A fővárosiak szenvedélyesen szeretnének metrót, mindjárt az első átadásáig 17 tervet készíttettek. A be nem teljesült szerelemnek is ára volt/van, nem is kevés. Az ötvenes évek elvetélt ősmetrója a sztálinvárosi megaberuházás után a második legtöbbe került. Az első Nagy Imre-kormánynak jött meg az esze, és állította le a lázas munkát. Bár az is igaz, lehet, ha nem kezdenek hozzá, sohasem épül meg a kettes metró.
A háború utáni korszakban korán döntöttek az új keleti–nyugati vonal kiépítéséről, 1947-ben bekerült a városfejlesztési programtervbe, majd a fordulat éve felgyorsultak az események, és ennek elsősorban politikai és ideológiai okai voltak. Révai József, a párt főideológusa az 1951-es „építészvitában” arról beszélt, hogy „nem igaz (...), hogy az osztálytársadalmak építészete és a mi építészetünk között a döntő különbség, hogy míg az reprezentál, ez az embert szolgája. A mi építészetünktől sem idegen a reprezentálás. Itt példaként összevethetjük a moszkvai Metrót a párizsi Metróval. A párizsi Metró (…) teljesen célszerű. De vajon milyen érzést vált ki a Metró a párizsi munkásból, akinek ez a fő forgalmi eszköze? (…) És a moszkvai Metró? Szobrászattal egybekapcsolt architektúrájával (...) fényűzésével táplálja a munkába menő (...) jövő dolgozóban azt az érzést, hogy a Szovjetunióban akkor is ünnepnap van, amikor nincsen vasárnap.” A szovjet minta követésének igénye egyértelmű a beruházásnál, a magyar párt döntését az is „segítette”, hogy 1949-ben Sztálin 70. születésnapjára adták a moszkvai metró új, minden korábbinál pompázatosabb szakaszát, a Nagykörutat.
A kor szokásainak megfelelően szovjet „tanácsadók” is segítették a magyar projektet, nekik is köszönhető, hogy 1950 és 1954 között egyszerre 14 helyen folytak a munkálatok. Az építkezések megkezdéséről ugyan csak hivatalosan 1950 szeptemberében döntött a Minisztertanács, ám már korábban hozzáláttak a Népstadion állomás építéséhez, és áprilisban Szent István téri szállítóakna mélyítéséhez is hozzákezdtek. A kormány döntése értelmében 1954-re a Népstadion–Sztálin tér (ma Erzsébet tér) közötti, 1955-re pedig a Déli pályaudvarig terjedő szakasznak kellett volna elkészülni. Ennek már a kezdetektől nem volt realitása, bár volt, hogy ötezren is dolgoztak a mélyépítő munkáknál.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)

Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)












egyetértek, még a mostaninál is áldatlanabb állapotok uralkodnának, ha alig vagy nem lenne metró... én a hévet szívem szerint tovább vinném Esztergomig, néha katasztrófa bejutni a városba a távolsági buszokkal. metró nélkül pedig nem jutnék el az egyetemre, gyakorlatilag reggelente csak az hozza be a gyakran 25-30 perces késéseket... remélhetőleg a 4es metró javítani fogja ezeket az időket, persze már csak a jövő egyetemistái számára. addig meg hallgatjuk minden nap reggeltől délutánig a gépek zaját:/<br>