Politikusok, akik az állambiztonsági jelentéseket kapták

Az "ügynökkérdés" egyik vetülete, hogy derüljön ki végre, kik kaptak az állambiztonság jelentéseiből. A kérdés korántsem annyira "fogas", mint azt keserű nyilatkozatok sejtetik. Valójában mára jól körülhatárolható, hogy kik kaptak a BM és a kebelén belül működő állambiztonsági szervek szigorúan titkos információs jelentéseiből. A hvg.hu összeállítása azt mutatja be, hogy az állampárti vezetők közül ki mit kapott, hogyan nézett ki az "olvasó mozgalom".

Csehák Judit és Medgyessy Péter. Döntéseiknél nem használták © Bánkuti András

Visszatérve a napi jelentésekhez: azokat belügyminisztériumi jóváhagyás után iktatószámmal és sorszámmal látták el, speciális borítékban BM-es futárral továbbíttatták. A jelentéseknek reggel kilencre kellett landolniuk a címzettek asztalán. A küldeményhez válaszborítékot is mellékeltek, és felhasználás után olvasóik kötelesek voltak visszaküldeni azokat, mert csak a tőpéldányok maradhattak meg, a többit megsemmisítették. Ha valamilyen megjegyzés került közben az iratra, akkor az az illetékes belügyi vezető elé került.

A hetvenes évek végéig a címzettek között többnyire Politikai Bizottság (PB) tagjait és póttagjait találjuk, de feltűnnek közöttük más párt- és állami vezetők is. Először részletesen az MSZMP KB 1977. március 28-i Titkársági határozata rendezte a pártvezetés informálási rendjét. Eszerint a BM (napi) Tájékoztatóját a Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság (KB) titkárai, a miniszterelnök-helyettesek, a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) elnöke, a Budapesti Pártbizottság első titkára és a Népszabadság főszerkesztője is megkapta.

Nagyon valószínű, hogy a titkársági határozat már egy létező gyakorlatot szentesített.

A "célállomások" körét a 29/1982. BM sz. parancs tovább bővítette. A fentieken túl 1982-től az Elnöki Tanács elnöke, az Országgyűlés elnöke, a Minisztertanács elnöke (miniszterelnök), MSZMP KB (Közigazgatási és) Adminisztratív Osztályának (KAO) vezetője, a KB Iroda vezetője, a KISZ KB első titkára, az Elnöki Tanács titkára, a legfőbb ügyész, a honvédelmi és a külügyminiszter is kapott tehát a BM (napi) Jelentéseiből. Mindez persze a személyek körét nem túlságosan tágította ki, hiszen bár az 1977-es listában a kormányfő és az államfő "tisztségénél fogva" nem szerepelt az "információs kiváltságosak" között, de személyében természetesen igen. Lázár György és Losonczi Pál PB-tagokként 1977. március 28. és 1982 október 4. között is hozzájutottak a Szigorúan titkos! Különösen fontos! minősítésű jelentésekhez.

Ha a BM "postázási listáján" szereplő funkciók mindegyikéhez más-más személyek tartoztak volna, akkor se valószínű, hogy egy időben negyvennél több (napi) Jelentést kellett volna továbbítani. De - majd látni fogjuk - a funkcióhalmozás miatt ennek olykor csak a felére volt szükség.

Az alábbiakban a hvg.hu megkísérli rekonstruálni, kik voltak azok a személyek, akik 1977. március 28. és 1990. február 14., a BM III/III. Csoportfőnökség feloszlatása között kaphattak a BM napi Jelentéseiből. A lista így sem teljes. Előljáróban csak annyit, hogy nem volt olyan személy, aki a szűk 13 év alatt az időszak elejétől a végéig kapott volna belőlük. Érdekesség, adataink szerint  leghosszabb ideig talán Gyenes András (előbb KB-titkár, majd a KEB elnöke) kaphatott belőle, több mint 12 évig.

A nevek után zárójelben közöljük a jelentések kapásának "jogcímét", illetve valószínűsíthető dátumát. Szögletes zárójelben az egykori tisztségek mai megfelelői, illetve az adott politikus olyan tisztsége található, amelyben ismertté vált, de nem szerepelt külön a BM "címjegyzékében".

A rendszerváltás után több politikus közülük a közélet szereplője maradt, őket amennyiben a lusztráció kiterjedt rájuk az átvilágító bírák is megvizsgálták, és nevüket nyilvánosságra hozták (lásd fentebb). Voltak, akik 1994 után már nem kerültek be a parlamentbe vagy nem szerekesztettek lapot, a nevüket a bírák határozataiban ezért nem olvashattuk.

Más a helyzet Eötvös Pállal, a MÚOSZ jelenlegi elnökével. Őt a Népszabadság főszerkesztőjének nevezték ki 1989. május 8-án, és a párt megszűnéséig, 1989. október 6-ig tagja maradt az MSZMP KB-nek. Mint a pártlap főszerkesztőjének tisztjénél fogva meg kellett volna kapnia a napi Jelentéseket. Ám ő a hvg.hu-nak cáfolta, hogy találkozott volna a BM titkos irataival. Érintetlenségét az is alátámasztja, hogy mint egy országos terjesztésű napilap főszerkesztőjét őt is évekkel ezelőtt átvilágították, és nem szólították fel lemondásra.

A pártállami politikusok tisztségét szigorúan az 1977. március 28. és 1990. február 14. közötti időszak vonatkozásában ismertetjük. Tehát például Biszku Béla nem 1977. március 28-án lett a PB tagja, hanem 1956-ban. Mint ahogy Losonczi Pál sem 1982. október 4-én nevezték ki az Elnöki Tanács elnökének, hanem 1967-ben. De mindkettőjük tisztséghez kötődően – a KB Titkársági határozata és BM parancsa értelmében – ekkortól bizonyosan kapott a BM napi Tájékoztatókból. Ezzel együtt bizonyos, hogy például Biszku, aki '56-os forradalom utáni rezsim első húsz évének meghatározó vezetője volt (a Budapesti Pártbizottságot vezette, belügyminiszter, a Minisztertanács elnökhelyettese, KB-titkár volt, amíg puccskísérlete miatt Kádár János bizalmát el nem vesztette), 1956 és 1977 között is "célállomás" volt.

Bár a belügyminiszterek a nap Jelentések címzettjei között értelemszerűen nem szerepelnek, mivel az általuk irányított apparátus állította össze, illetve ők, helyetteseik vagy államtitkáraik szignálták azokat, az efféle felsorolásban mindenképpen szerepelniük kell az időszak (1977-1990) fő belügyéreinek is.