Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Eddig kevés bizonyíték volt arra, hogy az Andok ősi civilizációi kifinomult fémiparral rendelkeztek. Most egy geológusokból és régészekből álló csapat arra talált utalásokat, hogy ezek az őslakosok higanyos amalgámozással finomították az aranyat. Ez a fontos fémipari módszer napjainkban is használatban van.
|
|
A folyamat lényege, hogy folyékony higanyt vegyítenek el finomra őrölt arany- vagy ezüstérccel, létrehozva így egy ötvözetet. Ezután azt leválasztják, és addig hevítik, míg higanytartalma elforr, és visszamarad a szinte teljesen tiszta arany vagy ezüst.
A rómaiak már az első században ismerték a higanyos amalgámozás technológiáját, széleskörű európai elterjedése azonban egészen a 12. századig váratott magára. Arthur Posnansky lengyel mérnök-régész már 1945-ben állította, hogy a híres inka lelőhelyhez, a Machu Picchu-hoz közel használták az amalgámozást, a korabeli régészek azonban hevesen vitatták elképzelését. Ők úgy hitték, hogy az Újvilágban egészen 1557-ig ismeretlen volt az eljárás, amikor is Bartolomé de Medina gyarmatosító kifejlesztette annak egy változatát Mexikóban.
William Brooks amerikai geológus azonban képtelen volt elhinni, hogy azok a társadalmak, amelyek ekkora mennyiségű aranyat állítottak elő, nem rendelkeztek volna a finomítás e technológiájával. Ezért perui és kolumbiai kollégáival hét, Kolumbusz előtti aranyborítás-minta higanytartalmát mérték meg - írja a Science magazin hírportálja. A minták közül három az i.sz. 750 és 1375 közötti Peruból származott, négy pedig Kolumbiából.
A minták ugyanúgy magukon viselték az amalgámozás jelet, mint a mai, Peru délkeleti részéből származó aranyborítások - számolt be eredményeiről a kutatócsapat az Amerikai Geológiai Társaság Portlandben (Oregon állam) rendezett éves találkozóján. Szerintük a technológia az egész Andokban elterjedt volt, méghozzá valószínűleg évszázadokkal azelőtt, hogy Európában széleskörűen használták volna.
Kinyomtatom
Elküldöm
