Az igazi időskori nyomor majd csak ezután jön
Ugye néha önbe is belenyilall a félelem, hogy nyugdíjasként talán lecsúszik, és magányos, beteges nyomorba süllyed? Vagy azt hiszi, hogy megússza? Valóban jóval rosszabbul él majd 20-30 év múlva egy nyugdíjas, mint a mostaniak, ezért tegyen félre valamennyit. De sokan nem törődnek bele ebbe, az igazán lázadó öregek nyugdíjasegyetemekre járnak, művészettörténetet, csillagászati előadásokat hallgatnak, honlapszerkesztést tanulnak. Sokan akarnak nyugdíjasként is dolgozni, hogy átadják a tudásukat, de sokuknak erre nincs lehetősége. Elmondjuk, nagyjából mi vár a ma és a jövő nyugdíjasaira.
Bevillant már, milyen élete lesz, ha nyugdíjba megy? A nyugdíjcélú megtakarítások statisztikái alapján az a tippünk, hogy nem nagyon. Általában úgy vagyunk a nyugdíjjal, hogy fontosnak tartjuk az előtakarékoskodást, de többnyire nem jön össze. Az egyik biztosító például nemrég azt találta, hogy a minimum havi nettó 120 ezer forint jövedelemmel rendelkező 20-65 éves aktív korosztályban a nyugdíjbiztosítások elterjedtsége csak 6 százalék.
Pedig tudja mindenki, hogy nem lesz ennek jó vége, és retteg az időskori nyomorgástól, a lecsúszástól és az elszigetelődéstől. Ha körbenéz, látja, hogy a mai nyugdíjasok között is sok a szegény, betegeskedő ember, akik egyre elégedetlenebbül és magányosan élnek. Aztán persze reménykedni kezd, hogy ez nem a többség, csak van néhány nyomorgó idős ember is. És igaza van, legalábbis a mostani statisztikák alapján. Minél közelebb van a nyugdíjba vonulása, annál esélyesebb, hogy megússza a lecsúszást (feltéve persze, hogy nem susmusolta el a rendszerváltás utáni 25 évet). Viszont minél később megy nyugdíjba, annál valószínűbb, hogy nehéz évei lesznek.
Lássuk sorjában, milyen élet vár ma egy magyar nyugdíjasra, és hová tart ez az egész!
Az időskori nyomor réme
Magyarországon minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy elégedetlen az életével. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai ezt támasztják alá: az életkor előrehaladtával az élettel való elégedettség folyamatosan és markánsan csökken. A magyar adat eleve jócskán alulmúlja az Európai Unió átlagát (a negyedik legrosszabb pontszámot produkáljuk ezen a téren), az idősek elégedettsége pedig még a magyar átlagnál is alacsonyabb (közelebb esik a szerb átlaghoz, mint az unióéhoz).
Az időskori lejtő nem magyar specialitás, de leginkább azokra az országokra jellemző, amelyekben egyébként is alacsony a jóllét-mutató. Egy átlag dán nyugdíjas például olyan mértékben elégedett az életével, amilyenről nálunk még a legnagyobb jövedelmű átlagos aktív korú sem álmodhat. (Egyszer már bővebben írtunk arról, hogy a világ boldogabb felén sokszor elképesztő bőségben élnek a nyugdíjasok, óriási vásárlóerőt képviselnek, és komplett iparágak épülnek rá az igényeik kiszolgálására.)
A magyar nyugdíjasok jó részét jellemző elégedetlenség egyik fő oka a KSH elemzése alapján – nem meglepő módon – a szegénység. Az átlag nyugdíjas már nyugdíjba vonuláskor szegényebbé válik sok aktív korban levő magyarnál, legalábbis a jövedelme alapján. Az átlagnyugdíj mostanában mindössze 120 ezer forint közelében jár. (Eközben az alkalmazottak átlagkeresete nettó 160-165 ezer forint körül alakul.) Ráadásul egy nyugdíjasnak havi bevétele arányában sokkal többet kell például élelmiszerre, gyógyszerekre és egészségügyi szolgáltatásokra, valamint a lakhatási költségekre, főleg a rezsire költenie, mint egy munkahellyel rendelkező aktív személynek. Gyógyszerekre például a jövedelme arányában háromszor annyit költ, mint az aktívak, és a háztartási energiánál is 2-3-szoros a különbség. Magyarán: a nyugdíjuk főleg az elsődleges szükségleteik kielégítésére elég. Így érthető, hogy kevesebbet költenek például műszaki cikkekre, ruházkodásra, és közlekedési kiadásaik jelentősen elmaradnak az átlagtól (persze ide tartozik, hogy a közösségi közlekedést ingyenesen, vagy nagy kedvezménnyel használják).
A magányos magyar nyugdíjas képe sem alaptalan, hiszen a statisztikák szerint a mostani nyugdíjasok gyakran egyszemélyes háztartásokban élnek. És a beteges öregek képe is nagyjából stimmelhet, még a 2013-as adatok szerint is a magyarok várhatóan átlagosan 59-60 évet töltenek csak egészségben.
