A most megtalált leletek feltehetően II. Kambüszész perzsa uralkodó hadseregének maradványai - a katonák 2500 éve tűntek el, és a régészek már nem hittek abban, hogy valaha a perzsák nyomára bukkannak. Ám olasz kutatók koponyák és csontok százait tárták fel a Szaharában. Az ásatásokat irányító Alfredo és Angelo Castiglioni - olasz ikertestvérekről van szó - már húsz évvel ezelőtt nagy hírre tettek szert az ősi egyiptomi aranyváros, Bereniké Pankhrüszosz (Panchrysos) megtalálásával. 2500 évvel ezelőtt

a perzsa hadsereg az eddigi sejtések szerint gyakorlatilag "belefulladt" a Szahara homokjába Egyiptom nyugati részén. Az 50 ezer harcost feltehetően iszonyatos erejű homokvihar pusztította el Kr. e. 525-ben.

A leletek között bronzból készült fegyverek, ezüst láncok, egy fülbevaló és emberi csontok százai kerültek elő. A Discovery News-nak nyilatkozó kutató, Dario Del Bufalo, a Leccei Egyetem munkatársa elmondta: "Megtaláltuk az első régészeti bizonyítékait annak a történetnek, amelyről Hérodotosz, a görög történetíró számolt be."

Ötvenezren indultak az orákulum ellen

Hérodotosz szerint Kambüszész, Nagy Kürosz fia Thébából küldött 50 ezer katonát, hogy támadják meg Siwa oázisát, és pusztítsák el Ámon templomának orákulumát (jövendőmondóját). II. Kambüszész azért dühödött föl, mert a papok nem voltak hajlandók szentesíteni Egyiptom fölötti uralmát. A sereg hét napig gyalogolt a sivatagban, és elértek egy oázishoz, amelyet a kutatók ma El-Khargával azonosítanak. Ezután a perzsák folytatták útjukat, de többé senki sem látta őket.

Hérodotosz szerint déli szél támadt, "erős és halálos", hatalmas légoszlopokban forgott a homok, beborítva az egész sereget, és elpusztítva azt. A Kr. e. V. században élő, tehát a perzsák eltűnése utáni évszázadban alkotó Hérodotosz történetében sokág nem hittek a régészek, hiszen a perzsák nyomát már az ókorban sem nagyon találták.

© Daily Mail

Hérodotosz után egy évszázaddal mindenesetre Nagy Sándor maga is elzarándokolt Ámon orákulumához, és Kr. e. 332-ben az orákulum megerősítette, hogy a makedón hódító Zeusz isteni fia. Ezzel gyakorlatilag a papság elismerte Nagy Sándor hatalmát, hiszen Ámont a görög Zeusszal azonosították akkoriban.

Nagy Sándor nem sokkal korábban hódította meg a perzsa birodalmat, és törekvéseiből jól látszik, hogy minden friss hódításakor igyekezett a görög-makedón és a helyi kultúra közötti párhuzamokat erősíteni. A hellenisztikus kultúra kiterjedése nem csak Nagy Sándorhoz fűződik, már korábban elkezdődött ez a folyamat, de politikai szintre ő emelte a birodalmához tartozó népek és országok közötti kulturális közösség erősítését. Jó példa erre, hogy az előkelő makedón ifjakat arra biztatta, hogy perzsa feleséget válasszanak maguknak, így segítve elő a közös kulturális és politikai elit kialakulását.