Amerikai kutatók vizsgálatai szerint két Texasban őshonos, városokban élő énekesmadárnak, a vörös kardinálispintynek és a karolinai ökörszemnek 5%-kal kisebb a szemük, mint a külterületeken élő kevesebb fénnyel találkozó társaiknak.

A Global Change Biology című tudományos folyóiratban publikált eredmények jól hasznosíthatók lehetnek a madárvédelemben. A madárpopuláció rohamosan csökken az USA-ban. Korábbi kutatások szerint 1970 óta az Egyesült Államok és Kanada madárállományának 29%-át, vagyis 3 milliárd madarat veszített el.

A tanulmány szerint a nem költöző madarak idővel evolúciósan alkalmazkodhatnak a városi területekhez. Más a helyzet viszont a költöző madaraknál, például a pápapinty és a fehérszemű lombgébics esetében nem volt eltérés a szemméretüket illetően. Valószínűleg azért, mert ahol telelnek, ott kevésbé éri őket fény- és zajterhelés.

A vándormadár pápapinty nincs a reflektorfényben

Wikimedia Commons / Don Faulkner

Jennifer Phillips, a tanulmány egyik szerzője, a Washingtoni Állami Egyetem vadökológusa felhívta a figyelmet arra is, hogy madarak számára az alkalmazkodás különösen nehéz a párzási időszakban. A fiatalabb, kisebb pápapintyek, amelyek alulmaradtak a párokért folytatott versenyben, gyakrabban fordultak elő a világosabb, zajosabb központi helyeken, melyek nem igazán alkalmasak párzásra.

A tudósok úgy vélik, hogy a madarak létszámcsökkenésének elsődleges mozgatórugója életterük változása. Az új tanulmány megállapításai arra mutatnak rá, hogy az olyan érzékszervekre káros anyagok, mint a városok által okozott fény- és zajszennyezés, szintén szerepet játszhatnak abban, hogy miképp képesek a madarak megbirkózni a városi élettel.

A lefontosabb tudnivalók a vörös kardinálispintyről (éneke itt hallgatható meg):

Phillips együtt dolgozott Todd Michael Jones posztdoktori munkatársával és Alfredo Llamas végzős hallgatóval a Texas A&M Egyetemről. Több mint 500 madarat tanulmányoztak San Antonióban, Texas állam második legnagyobb városának központi és perem területein.

Míg más kortárs kutatások inkább arra fókuszáltak, hogyan befolyásolják a városi fények a madarak hajnali csicsergésének időzítését, addig ez az első olyan tanulmány, amely összefüggést mutat fények és szemmérettel kapcsolatban.

Todd Michael Jones, aki jelenleg a Smithsonian Intézet költöző madarakkal foglalkozó központjának posztdoktori munkatársa azt magyarázta, hogy kisebb szemmel a madarak könnyebben megbirkóznak a városi környezet okozta erősebb és nagyobb területet lefedő fénnyel. A nagyobb szemű madarakat viszont némileg elvakíthatják a városi fények, vagy nem tudnak jól aludni, ami kényelmetlen helyzetbe hozza őket ezeken a területeken.

A karolinai ökörszem alkalmazkodni kénytelen a városi életmódhoz

Wikimedia Commons / Dan Pancamo

Jones úgy fogalmazott, hogy "az emberek olyan nemkívánatos következményeket okozhatnak a madarakra nézve, melyeket észre sem veszünk. Nem tudjuk, hogy ez az evolúciós alkalmazkodás jó vagy rossz következményekkel jár a madarakra nézve, tekintve, hogy a városi környezet nem fog egyhamar megszűnni. Inkább az a fontos, mit kezdünk ezekkel a városrészekkel.”

A megoldás keresésében és további kutatásokban is érdekelt Phillips tudományos csoportja nemrégiben 2,1 millió dolláros támogatást kapott az amerikai Nemzeti Tudományos Alaptól – emelte ki a Phys.org tudományos oldal.

A csapat ellenőrzött kísérletekkel szeretné meghatározni, hogy a fény és a zaj hogyan befolyásolja a madarak stressz-szintjét, alvási ciklust irányító hormonjait, éneklését és agressziós szintjét, valamint azt, hogy ezek a tulajdonságok korrelálnak-e az általános edzettséggel.

Phillips kiemelte: "Tudni akarjuk, hogy a molekuláris és viselkedési minták befolyásolják-e a fittséget vagy sem. Lényegében azt próbáljuk megérteni, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ezeknek az állatoknak az, hogy egy ilyen szennyezett világban élnek."

A borítóképen vörös kardinálispinty / Fotó: AFP / Anadolu Agency / Tayfun Coskun