Az igazi időskori nyomor még csak ezután jön
Az idősek minden nehézsége ellenére ma még egyáltalán nem általános jelenség, hogy a magyar nyugdíjasok nyomorognak. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint Magyarországon júniusában 2,2 millió öregségi nyugdíjra jogosult élt. Ebben a nagy táborban természetesen vannak nagyon szegények és nagyon gazdagok is, de általánosságban az egész csoportról azt lehet mondani, hogy még messze nem ők a legszegényebbek a társadalomban. Ha a magyar társadalmat a jövedelmek szerint öt csoportra osztjuk, kiderül, hogy a legszegényebb csoportokban nagyon kevés az idős ember, ők a gazdagabb csoportokban vannak.
A rendszeres nyugdíj a többi jövedelemhez képest mégiscsak egy stabil jövedelem, a nyugdíjasok nincsenek kitéve a munkanélküliségnek sem, és a statisztikák szerint kevésbé jellemző rájuk az eladósodottság is.
És aki mostanában megy nyugdíjba, az a következő generációkhoz képest még szerencsésnek is mondhatja magát: a jelenlegi induló nyugdíj 132 ezer forint, ami az átlagbér 83 százaléka. Ehhez képest a mostani harmincas éveikben járó munkavállalók, amikor 2050 körül nyugdíjba mennek, az átlagbérnek már csak a 65 százalékát kaphatják meg – és ez még egy optimista becslés. Keringenek a szakértők körében sokkal durvább szakértői jóslatok, az átlagbér 20-30 százalékára csökkenő nyugdíjakról. Arra az esetre, ha az utóbbi jóslat válna valóra, érdemes elkezdeni félretenni a mai 30-40-es munkavállalóknak, és nem érdemes alullőni a várható élettartamukat, mint általában teszik.
Lázadó öregek
A következő generációk sötét jövőjéhez képest a következő évtizedben nyugdíjba vonulók még nagyjából olyan életszínvonalra számíthatnak, mint a jelenlegi nyugdíjasok. A mai állapotok alapján lehet jó és érdekes életet élni nyugdíjasként. Erre valószínűleg akkor van leginkább esélye egy nyugdíjhoz közeledőnek, ha nem fogadja el, hogy kirostálta az élet.
| Gyakori, hogy kirándulnak |
A helyi nyugdíjas klubok kirándulásokat is szerveznek, többnyire belföldre. Bérelnek egy buszt, amiben a helyi önkormányzatok is gyakran támogatják őket, és elutaznak csoportosan néhány napra. A cél sok esetben a gyógyturizmus, valamilyen kezelés. Ennek alapján azt gondolná az ember, hogy ezt inkább a nagyobb nyugdíjban részesülő idősek tehetik meg, de a NYOSZ elnöke azt mondta, jellemzően átlagnyugdíjasok járnak ezekre a kirándulásokra, akik havonta félreraknak arra, hogy évente egyszer el tudjanak menni egy ilyen utazásra. A KSH statisztikái szerint a 65 felettiek egyharmada engedheti meg magának, hogy évente legalább egyszer nyaralni menjen. Nagyjából az utazásaik felének célja a szórakozás, pihenés, illetve egészségmegőrzés. A második leggyakoribb utazási céljuk az ismerősök meglátogatása. De hallottunk olyan nyugdíjasklubról is, amelyik jellemzően inkább külföldi utazásokra megy, mégpedig Borsodból. A NYOSZ minden évben tart sítábort is. |
Ilyen az a 130 ezer nyugdíjas, akik 1500 nyugdíjasklubon vagy -egyesületen keresztül a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetségének (NYOSZ) tagja – állítja a szervezet elnöke, Némethné Jankovics Györgyi. Az idősek, akikről mesélt nekünk, keresik a közösségi életet, hasznosak akarnak lenni, karitatív tevékenységeket folytatnak, vagy éppen munkát vállalnak. (Sokszor önkénteskednek, parkot takarítanak, múzeumban órát adnak, és persze pénzszerző tevékenységet is folytatnak, nagyon fontos, hogy úgy érezzék, hasznos tagjai a társadalomnak.) A legjellemzőbb, hogy kulturális tevékenységekben vesznek részt. A legtöbb helyen hetente összegyűlnek, néptáncolnak, énekelnek. A NYOSZ is gyakran tart kulturális eseményeket, vetélkedőket, amire nagyon sokat eljárnak az elnök szerint.
Tanulnak és érdeklik őket a kütyük
Sok nyugdíjasnak fontos a tanulás is. Még csak ők az igazán lázadó öregek, akik még a többieknél is kevésbé hajlandóak azt gondolni, hogy már nincs mit tenniük. Nyugdíjasegyetemekre járnak, ahol például művészettörténetet, csillagászati előadásokat hallgatnak, még szemináriumokra is járnak. Nem a papír a lényeg nekik, ezért ezek jellemzően szabadegyetemek, többnyire ingyenesek, és a legtöbb egyetemi városban van ilyen (a programok finanszírozását általában az egyetemek és az önkormányzatok állják). Van persze olyan képzés is, amit azért indítottak, hogy az idősek is felsőfokú végzettséget szerezhessenek.
