Gáti Júlia
Gáti Júlia
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Sorra bukja el az általa kiírt közbeszerzéseit az Állami Egészségügyi Ellátó Központ. És nagyon úgy tűnik, a totális központosítással spórolni sem igen lehet, pedig hivatalosan ez lett volna a fő cél.

Nagy reményeket fűzött az Orbán-kormány az egészségügy totális államosításához, amitől hatékonyabb irányítást és olcsóbb, áttekinthetőbb, mutyimentes beszerzéseket várt. A papíron oly ígéretes tervekkel szemben azonnal megfogalmazódtak a szakmai aggályok, hogy a túlzott központosítás nem a versenyt fogja erősíteni. Éppen ellenkezőleg, a vesztesek teljesen kiszorulnak a piacról, a nyertesek pedig akár egy évtizedre is bebetonozzák magukat. Az ágazat éppen aktuális irányítói e felvetésekre válaszolva megígérték, hogy számos feladat visszakerül majd, ha nem is megyei, legalább régiós vagy területi szintre. Úgy látszik, ez az idő még nem érkezett el, a centralizálás azonban igazolta a borúlátó várakozásokat.

Legalábbis ezt támasztja alá az a botrányos közbeszerzés-sorozat, amelyet az intézményfenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) tudhat maga mögött. Az utóbbi hónapokban rendre elbukta az ajánlatkéréseit: a Közbeszerzési Döntőbizottság egyiket a másik után ítélte szabálytalannak. Az első, legnagyobb visszhangot kiváltott ügy még a nyáron robbant, amikor az intenzív terápiás eszközökre kiírt, összességében 1,7 milliárd forint értékű pályázat tartalmát megtámadta a General Electric. Azt kifogásolta, hogy a reménybeli vásárló a feltételeit egyenesen a Philipsre szabta, mindenki mást kizárva a versenyből. Több más mellett ilyen feltétel volt a jogsértés megállapítását kérő GE szerint, hogy a lélegeztetőgépek monitorai nem lehetnek 2 kilogrammnál nehezebbek, méretük pedig nem haladhatja meg az 5 colt. A döntőbizottság ítélete szokatlanul szigorú volt: annak ellenére 50 millió forintra büntette az ÁEEK-et, hogy a tenderre akkor még egyetlen cég sem tett ajánlatot, a vitatott eszközök pedig mindössze 90 millió forintos részét jelentették volna a teljes beszerzésnek.

Majd az altatógép-beszerzés következett, amelynél szintén a GE húzta a rövidebbet. Az ÁEEK úgy látta, hogy amit a GE kínált, nem ütötte meg az elvárt műszaki színvonalat, ezért kizárta a versenyből. A döntőbizottság helyt adott azonban az amerikai multi panaszának, és ismét megbüntette a kiírót, ezúttal 5 millió forintra. A kórházi laborautomata-beszerzésben alulmaradt versenyzők is panaszra mentek a döntőbizottsághoz, kifogásolva, hogy az 5 milliárd forint értékű beszerzésnél erősen egy cég, a Diagon Kft. felé lejtett a pálya. Ez esetben is a panaszosoknak adott igazat a döntőbizottság; a 30 milliós bírságot indokolva megerősítette, hogy a vásárló jogellenesen zárta ki az érdemi versenyt azzal, hogy nem adott módot részajánlatok megtételére a különféle berendezések beszerzésénél.

Egy budapesti kórház műtőjében. Halasztó hatállyal
©
Nagybevásárlás

Már tudják, de még titkolják, mivel lepi meg a kormány a kórházakat karácsonyra. Sajátságos ajándék lesz, amiért nem elég hálás köszönetet mondani, de ki is kell fizetni. Néhány hete az Emberi Erőforrások Minisztériuma konferenciát hívott össze, amelyen azt tudatták a megjelentekkel, hogy egy 2010 végén született kormányrendelet legkésőbb ez év végéig kötelezővé teszi, hogy a „létfontosságú rendszerelemekké kijelölt” kórházak csatlakozzanak az Egységes Digitális Rádiórendszerhez. Az EDR speciális mobilhálózat, amely másfél évtizede TETRA rádióként vált ismertté, és került a rendvédelmi szervek, egyebek mellett a rendőrség, a tűzoltók és a mentők használatába.

