Az ügynökbeszervezés még 1989-ben is gőzerővel folyt

Már recsegtek-ropogtak a szocialista rendszer eresztékei, de még 1989 első felében is több mint 2000 újabb célszemélyt vettek fel a megfigyeltek listájára. Összesen 165 ezer személy szerepelt a nyilvántartásokban, a megfigyeléssel pedig 8000 hálózati személyt foglalkoztatott.

Az Állambiztonsági Szolgálat (BM III. Főcsoportfőnökség) utolsó teljes félévi jelentését 1989. június 30-i keltezéssel készült. (ÁbOpNyO 1989. I. félévi jelentése 64-101/1989). Ez a hírszerzés (III/I) kivételével valamennyi csoportfőnökségre, tehát a kémelhárításra (III/II), a belső reakció elhárítására (III/III), és a katonai hírszerzésre (III/IV) egyaránt kiterjedt – idézi fel a jelentést Varga László történész, aki 1995-ben a Belügyminisztérium Iratfeltáró Bizottságának tagjaként találkozott a dokumentummal, és jegyzeteket készített róla. (Az irat egyébként az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárban ma is megtalálható.)

A jelentés szerint 1989 közepén az operatív nyilvántartóban 164 900 név szerepelt. Vagyis ennyi megfigyeltet tartottak nyilván. Ebből mindössze tizenegyen voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagjai.

Klikk a képre! © MARABU

Párttagok megfigyelésénél az állambiztonsági szervek előzetesen kikérték az illetékes pártbizottságok hozzájárulását. Ezek vagy gondoskodtak a leendő célszemély pártból való kizárásáról, vagy kivételes esetben hozzájárultak a párttag megfigyeléséhez. Az engedélykérést formálisan még úgy is kikerülték, hogy nem a párttagot figyelték meg formálisan, hanem annak kapcsolatait. Tehát, ha Kovács úr párttag volt, akkor névleg nem az ő telefonját hallgatták le, hanem a vele egy háztartásban élő párton kívüli feleségéét, Kovácsnéét.

A rendszer „végóráiban”, tehát még 1989 első félévében is 2029 főt vettek újonnan nyilvántartásba – emlékeztet Varga László. Ekkor még 410 személyre folyt bizalmas nyomozás, ebből a III/III-as. csoportfőnökség 155 személy, a III/II 162 személy után kutakodott. „Figyelő” ("F"-)dossziét 1212 "társadalmi rendre veszélyes" egyénről vezettek. A „szerveknél” 1364 intézményekre, üzemekre, illetve meghatározott témákra vonatkozó, úgynevezett objektum dosszié volt.

A hálózatban – figyelmen kívül hagyva a felderítést és a Határőrség felderítési osztályát - összesen 7940 főt foglalkoztattak. Közülük 1041 volt titkos munkatárs (tmt) - ők voltak a legmegbízhatóbbak, elvi meggyőződésből végezték munkájukat -, 6700 volt titkos megbízott (tmb) – még ők is többnyire elvi meggyőződésből működtek együtt –, továbbá 199 volt ügynök – őket általában kényszerrel, zsarolás útján szervezték be, illetve anyagi haszon reményében vállalták a munkát.

A hálózati személyek 95,55 százalékát tehát nem zsarolás útján szervezték be, és 22,5 százalékuk tagja volt az MSZMP-nek. A hálózati személyek közül 199 külföldi állampolgár volt. 1989 első félévében 229 új beszervezés történt, közülük 76 (33 százalék) tagja volt az MSZMP-nek. Ez a dokumentum is cáfolja azt a közkeletű legendát, hogy a párttagokat nem szervezték be – összegzi állítását Varga László.

A szolgálatok 1989. június 30-án 812 találkozási ("T-lakás") és 248 konspiratív lakást ("K-lakás") tartottak fenn. Az előbbieknél a főbérlő tudta, hogy a BM találkahelyül használja a lakást, az utóbbi titkon a BM kezelésében állt, és a hivatalos állomány tagjai színleg lakták, de szintén itt találkoztak az operatív tisztek a hálózati személyekkel.