Klímakatasztrófa, AI-apokalipszis, lakhatási és megélhetési válság, elfogadható perspektíva nélkül maradt fiatalok – a hírfolyam vagy a közösségi médiában látottak alapján jobbára ezek határozzák meg mostanában a jövővel kapcsolatos közhangulatot a nyugati világban, de még az optimista megközelítésben is meglehetősen bizonytalannak tűnik, milyen körülmények között fognak élni az utánunk jövő nemzedékek.
Az Europion a HVG megbízásából végzett reprezentatív kutatásában ezúttal azt mérte fel, hogyan látják a jövőt a magyarok, különös tekintettel a fiatalok kilátásaira.
A válaszok alapján egyértelmű, hogy
a többség szerint a mai harminc alattiaknak nehezebb életük lesz, mint a szüleiknek, az ötven alattiak pedig még súlyosabbnak látják a helyzetet az átlagnál.
A válaszok arányaiban nincs érdemi eltérés iskolai végzettség, nemi hovatatrozás, pártpreferencia vagy lakhely alapján; a faluban élők valamivel pesszimistábbak (57 százalékuk szerint vár nehezebb sors a fiatalokra) a budapestieknél és a vidéki városiaknál (54-54 százalék), illetve az érettségivel rendelkezők (57 százalék) kicsit borúlátóbbak, mint az érettségi nélküliek (54 százalék) és a diplomások (53 százalék).
A közvélemény-kutató rákérdezett arra is, milyen eséllyel juthat lakáshoz egy mai fiatal, a válaszok alapján pedig bőven van mit tennie ez ügyben a politikának. Érdekesség, hogy a diplomások, a Tisza-szavazók és a hatvan felettiek között vélik a legkevesebben úgy (8-8 százalék), hogy kemény munkával ma is elérhető a saját ingatlan, ugyanakkor a budapestiek közül kevesebben mondják azt, hogy erre egyáltalán nincs esély családi segítség nélkül (23 százalék), mint a megyei jogú városban élők (30 százalék) vagy a falusiak (29 százalék).
A lakhatás ennek ellenére csak a második legnagyobb probléma, amivel a fiataloknak meg kell küzdeniük a megkérdezettek szerint, a többség (29 százalék) szerint ugyanis a klímaváltozás jelenti majd a legnagyobb kihívást. Legalábbis ami a teljes népességet illeti, mert ebben a kérdésben már találunk nagyobb eltéréseket a különböző csoportok között. Az érettségivel nem rendelkezők például többségükben nagyobb gondnak ítélik a lakhatást (24 százalék), mint a klímaváltozást (22 százalék), míg a diplomások körében kiugróan, a teljes népességben mért számot tíz százalékponttal meghaladó mértékben (39 százalék) tartják a legnagyobb kihívásnak a klíma változását.
Ezeket a válaszokat határozza meg a legmarkánsabban a politikai hovatartozás is: míg az áprilisban
a Tiszára szavazók 40 százaléka látja a legnagyobb problémát a klímaváltozásban, a Mi Hazánkat választók 25 százaléka, a fideszeseknek pedig csupán 15 százaléka gondolkozik így.
A Fideszre szavazók alkotják az egyetlen csoportot, amelyben több másik veszély is nagyobb aggodalmat kelt a klímánál, leginkább a háborúk (21 százalék), majd a lakhatás (18 százalék), a migráció (17 százalék) és a mesterséges intelligencia (16 százalék), míg a tiszások a háborúkat mindössze 8, a migrációt pedig 3 százalékban a tartják a legnagyobb kihívásnak.
Abban tehát némileg megoszlanak a vélemények, hogy mi miatt borul majd ránk a sötétség, abban azonban széles körű (összesen 85 százaléknyi) konszenzus mutatkozik, hogy a modern kori történelem (amely kezdetének szemlélettől függően a francia forradalmat vagy az első világháborút szokás tekinteni) legrosszabb korszaka még előttünk áll,
sőt a többség (63 százalék) szerint még a saját életében be is következik.
A legpesszimistábbak korcsoport szerint a 30–39 évesek (71 százalék), településtípus szerint a faluban élők (57 százalék), pártpreferencia szerint pedig a mi hazánkosok (78 százalék) – ők ítélik meg leginkább úgy a helyzetet, hogy nemcsak szakadék felé robog velük a történelem, de még a saját életünkben bele is zuhanunk.
Nyitókép: Tűzijáték a Parlament felett 2025. augusztus 20-án