Kezdjük a jó hírrel. Steven Spielberg, gyermek-, ifjú- és fiatal felnőttkorunk nagy mesélője hamarosan westernt rendez. Mérget azért még ne vegyünk rá, a mester általában 10–12 projektet futtat párhuzamosan, de a kilátások sosem voltak kedvezőbbek, hiszen maga Spielberg nyilatkozott így nemrégiben. Annyira szép, hogy ízlelgessük még egy kicsit: Spielberg & Western. Western & Spielberg. Az idén 80 éves legenda még sosem csinált ilyet.
Olyat azonban már csinált, mint legújabb nyári mozija, A leleplezés napja. Az összetevők majdnem mind fellelhetők a korábbi Spielberg-filmekben. A Harmadik típusú találkozásokban, az E.T.-ben, a Különvéleményben és a Világok harcában. De még a kristálykoponyás Indiana Jones-filmben is, a sorozat egyik leggyengébb részében.

A marketing kezdettől ködösített, ahogy az a marketingtől elvárható, a beharangozók az első perctől valami őrületesen nagy dobást, soha nem látott scif-fi különlegességet sejtettek. És mi tagadás, jó volt felülni a sejtelmes ígérgetésnek. Mégiscsak Spielbergről volt szó, és hosszú idő után az első olyan filmjéről, aminek a saját ötlete ágyazott meg.
Aztán elhúzták a függönyt, és valóban valami meglepő történt. Egy megejtően egyszerű történet bontakozott ki a hatalmas IMAX-vásznon.
Az egyszerűséggel nincs semmi baj, épp ellenkezőleg. Spielberg a régi iskola embere, az a generáció, amely nyáron a popcornfogyasztókat, tél közeledtével az Oscar-szavazókat veszi célba. E tekintetben az 1993-as év volt a legemlékezetesebb: a nyár a Jurassic Parkról szólt, a tél a Schindler listájáról. A leleplezés napja pedig kimondottan nyári film. Van benne leleplezés és nap is, nincs miért reklamálni. Már ha beérjük azokkal a szerény örömökkel, amelyeket egy nyári popcornmozi nyújtani tud. Például leleplezést.
Van abban valami megnyugtató, hogy Spielberg még mindig úgy tud egy fenyegően közeledő autókonvojt lefilmezni, hogy azt jó két évtizeddel fiatalabb pályatársa, Michael Bay is megirigyelhetné. A fenyegető autókonvoj természetesen csupa éjfekete kocsiból áll, ez alapkritérium, ha kormányokon felülálló, mélyen titkosított árnyékcégek autóparkját veszi a kamera. Egy piros bogár nem illene a sorba. A konvojt a titokzatos corporation morózus ura parancsolja jobbra-balra – az áthatóan komor tekintet és a kimért parancsosztogatás Colin Firth művészi hozzájárulása a mozihoz.

Két másik tekintetre is fontos szerep hárul, és egyre nagyobb aggodalommal teli mindkettő. Az egyik Josh O’Connoré, aki az államtitkokkal játszó thrillerek elmaradhatatlan szereplőjét, a menekülő kiberbiztonsági szakértőt játssza, hátizsákjában a mindent leleplező bizonyítékokkal. A másik aggódalmas tekintet Emily Blunté: a tévés időjósnak rosszul indul a napja, a világ épp a harmadik világháború küszöbén egyensúlyoz, ő meg épp késésben van, rohan a reggeli hírműsorba. Siettében olyan idegen nyelveken szólal meg, amelyeket addig nem beszélt, mi több, hirtelen boldog-boldogtalan lelkébe belelát. Aztán megszólal egy olyan nyelven is, ami nem emberi. És ekkor összeeseik élő adásban.
Tiszta sor: a zaklatott kiberbiztonságisnak és a nem kevésbé zavarodott időjósnak kereszteznie kell egymás útját. Valami nagy titok lappang a múltjukban, amit csak Colman Domingo sejt, aki épp annyira jóságos, amennyire Colin Firth rideg és számító.
Csak emlékeztetőül: ez Spielberg nyári mozija, a popcornfogyasztást pedig csak visszavetné, ha a jók és rosszak nem válnának el markánsan egymástól. Sötét autó kontra világosabb. Penge száj kontra atyai mosoly. Az egyik hajszába egy tehervonat is bekapcsolódik, Michael Bayt ismét elfoghatja az irigység.

Jó, ahogy a vonat maga alá gyűri a személyautót, jó, ahogy a megrendülések spielbergiesen fokozódnak. Aki sokallja a szónoklatokat istenről, emberről, földünkívüliekről és az empátiáról – bizony, az empátiáról –, az alighanem átaludta Spielberg fel évszázadnyi életművét.
És akkor néhány szó az ufós filmekről. Az ufós film nehezen él meg ufó nélkül, és ezt az igényt Spielberg is érzékelte. Hiába tett le annyi mindent az asztalra, előbb-utóbb egy ekkora szaktekintélynek is villantania kell valamit, ami földönkívüli. Említettük, nem is egyszer, hogy Spielberg nyári üzemmódban nyomja, ufókkal és varázsrudakkal nehéz is lenne Oscart nyerni. Itt most nem erre megy ki a játék, de azért egy Golden Globe összejöhet.
Szóval, villantani kell. Mondjuk egy földönkívülit. Esetleg kettőt.
A film sokáig beéri néhány gabonakörrel és a balladai homállyal. Addig jó, amíg csak homály van és egy csomó érdeklődve figyelő szarvas, meg mosómedve, plusz néhány kisebb jószág a közeli vadonból. Valakik figyelnek bennünket. És nincs mese, ezeket a valakiket vagy valamiket egy nyári filmben meg kell mutatni. Úgyhogy Spielberg e kétórás X-akták-epizód végén megmutatja. És mutat mást is: a megdöbbent, könnyeit morzsoló emberiséget. Utóbbit egy csomó statiszta játssza, jól mutat majd egy Spielberg-mozi a szakmai önéletrajzukban.
Most hogy a saját kútfőből kipattant ufók megvoltak, alig várjuk azt a bizonyos westernt. Spielberg szerint abban is lesznek állatok, lovak elsősorban. És lesznek koltok is. Szarvasokról egyelőre nem tudni.
https://www.youtube.com/watch?v=XSbSVx7NIC4