A Zsigmond Király Főiskola geronto-andragógia szakirányt is indított, hogy szakembereket képezzenek az idősképzésre.
Szeretik az egészségmegtartó programokat is. Egészségmegőrzéssel, prevencióval foglalkozó előadásokra járnak, de rendszeresen szerveznek valamilyen közös testmozgást is, sétálnak egy nagyot.
A mai nyugdíjasokra még nem igazán jellemző, hogy beszélnek angolul, és a legtöbbjüknek nem állnak kézre a technikai kütyük, vagy például az internet. Ez a következő évtizedekben nagyon meg fog változni: mostanában mennek nyugdíjba a Ratkó-gyerekek, majd utánuk az ő gyerekeik, és ezeknek a generációknak már sokkal több közük lesz a nyugati nyelvekhez és a technikai újdonságokhoz. Viszont a mai nyugdíjasok között is vannak olyanok, akiket érdekelnek az új eszközök, a NYOSZ – önköltséges vagy pályázati pénzből megtámogatott – technikai képzései rendszeresen megtelnek idősekkel, akik Photoshopot, honlapszerkesztést akarnak tanulni, vagy például netes bankolást. Állítólag egész népszerű az úgynevezett okostelefon modul is.
Nem vénnek való a munkaerőpiacunk
A nyugdíjaskori munkavállalás már nehezebb dió. Szeretnének dolgozni, de nem nagyon alkalmazzák őket, illetve nincsenek igazán működőképes keretei az időskori munkának. Főleg Magyarországon, ahol például a közszférából kerek perec kitiltotta őket a kormány. Ez lehet az egyik oka annak a látványos különbségnek, hogy míg az Európai Unióban az 55–64 éves férfiak átlagosan 60 százaléka foglalkoztatott, Magyarországon ennek a fele. A nőknél is pocsék a mutatónk: az 55–64 éves nők foglalkoztatási rátája 10 százalékponttal marad el az uniós 45 százaléktól.
Pedig nincs mese, a nyugdíjasok foglalkoztatását előbb-utóbb meg kell oldani, ugyanis a népesség öregszik, magyarán arányában egyre több lesz a nyugdíjaskorú ember, és egyre kevesebb az aktív korú: ma Magyarországon 4 aktív korúnak kell „eltartania” 1 nyugdíjast, 2060-ban viszont már 2 aktívnak kell teljesítenie a feladatot.
A számítások szerint 2050-ben a 60 évesnél idősebbek az európai népesség 30–40 százalékát teszik majd ki. Ebben az a nagy kihívás a munkaerőpiac számára, hogy alkalmazkodnia kell az öregedő, csökkenő munkaerő-állományhoz. Ebben talán arra lenne érdemes építenie a munkáltatóknak és az államnak, hogy a nyugdíjba vonulók közül sokan nem akarják véglegesen elhagyni a munkaerőpiacot. A KSH felmérése szerint a nyugdíjasévekre az egyik fő tervezett elfoglaltság a fiatalabb generációról való gondoskodás, például az unokák gondozása. Ezt a nők és a férfiak 86 százaléka tervezi, de több mint 50 százalékuk szeretne munkát is vállalni. Azok már jóval kevesebben vannak, akiknek ez sikerül is: a kötetlen munkaidővel tervezők kevesebb mint felének, a teljes vagy részmunkaidővel számolók kétharmadának.
Sok nyugdíjas szívesen bekapcsolódik valamilyen önkéntes, karitatív tevékenységbe is. A KSH adatai szerint a 60 évesnél idősebbek több mint harmada végez önkéntes munkát, túlnyomó többségük családon belül segít, de a barátok és az ismerősök is jelentős mértékben részesülnek segítségből.
Csak egy példát említve: működnek például úgynevezett beszélgetőhálózatok, melyek lényege az, hogy sok esetben nyugdíjasok látogatnak rendszeresen ágyhoz kötött, betegeskedő időseket, és beszélgetnek velük pár órát, ami az elesett idősnek nagyon is sokat segít.
* * * Hogyan egészíthető ki az állami nyugdíj?
A majdani állami nyugdíj szinte biztosan nem lesz elég az aktív korban megszokott életszínvonal fenntartására. Egy megtakarítás azonban megfelelő jövedelemkiegészítést biztosíthat. Ráadásul nyugdíj-előtakarékosság választásával 20% állami támogatás is elérhető. A Bankmonitor nyugdíjmegtakarítás-kalkulátora megmutatja, hogy egy adott összegű havi megtakarítás mekkora nyugdíjkiegészítést jelenthet majd.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
