Költségvetési expozé költségvetés nélkül – ezt a műfajt találta fel Magyar Péter. A miniszterelnök hétfőn az Országgyűlésben közel 130 percen át méltatta azt a dokumentumot, amelyet beszéde idején a készítőin kívül még senki sem látott. Majd bő fél órán át szapulta az expozéjára adott, egyenként legfeljebb nyolcperces ellenzéki észrevételeket. Másnap Kármán András pénzügyminiszter társaságában újabb két órát szánt a főbb összefüggések ismertetésére.
A költségvetést a kormány kedden küldte át a vétójogától megfosztott Költségvetési Tanácsnak, ezt az aktust Magyar Péter úgy minősítette, hogy „eljátsszuk a feladatot”. A testület elnökét, Horváth Gábort pedig azzal támadta, hogy nem fékezte meg az előző két év túlköltekezését. A háromfős grémium véleményét különösen pikánssá teszi, hogy egyik tagja, Varga Mihály korábbi pénzügyminiszterként pontosan tudja, hogy bíráló megjegyzéseiket mennyire kell átültetni a törvény szövegébe, manapság pedig az MNB elnökeként a jegybanki politikát a költségvetés főbb összefüggéseit és kockázatait mérlegelve irányítja.
Az újjáépítés költségvetésének titulálta Magyar Péter a 2027-est, és több szempontból valóban szükség is volna újjáépítésre. Egyrészt az elmúlt négy esztendő mindössze 1,2 százalékos növekedése után a monetáris politikán kívül a költségvetésre is várna feladat, hogy életet leheljen a gazdaságba. Ehhez
változtatni kell a korábbi gyakorlaton, hogy azt csupán a háztartások fogyasztása fűti, szükség volna a beruházások élénkülésére is.
Az idei büdzsének a hétfői parlamenti szavazással átírt változata 7,5 százalékos deficittel, a GDP 77,5 százalékára ugró államadóssággal kalkulál. Ha a globális környezet netán tovább romlik, ilyen mutatókkal a magyar államháztartás megint a veszélyzónában találhatja magát.
Úgy kell csökkenteni a költségvetési hiányt, hogy a kormány közben el tudjon költeni mintegy 2 ezer milliárd forintot a választási ígéretek megvalósítására. Kreatív megszorítások jönnek.