Az Országgyűlés Tisza-párti többsége elfogadta az eredetileg a Fidesz-kormány által bevezetett üzemanyagár-korlátozó rezsim kivezetését. Az árkorlátozó intézkedéscsomagot – ezúttal – „védett” árnak hívták. A törvényjavaslat szerint a kivezetés azért vált lehetségessé, mert a piaci árak a „védett” árak szintjére (95-ös benzin: literenként 595 forint, dízel: literenként 615 forint), sőt, az alá mérséklődtek.
A törvény valójában nem azért érdekes, mert kivezeti a „védett” árazást, hanem mert miniszteri szintre delegálja az árkorlátozási rezsim újbóli bevezetésének lehetőségét.
Emiatt a kis benzinkutakat képviselő Független Benzinkutak Szövetsége egyébként tiltakozott.
Egy kis rendeleti árkorlátozás
A törvény adta felhatalmazással élve az illetékes szakminiszter – a jelenlegi kormányban Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter – miniszteri rendeletben vezethet be hatósági árat a 95-ös benzin és a normál dízelüzemanyag esetében, megállapíthatja az árkorlátozó rezsim működésének részleteit, továbbá széles jogköröket kap a stratégiai kőolajkészlet felhasználásával kapcsolatban.
A rövidke indoklás szerint „az üzemanyagpiac változékonyságára tekintettel a későbbiekben a hatósági üzemanyagárak esetleges meghatározásához szükséges egy rugalmasabb rendszer kidolgozása, amely miniszteri rendeleti szinten valósítható meg”.
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter az Országgyűlésben
HVG / Cabrera Martin
A rendszer a Fidesz-érában éppen elég rugalmas volt a rendeleti kormányzást lehetővé tevő permanens veszélyhelyzetnek köszönhetően. A Tisza nem kíván visszatérni a rendeleti kormányzáshoz, de ahogy a mellékelt ábra mutatja,
az új kormánypártban is úgy látják: legalábbis egyes területeken azért jól jön a „rendeleti szintű megvalósítás” „rugalmassága”.
Továbbá – bár a párt programja a piaci működés helyreállítása mellett tett hitet, különösen az energetika terén – a hatósági árazás intézménye sem elvetendő a Tisza szerint.
Végül, de nem utolsósorban az üzemanyagtörvény tanúsága szerint a Tiszának konkrétan megtetszett az az árkorlátozási rezsim, amelyet az előző kormányban még Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterkedése alatt fundáltak ki.
A stratégiai árpuffer
A Fidesz-kormány 2022-ben csúnyán megégette magát az – akkor épp – „árstopnak” nevezett árkorlátozó rezsimmel. Bár a rendszert sokat finomították, a kedvezményezettek körét folyamatosan szűkítették, végül az ország üzemanyaghiány közelébe került, az árkorlátozást ezért el kellett engedni. A probléma az volt, hogy a Mol, a százhalombattai és a pozsonyi finomítók tulajdonosa önmagában még ideális esetben sem képes fedezni az üzemanyag-keresletet. Ehhez termékimportra is szükség van, ám nyomott kiskereskedelmi ár mellett nem éri meg termékeket importálni az országba, így végül hiány alakul ki.
A márciusban, az iráni háború nyomán emelkedő árakra és alighanem a közelgő országgyűlési választásra tekintettel bevezetett árrezsim – „védett” ár – a 2022-es helyzet kialakulásának elkerülése érdekében amolyan árpufferként használta az ország stratégiai kőolajtartalékát.
A tartalékból az azt fenntartó Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) szabott – nyomott – áron adott ki üzemanyagot a nagykereskedőknek, így a nagykereskedőknek és a kiskereskedőknek is maradt némi árrésük, mire az üzemanyagok a fogyasztókhoz ért a „védett” kiskereskedelmi áron. Az MSZKSZ-t ugyanakkor azonnali visszapótlási kötelezettség terhelte, ráadásul piaci áron, így a termékimport sem fagyott le.
Ugyanakkor miután az MSZKSZ olcsóbban adta ki az üzemanyagot, mint amennyiért visszatöltötte a készleteket, a szervezetnél komoly veszteség keletkezett. Pontosabban: keletkezik még mindig, a készletek ugyanis leapadtak a „védett” árazás közepette. Az MSZKSZ veszteségét finanszírozni kell – a szervezet bevétele a tagdíjakból származik, a szervezet tagjai a nagy olajvállalatok, így végső soron a magasabb tagdíjak beépülnek majd az üzemanyagok árába.
HVG / Fazekas István
Mikor vezetik be újra?
Ez a rendszer működőképesebb, mint a 2022-es árstop, mégsem fenntartható. Egyrészt az MSZKSZ nem terhelhető a végtelenségig veszteséggel, másrészt a nagy- és kiskereskedők sem képesek korlátlan ideig minimálisra szorított árrésekkel üzemelni. Harmadrészt – tegyük hozzá – a stratégiai készlet célja nem az, hogy árpufferként szolgáljon, hanem hogy igazi vészhelyzet esetén az ország számára rendelkezésre álljon nagyjából háromhavi tartalék. Ami nem áll rendelkezésre, ha a tartalékot a kormány hatósági árazás érdekében csapra veri.
Az árrezsim bevezetésének miniszteri szintre delegálása egyfelől nyilván rugalmasságot jelent, ugyanakkor kényszerhelyzetbe is hozhatja a kormányt.
Miután a miniszter belátása szerint bármikor újra bevezetheti a rendszert, az árak esetleges emelkedése esetén állandó nyomás alatt lehet az ellenzék és a közvélemény részéről.
Miközben aligha kívánatos, hogy a miniszter minden egyes alkalommal bevezessen, majd kivezessen egy amúgy káros és fenntarthatatlan intézkedést, amikor a benzin ára 600 forint fölé emelkedik, majd az alá csökken.
Amire van esély. A forint további erősödése előtt már alighanem legfeljebb szűk tér mutatkozik, ugyanakkor az USA és Irán közti béketárgyalások bármikor kudarcba fulladhatnak, újra emelkedő pályára állítva az olajárakat.