Az EDR-t üzemeltető cég, az állami tulajdonú Pro-M Zrt. készülékenként, típustól függően, 220–330 ezer forintot kasszíroz, a rendszerhez csatlakozás díja külön 62 ezer forint, az üzemeltetésért pedig havonta 6800 forintot kell fizetni. A minisztériumi tájékoztatón senki sem akadt, aki eligazította volna a karácsonyi meglepi várományosait, hogy mit kezdjenek a készülékkel, hányat vegyenek belőle, kinek adják oda, s aki kapja, az mire használja, holott az EDR alkalmazására a minisztériumban külön bizottság alakult. Nem mellesleg az Országos Mentőszolgálat számos sürgősségi osztályra kihelyezett már ilyen készülékeket, hogy zavarmentesen tudjanak kommunikálni egymással. Ám ezeken túl még egyetlen kórház sem érezte szükségét, hogy dolgozóit ne közönséges mobiltelefonokkal tegye elérhetővé. A jogszabályban foglalt kötelezettségnek már egy darab készülék vásárlásával is megfelelhet a kórház – válaszolta a HVG kérdésére az Állami Egészségügyi Ellátó Központ. Mivel egy másik kormányhatározatból tudható, hogy a „létfontosságú rendszerelemek” közé sorolódik minden 400 ágyasnál nagyobb, vagy 1,5 milliós lakosságot ellátó gyógyintézmény, kötelezően legkevesebb 70-80 készülék talál majd új gazdára, s landolhat valamelyik fiókban, páncélszekrényben.

A kórházműködtető intézmény büntetése a kisebb-nagyobb tételek összesítésével néhány hónap alatt elérte a 100 millió forintot. A potenciális szállítók morgolódásának azonban még koránt sincs vége. Nem ígér békés kimenetet az az uniós pályázat sem, amelyben ultrahangkészülékek szállítására keresnek gyártókat, forgalmazókat. Az ebben felkínált egymilliárd forintért is számos, nehezen értelmezhető műszaki feltételnek kellene megfelelni, ami a felhasználók szempontjából nemcsak értelmetlen, hanem a piac legnagyobb szereplőit szorítja ki. Például a világszerte (táblagépeknél is) elterjedt, 10 colos érintőkijelző helyett 12 colosat szeretne a megrendelő – panaszolta a HVG-nek az egyik gyártó.

Mivel a speciális orvostechnológiai berendezések műszaki adataihoz jó esetben is csak az adott területet legapróbb részleteiben ismerő gyártók és kereskedők tudnak érdemben hozzászólni, reménytelen arról vitát nyitni, hogy az egymásnak feszülők közül kinek, kiknek van igazuk. A központosított közbeszerzésnél a verseny nem árengedményben, hanem lobbitevékenységben materializálódik. Amikor egy vagy néhány kórház adott fel beszerzési hirdetményt, a vesztesek jobbára beletörődtek, hogy nem nekik kedvezett a széljárás, s bíztak abban, hogy egy másik intézménynél ők lehetnek a befutók. A gyakorlat ezt többnyire igazolta is. De aki most elviszi egy gigatender nagy részét, nagyjából tíz évre magáénak tudhatja az ágazati fejlesztés adott részét – ultrahangkészüléket, labort, lélegeztetőt, altatógépet –, az ehhez tartozó szervizt, alkatrészszállítást. Így érthető a vehemencia, amivel most egymásnak ugrottak a piac szereplői. A lobbiharc árnyoldala, hogy amíg az ÁEEK minden vesztes ügyében bírósági jogorvoslatot szerez, addig a kórházak és a betegek hiába várják az új berendezéseket.

Erősen kétséges, hoz-e megtakarítást az ÁEEK kivitelezésében a központosított beszerzés. Legalábbis annak fényében, ami egy műszaki szempontból meglehetősen egyszerű – már érvényesen lezárult –, közelmúltbeli tenderből kiolvasható. Történetesen az úgynevezett elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér történetéből, amely egyebek mellett az e-recepteket, e-beutalókat kezeli. Működtetésükhöz kártyaolvasó szükségeltetik, amellyel az e-személyit használva az orvos vagy az asszisztense be tud jelentkezni a „térbe”. Az ÁEEK a rendszert a T-Systemstől rendelte meg. Bár rajta kívül még öten ajánlkoztak, a végső ár kártyaolvasónként 21 ezer forint lett. Erre jött még az áfa, így 26 650 forintra kerekedett a számla. A nyertes kártyaolvasót egyébként bárki megveheti a neten 30 ezerért, ingyenes kiszállítással. Vagyis sikerült olvasónként nagyjából 3 ezer forint engedményt elérni, mégpedig úgy, hogy 90 ezer darabot vásárolt az egészségügy. Szállítási költség pedig meg sem jelent az elszámolásban, mivel a Készenléti Rendőrség futárszolgálata vitte házhoz, fegyveres kísérettel a kórházak és rendelők által igényelt mennyiséget – ingyen. Az ÁEEK erőfeszítéseinek díja pedig a tenderérték 2 százaléka, amit a közbeszerzés lebonyolításáért a kórházak kénytelenek leróni neki.

“Bár az árból nem sikerült jelentős engedményt elérni, nem egy, hanem három évre vállalt garanciát a termékért a szállító” - módosította a HVG számítását Vartus Gergely, az e-health koordinációért felelős kormánybiztos.