring édesapja volt.
Az első világháború után Nagy-Britannia vette át az irányítást, majd Namíbia kivívta a függetlenséget, de a gazdasági növekedés nemigen indult be. Lüderitz város lakosságának az ötven százaléka jelenleg munkanélküli.
Egy kis atom idén nagyra viheti: már nem a jövő energiahordozója a hidrogén?
A leggyakrabban előforduló elem az univerzumban egyben remek üzemanyag is, csak az baj vele, hogy 3 dollárral drágább kilója az ideálisnál. Legalábbis a zöldnek, a hidrogén ugyanis több színben is kapható, attól függően, mennyire környezetszennyezőt szeretne az ember. Képbehozó a jövő üzemanyagáról, otthon is reprodukálható kísérlettel.
Ezért is tartja nagyon fontosnak a kormány a német hidrogénprogramot, amely, ha sikeresen elindul, akkor a GDP 20%-át termelheti meg. A namíbiai kormány azt tervezi, hogy 24%-os részesedést szerez abban a namíbiai cégben, amely a németek társvállalkozója a hidrogénprogramban. Pénze erre nincsen Namíbia kormányának, de az Európai Beruházási Bank kedvezményes hitelt ajánlott a vásárláshoz.
A német kormány is fontosnak tartja a hidrogénprogramot Namíbiában: egykori államtitkárát nevezte ki „hidrogénbiztosnak”, aki a helyi elnöki tanácsadóval együtt menedzseli a tervek végrehajtását. Robert Habeck alkancellár és gazdasági miniszter a múlt év végén járt a helyszínen. Tisztában van azzal, hogy a német gyarmati múlt nem épp népszerű Namíbiában, ezért sietett kijelenteni: „minden a helyi kormány tulajdona marad, mi nem leszünk zöld energia imperialisták!”
Elwin Gaoseb, Lüderitz polgármestere maximálisan támogatja a német hidrogéntervet, személyesen mutatta meg a tudósítóknak a tervben szereplő helyszíneket. „Itt olajkikötőt is építhetünk” – arra utalva, hogy olajboom kezdődött Namíbiában. A zöld energia a jövő, az olaj a jelen.
Namíbia zöldenergia-szerződést kötött az Európai Unióval
Tavaly novemberben a COP27-konferencián Egyiptomban jött létre a szerződés a délnyugat-afrikai országgal. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke üdvözölte a szerződést mondván: „Namíbia potenciálisan a megújuló energiának fontos forrása lehet Afrika délnyugati részén.” A COP27-konferencián az Európai Unió hasonló szerződést kötött Kazahsztánnal is, mert mindenképp csökkenteni akarja függését az orosz energiától. Frans Timmermans bizottsági alelnök már az ukrajnai háborút megelőzően is javasolta, hogy Afrika megújuló energiaforrásaival diverzifikálják az EU energia beszerzési rendszerét.
A namíbiai cég 10 milliárd dolláros hidrogénszerződést kötött, de azóta már többről is beszélnek Namíbiában. 2030-ban ugyanis legkevesebb 2 millió tonna zöld ammóniát terveznek exportálni – ha minden a tervek szerint alakul. Gondot jelent az általános vízhiány, és politikai problémát okozhatnak a korrupciós vádak. Namíbiai elnökének tanácsadója hangsúlyozta, hogy minden transzparens a hidrogénprogrammal kapcsolatban, de a helyi bírálók nem így látják. Egyikük a Voice of America-nak elmondta: „ez egy 40-45 éves program, de mégiscsak villámgyorsan végigment az összes hivatalos fórumon, mert az elnöki hivatal azt sürgette. Ez a gyorsított eljárás, ez zavar engem és másokat is” – mondta Pendapala Hangala politológus Windhoekban.
Közben Namíbiában attól tartanak, hogy lemaradnak az európai piacról, mert Marokkó is hasonló hidrogénprogramot valósít meg, és az észak-afrikai ország sokkal közelebb fekszik Európához, ahol a pénzes vevők többsége él.
