Ateista helyett egyenesen antiteistának, az isteni létezés aktív tagadójának nevezi magát Lawrence M. Krauss, aki Richard Dawkins mellett a vallások egyik leghangosabb ellenzője. Az elméleti fizikus és kozmológus az egyetlen olyan tudós, aki a három legkomolyabb amerikai fizikus társaságtól kapott már rangos elismerést. Legutóbbi, Világegyetem a semmiből című könyvében saját területére alapozva igyekszik megcáfolni a teremtő intelligencia létezésével kapcsolatban legtöbbször felhozott érvet: Krauss szerint a fizika jelenlegi törvényeit figyelembe véve igenis lehetséges, hogy a valaminek tekinthető univerzum – azaz minden, amit ma ismerünk –, a semmiből jött létre.

hvg.hu: Ön szerint mi a létezés?

Lawrence Krauss: Ami valóban létezik, nem más, mint ami akkor is létezik, ha már nem hiszünk benne. Ez a létezés, a valóság végső természete. Philiph K. Dick mondta ezt, és úgy vélem, helyesen fogalmazott.

hvg.hu: De ha a létezés alapvetően hit nélküli, mit gondol, miért alakult ki mégis a hit? Miért hisznek az emberek különféle, nem racionális alapú dolgokban?

L. K.: A hit iránti igény mélyen rögzült bennünk, hinni akarunk a történetben, hinni akarunk a célban. A hit ebben az értelemben evolúciósan belénk van kódolva: hogy a dolgok okkal történnek, minden jelenségnek oka van. Az ősidőkben, amikor Afrika síkságain a levelek megzörrentek, két dolgot gondolhattak eleink: vagy oroszlán van ott, vagy semmi különös. Azok az emberek, akik valamilyen okot feltételeztek, tehát azt hitték, hogy a zajt oroszlán okozta, és elmenekültek, ők sikeresen túléltek, ha valóban oroszlán volt a bokorban. Ilyen értelemben, úgy vélem, jó evolúciós oka van annak, hogy az emberek hinni akarnak valamilyen okban. Másrészt van egy vonzódásunk a jobb világ eszméjéhez is: abban akarunk hinni, hogy a világ igazságos, törődik velünk és boldogabbá tesz minket.

Lawrence M. Krauss

Facebook / Lawrence M. Krauss

Meg kell érteni azonban, hogy nem vesztünk semmit azáltal, hogy elvetjük ezeket a hiedelmeket. A tudomány elvileg arra inspirál minket, hogy rákérdezzünk dolgokra, ne higgyünk el bármit, és legyünk gyanakvóak. De ettől nem lesz rosszabb a világ, sőt, szerintem inkább érdekesebbé válik.

hvg.hu: És az nem lehetséges, hogy az ember alaptermészete miatt hiába is vetnénk el a vallást és a hasonló dolgokat?? Hogy a vallás hiányában az emberek más ideológiákat alkalmaznának azokra a genetikailag motivált cselekvésekre, amiket a vallás nevében követtek, követnek el?

L. K.: Nem tudok eleget az emberi természetről, hogy válaszolni tudjak erre. Azt viszont tudom, hogy vannak jó és rossz emberek, a cselekedeteket ők követik el, és a vallás csak közreműködik ezekben. Tehát, ha megszabadulnánk tőle, biztosan felbukkannának más tényezők, amelyek a helyébe lépnének. Emellett tény, hogy a vallásnak van pozitív hatása is: összehozza az embereket egy közösségbe, de tudják... úgy is meg kell tudni ezt oldani, hogy nem hazudunk az embereknek. Úgy gondolom, másnak is lehet ugyanilyen pozitív hatása. Tehát nem az a kérdés, hogy van-e pozitív hatása a vallásnak, vagy hogy helyébe léphet-e valami hasonló. Azon kell elgondolkodunk, hogy helyettesíthető-e valami hatékonyabbal.

hvg.hu: Ez lenne ön szerint a tudomány?

