2006. szeptember 08., péntek, 00:45
• Utolsó frissítés: 2007. január 18., csütörtök, 13:55
Szerző: hvg.hu
Elég perverznek tűnik az ötlet: háromtagú családdal nekivágni a legkisebb Peugeot-val az erdélyi havasoknak. Több száz szerpentin, 2500 kilométer, több ezer méteres szintkülönbség, mindezt nulla hibaponttal. A 107-es városi erényeihez nem fért kétség, ezúttal családi autóként bizonyított.
 © hvg.hu |
Hogy mit keres Ábel a címben? Amellett, hogy a kisautó meglátogatta Tamási Áron szülőházát is, nagy tettet hajtott végre. Bátor próbán bizonyított, amikor Ábelként megbirkózott a nagy rengeteggel.
Sajátos komfort, karcos indulás
Túlzott komfortot nem vártam az autótól, az ülésnek csak a dőlésszögét és a helyzetét lehet állítani, a kormány együtt mozog a műszeregységgel, sok gomb nem zavar be, az ergonómia elfogadható. A hosszú út során egy pillanatig sem éreztem fájdalmat a hátamban. Nem kell tehát komfort-, vagy sportülés, masszázs funkció, a 107-es puritán ülése bírja kilóimat.
 © hvg.hu |
Az egyliteres motor karcosan indul, a váltó nagy utat jár be, kissé bizonytalan főként az egyes és a rükverc kapcsolásakor. Látszik, hogy nem Peugeot fejlesztés. A kocsi több apától és több anyától származik, jellegzetes Peugeot-elemet alig találni benne, annál több minden utal a Toyotára. A belső sem francia, a leglátványosabb elemek tervei a felkelő nap országában születtek valamelyik felhőkarcoló teraszán. Teljesen idegen a Peugeot-feelingtől például a korábban a Coltban látott sötétben világító tenyérnyi műanyag fűtéspanel. A kormány fogása jó, elsőre megtetszett. A váltóval azonban később sem tudtam megbarátkozni.