Hvg.hu: Egy évvel ezelőtt, amikor a földművelésügyi miniszter leállíttatta a balatoni halászatot, ritkaságszámba menő karakánsággal felállt, és indoklás nélkül távozott a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. éléről. Ma már el lehet mondani, miért?

Füstös Gábor: Egy állami cég vezetője, ha nem ért egyet egy miniszteri döntéssel, nem vitatkozhat, viszont felállhat. Itt egy olyan ökológiai rendszerelvű, modern halgazdálkodást szüntettek meg, ami olyannyira példaértékű volt, hogy a halászati törvény előkészítésekor kétszer is tartottam előadást a parlamentben. A lépésemmel azt is el akartam érni, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon az ügy, és kiderüljön, politikai alapon hoztak meg egy szakmai döntést.

A fő baj nem is az, hogy leállították a halászatot, hanem hogy az elmúlt egy év hiába telt el, nem készült semmiféle országos busastratégia, így ha kiderül, hogy nem volt szakmailag meglapozott a döntés, már késő lesz. Hát ezért töröm meg a csendet. Ez a probléma ugyanis nemcsak balatoni, hanem több természetes vizünket is érinti. A világ más részein, például a Mississippi vízrendszerében szinte busa-monokultúra alakult ki, és nincs természetes ellensége ennek a halfajnak a Balatonban, a Tiszában, vagy a Dunában sem. Nem horgászható, hiszen planktonevő, emiatt viszont más halfajok ivadékainak táplálékkonkurense, így az őshonos fajok kiszorítója. Nem véletlenül tette a törvény az invazív fajok listájára!

Halászok a Balatonon 2007 júniusában

Horváth Szabolcs

hvg.hu: A miniszter a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy helyes döntés volt a balatoni halászat leállítása a horgászturizmus érdekében, hiszen a horgászengedély-vásárlási kedv nőtt. Megkérdőjelezte, hogy bármiféle busabomba „ketyegne” a Balatonban, és a természetre kívánja bízni a busakérdés megoldását, arra alapozva, hogy a busa nem képes szaporodni tavakban, így előbb-utóbb magától is kihal onnan. Lehet-e ez is megoldás?

F. G.: Szerencsejáték, ami akár be is jöhet, de akkor is hazardírozás, súlyos visszaélés a természeti rendszerrel szemben. A vásárlási kedv növekedését arra alapozzák, hogy idén 30 millió forinttal többet költöttek horgászjegyekre, mint korábban. A sokéves tapasztalat szerint éves engedélyeket alapvetően az előző év fogásai alapján vásárolnak az emberek, márpedig a 2013-as év rekordnak számított a horgászzsákmány tekintetében, halászat mellett. Amúgy az engedélyértékesítésből fakadó pluszbevétel a mintegy 600 millió forintos összbevételnek mindössze 5 százaléka. 

Hogy mennyire aggasztó a helyzet, az sok mindentől függ. Egy domesztikált rendszerből hirtelen elvonni az emberi beavatkozást, az megbillentheti az ökológiai egyensúlyt. Lehet, hogy nem lesz halpusztulás, csak mondjuk néhány év alatt eltűnik a gasztronómiailag emblematikus süllő, vagy az ökológiailag emblematikusnak számító garda a Balatonból, amelyeket nehezen lehet telepíteni.

Népszerű dolog azt mondani, hogy legyen a horgászoké a Balatonon, miközben sosem volt annyira az övék, mint az elmúlt években. A régi ellenérdekeltség miatt a horgászokban máig él valamiféle oktalan halászgyűlölet, és sokan nem látják át, mi minden változott az elmúlt években, és hogy okszerű halgazdálkodással pont a horgászat feltételeit javítottuk fokozatosan. Ezt a tavalyi rekordfogás is igazolja. Egy búzatáblából is ki kell irtani a gyomot, ha jó termést akarok, egy tóból is ki kell venni a horgász szempontból felesleges halat, ha a horgászoknak akarok kedvezni. Ezt nevezik gazdálkodásnak. A Balatonban öt éve már csak ökológiai szemléletű halászat folyt (busa-, keszeg-, angolnafogással) a halászat leállításáig, húzóhálót pedig nem használtak. A valóságot nélkülöző hangulatkeltést jól jellemezi, hogy ettől függetlenül beindultak rendre helyi mendemondák arról, ki mindenki látta a halászokat húzóhálóval dolgozni.

hvg.hu: A Balaton busaállományát 3 ezer tonnára becsülik. Ön több mint három évet töltött el a halgazdálkodási cég élén, miért csak évi egy-másfél száz tonnányi busát halásztak ki a tóból, ha ez ekkora probléma? Történ-e ez alatt az idő alatt bármilyen lépés a busakérdés megoldására.

