Szép emléket állított Nelio Biedermann svájci író Magyarországról elmenekült nagyszüleinek a Lázár című könyvében. A kötet végén, amikor a fiktív Lázár család két tagja átért Jugoszláviába, és egy vendéglő melletti tyúkólban várták sorsuk jobbra fordulását, meg kellett osztaniuk a helyiséget egy fiatal házaspárral. A férj, László egész nap csemegeuborkát hajtott fel terhes feleségének, Nicolette, a feleség pedig tartotta a lelket a menekültekben.
Optimizmusa és humora ragadós volt,
s csodálták őket a bátorságukért, „hogy még meg sem született gyermekükkel elmenekültek egy olyan országba, ahol senkit sem ismertek. Ők is Svájcba készültek, Zürichbe.” S végül oda is értek, a házaspár, eredeti nevükön Biedermann László és Sárközy Nicolette a szerző nagyszülei voltak, akik éppen első gyermeküket, Nelio Biedermann nagynénjét várták.
A Biedermann család adta a mintát és a hátteret a fiktív családi történethez, s fordulatokban oly gazdag mindaz, ami velük megesett, hogy volt miből meríteni. A XX. századi megpróbáltatások kimeríthetetlen inspirációt jelentettek, a szűk családon túl a tágabb rokonság történeteiből is. Nelio Biedermann a felmenői között tudhatja Wekerle Sándor miniszterelnököt és a fiát, a hasonnevű pénzügyminisztert is, akivel dédapja, (szintén) Biedermann László a két világháború közötti jólétet, majd pedig az 1950-es évekbeli kitelepítést is megoszthatta.