L. K.: Minden bizonyíték arra mutat, hogy ha elkezdjük olyannak elfogadni az univerzumot, amilyen valójában, a döntéseink racionálisabbak lesznek. Nem mondjuk, hogy a nők alacsonyabb rendűek vagy boszorkányok, és ezért égessük meg őket. Vagy, hogy a melegek természetellenesek – mert valójában nem azok. Ha egyre többet tudunk meg a világról – és igen, a tudomány éppen ezzel foglalkozik –, akkor azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy egyre gyakrabban döntsünk racionálisan. Amellett, hogy továbbra is lesz persze hatalom, gyűlölködés, az emberek emberek maradnak, néha irracionális gondolatokkal.

hvg.hu: De vajon eljuthat-e a tudomány közérthető, mégis hiteles formában az irracionálisan gondolkodó emberekhez? Meggyőzhetők-e tömegesen az emberek racionális érveléssel?

L. K.: Azt hiszem, annak érdekében, hogy több embert érhessünk el, nemcsak racionális érveket kell használunk, hanem meg kell próbálni az embereket szembesíteni a saját téves elképzeléseikkel. Az oktatásban és a tudományban van egy törvény, amely így szól: hogy az emberek valamit valóban megértsenek, szembesíteni kell őket a téves elképzeléseikkel.

hvg.hu: És hogyan működik jelenleg ez az oktatásban? Gondolok itt például arra, hogy a tudományosan bizonyított elméletek mellett több országban a vallásoktatás is szerepel a tantervben.

L. K.: A vallásoktatás nem biztos, hogy rossz hatással van a racionális dolgokra – attól függ, hogy milyen jellegű. Szerintem, ha például a gyerekek összehasonlító vallástant tanulnak, hogy megismerjek a különböző irányzatokat, melyek az emberiség történelme során jöttek létre, az olyan, mintha történelmet tanulnának. Vagyis a különböző területeken kialakult történeteket ismernék meg; és ha ezeket valóban csak történetekként kezeljük, akkor előnyükre válhat. De ha a hittant tényként tanítják, akkor semmi esetre sem lehet hasznos. Ezzel hazudnának, és kárt okoznának a gyerekeknek. A közelmúltban összegyűjtött számos vizsgálat is erre utal. Született egy tanulmány az Egyesült Államokban, mely azt mutatja, hogy azok a gyermekek, akik hittanórára járnak, nehezebben birkóznak meg a tények, a képzelet és a tündérmesék szétválasztásával, vagyis nagyobb nehézségeket tapasztalnak a valóság és a fikció közötti különbség megértésében. És ugye ez nem lehet cél. Véleményem szerint az ilyenfajta nevelést lényegében tekinthetjük a gyermekbántalmazás egyik formájának is.

hvg.hu: Tehát ha egy országban (ez történik most Észak-Írországban)­ az iskolában nem ismeretterjesztő jellegű hittant oktatnak, akkor ön szerint a gyermekeknek jogot kellene biztosítani a kilépésre?

L. K.: Természetesen! A gyermekeknek kell, hogy joguk legyen kilépni valamiből, amit nem mindenki fogad el, ha úgy tanítják, hogy abban feltétlenül hinni kell. Azt kellene megtanítani a gyerekeknek, hogy semmit se higgyenek el a tanároknak vagy a szülőknek, amire nincs bizonyíték. Azt kellene tanítanunk nekik, hogy kételkedjenek.

hvg.hu: Ebben mi segíthet? Milyen tantárgyakat javasolna a kilépőknek?

L. K.: Kutatóként természetesen a már felvetett tudományt javaslom, de bármi jó, ami kreatív és a gyermekeket kérdezésre ösztönzi a világunkkal kapcsolatban az irodalomtól a tudományokig. Az a cél, hogy arra biztassuk a gyerekeket: tegyenek fel kérdéseket, továbbá biztosítsuk nekik az eszközöket ahhoz, hogy megtanulják, miként kell megválaszolni azokat. Nem hiszem, hogy a téma a fontos, inkább a kreativitás és a szkeptikus gondolkodás lehetőségének a biztosítására kellene törekedni.

hvg.hu: A nyilvánvalóan lassabban beérő oktatási változások mellett van értelme jogi szabályozás szintjén is hozzányúlni a tudományosan bizonyíthatatlan, ugyanakkor alkalmazott tételekhez, például az orvoslás területén?

L. K.: Természetesen kellenének törvények, amelyek megvédenék az embereket attól, hogy becsapják őket. Például, mint ahogy létezik olyan törvény, ami a csalástól védi meg őket, szükségesek lennének olyan törvények, amelyek megvédik az embereket a hamis gyógymódoktól. És ahogy barátom, Tim Minchin mondja: "Hogy nevezik az alternatív gyógymódot, ami működik is? – Orvostudománynak."