F. G.: Pont a horgászérdekekre tekintettel folyt visszafogott szelektív halászat, ami azt jelentette, hogy főként ősszel és télen, mindössze három hajóval halászatunk busára, alapvetően a keleti öbölben, mert ott akad garantáltan 95-97 százalékban busa a nagy szemű hálóba. Nem tűnik semmiségnek az évi 100-150 tonnányi kivett busa, ha azt nézzük, hogy ugyanennyi súlyú, darabra pedig sokkal több őshonos halivadék elől eszik el a planktont.

Mivel évtizedek óta sötétben való tapogatózás folyik busakérdésben, rögtön a céghez kerülésem elején szorgalmazni kezdtem kutatások beindítását, továbbá kezdeményeztem már 2011-ben, hogy tiltsák be a Balaton vízgyűjtőjén a busatermelést. Ugyanis annak ellenére, hogy ezek a halak elvileg nem képesek szaporodni tóban, csak folyóban, rendre találkoztunk kis busákkal a Balatonban. Ez pedig vagy azért történhet így, mert mégis szaporodik, vagy azért, mert a tó befolyóin beszöknek a busaivadékok a vízgyűjtő területén található halastavakból. Három év telt el hiába, de most az ígéretek szerint megszületik az erre vonatkozó jogszabály. Ez lesz az első komoly lépés az ügyben. Ha korábban megtörténik, mára kiderülhetett volna, hogy érkezik-e kívülről nem kívánt busautánpótlás a Balatonba. Nagy gond, hogy nincs monitoring, nincs stratégia, nincs összehangolt, célirányos kutatás.

hvg.hu: A szaktárca halfogyasztást népszerűsítő kampányában fontos célként nevezték meg a balatoni hal brandként való megjelenítését. Ugye felmerül a kérdés, ha nem lehet halászni, akkor hogy kerülhet balatoni hal az asztalra? Mint kiderült, a tó vízgyűjtőjén található halastavakból kívánják ellátni a jövőben a régió vendéglőit, áruházakat, sőt akár a közétkeztetést is „balatoni” hallal. Ön szerint ez kivitelezhető?

F. G.: Aki evett már balatoni és tógazdasági halat, az tudja, a kettő íze közötti különbség ég és föld. A szelektív halászat során hálóba került párszázaléknyi nemes hallal javarészt el lehetett látni a tó körüli vendéglők és elsősorban a fesztiválok igényét. A szakvezetés és a cég új vezetője viszont azt hangoztatja, hogy a tógazdaságokból, illetve máshonnan is be lehet szerezni a halakat, vagyis nem igaz, hogy akadozik a balatoni vendéglők halellátása. Erről sokan, köztük önkormányzati vezetők, más információval rendelkezünk. Annyi bizonyos, eztán is lesz süllő az éttermekben, és nem fogjuk megtudni, hogy balatoni-e, vagy egyáltalán magyar-e.

Horváth Szabolcs

hvg.hu: A halgazdálkodási cég élére került utódja a közelmúltban arról nyilatkozott, nem igaz, hogy a Balaton haleltartó képessége egyre csökken a tisztuló víz miatt, ugyanis a pár éve invazívan terjedő vándorkagyló bőséges táplálékot jelent a halaknak. Hol itt a baj akkor?

F. G.: Ezt nevezhetném akár csúsztatásnak is, hiszen aki kicsit is ért a természetes vizekhez, az tudja, hogy a fél kiló feletti betelepített pontynak valóban kitűnő táplálék a kagyló, de az ivadékoknak plankton kell, amiből egyre kevesebb van, miközben óriásira nőtt busák szűrik ki a planktont a vízből. Bármikor beüthet egy krach. Szakmai körökben nem zárják ki annak lehetőségét, hogy már az idei gardapusztulás is egy táplálékhiányra mutató intő jel volt. Másfelől, ha a busaállomány, akár csak a természetes elöregedés miatt tömegével kezd pusztulni, az több évre hazavághatja a turizmust, hiszen olyan 20-40 kilogrammos haltetemek úszkálhatnak majd a vízen, ami nagy tömegben nehezen kezelhető. Úgy néz ki, hogy a busa a horgászok érdekében marad a vízben, amit már a kedvezményezettek sem értenek.

El lehet gondolkozni azon is, hogy korábban 25-30 évre tették a betelepített busák élettartamát, ami bőven letelt az utolsó telepítés óta, mégis van belőle bőven a Balatonban. Forrás hiánya miatt összehangolt kutatás helyette csak ötletelés van, a sok bába közt pedig elvész a gyerek, és a Balatonnak ma hosszú távú halgazdálkodási stratégia szempontjából nincs gazdája.