Csokorba szedtük azokat a vagánykodó szavakat, amelyeket ma is használnak ugyan, de feltűnően kevesebben, mint tíz évvel ezelőtt. A manuszok ma már nem spinéket szednek fel, és zseton nélkül is kevesen hesszelnek, pedig sokaknak éppen ezt dobta a gép.

Nyelvápolók
© sxc.hu
A szleng a kényszerű vagy önként vállalt összetartozás egyik legszórakoztatóbb megnyilvánulása. Egyes szavak évtizedekig is tartják magukat, jellemzőbb azonban, hogy az öntudatra ébredő kamaszok tömegei új és újabb kifejezéseket ötölnek ki. Van, aki hosszú ideig dédelgeti az ifjúkori huncutságokra emlékeztető félmondatokat, míg más halad a korral: nem használja többé a régi kifejezéseket, vagy csak a régi barátoknak mondja, esetleg ráhangolódik a következő generáció nyelvezetére (ami nagyon kínos is tud lenni).

A kafa (jó, klassz) - illetve egyesek szerint klafa - szóról bátran állíthatjuk, hogy az enyészeté lett. Leginkább csak akkor használják huszonöt-harminc év körüliek, ha valami közös, összekacsintós gimis élményre szeretnének visszautalni, s be-becsúszik egy "tökre" is. Hasonló sorsa jutott a kafával ellentétes jelentésű tré (ócska), valamint az ortó (gáz, ciki) kifejezés is.

A nőkről folyó eszmecserék, udvarlási rítusok, ügyetlen bókok közben is egyre kevesebbszer említik, a „szivi, jó bőr (csinos) vagy, komállak (tetszel nekem)" csajozós tőmondatot. Hasonlóan ritkán használt álönkritikus hím-kifakadás a „nem vagyok egy matyóhímzés (nagyon jóképű)” is. A sértő spiné (csaj) és bige (szintén csaj) szavak használatát független és kapcsolatban élő férfiak többsége egyaránt kerüli, ahogy vélhetően nemigen noszogatja senki oldalbordáját úgy, hogy: szedd a virgácsaidat (siessél). A szemrevételezett nők és asszonyok mind ritkábban pirítanak „ne stírölj” (ne nézzél) felkiáltással a bámészkodókra, és a tapperolás (fogdosás) miatt is egyre kevesebben panaszkodnak ürgékre, csókákra és manuszokra (férfiakra) csörgés (táncolás) közben. Egy-egy visszautasított közeledés után pedig csak néhányan üvöltik csalódottan, hogy „nem vagy te olyan gyors, mint amilyen ronda”.

A „ne nyald az arcát” (indokolatlan dicséret miatti kritika) is egyre ritkábban hangzik el. Önmagunk méltatása közben sem gyakran szabadkozunk a megrovó tekintetek miatt így: „nem akarom magam kaserolni (dicsérni)”. Ha egy barátunk annak idején be volt mindenezve (különböző drogok együttes hatása alatt áll), akkor néhány rosszul értelmezett sztori után bátran mondhattuk neki: ezt benézted (tévedtél). Ő pedig csendben azt válaszolhatta: te aztán laza vagy, mint a Riga lánc (nagyon könnyed, tulajdonképpen flegma).

Etilapu és etilanyu
HVG: Bármilyen, a közbeszédtől eltérő nyelvhasználat szlengnek nevezhető?
Kis Tamás: A szleng a kiscsoportok sajátos nyelvhasználata, amely a hétköznapi kommunikációban jelen van mindig és mindenhol, ahol többé-kevésbé zárt emberi közösségek jönnek létre. Ráadásul szleng az, amit a beszélő annak szán; persze ez is, akárcsak a nyelv, csak társas kapcsolatokban létezhet. Az is igaz, hogy a szleng alsó szintű nyelvi forma, hiszen a legbizalmasabb szinteken használjuk. Itt a szint nem minőségi különbséget jelent, hanem azt, hogy bizonyos nyelvi elemeket, szavakat, fordulatokat, meghatározott szituációkban használunk.
HVG: Ha a szleng így egyfajta térképként és stresszoldóként működik, minek tulajdonítja a játékosságát vagy az olyanfajta összekacsintást, mint mondjuk amikor az orvosok egymás között etilapunak vagy etilanyunak nevezik az alkoholbeteg férfiakat és nőket?
Kis Tamás: A szleng keletkezése mindenképp feltételez egyfajta érzelmi töltést, hiszen egy zárt közösségben alakul ki. A szlengben beszélés együtt jár egyfajta fanyar, olykor cinikus humorral és az e mögött húzódó, ezt alátámasztó könnyed, gyakran nyegle viselkedésmóddal és világszemlélettel. A köznyelvi sztenderddel összevetve a szleng szókincse bővelkedik a lenéző, lekicsinylő stílusárnyalatokban. Az ekképpen beszélő a megnevezett dolgokat, jelenségeket erős - tegyük hozzá: negatív - kritikával szemléli, és ezt tréfás, ironikus vagy éppenséggel sértő és durva formában ki is fejezi.

„A szleng az, amit a beszélő annak szán” Interjú Kis Tamás szlengkutató nyelvésszel  HVG 2001/2.

Arcunk megnyúlik: vbk, tbc, csövikoktél (Oldaltörés)

Helyi szleng és szakszleng
•A helyi szlengeken a területileg szerveződő nagycsoport-szlengeket (egy falu, város, városrész, iskola szlengjét) érthetjük. Erre a szlengtípusra jellemző, hogy szókincse szakmától független, a kiscsoport-szlengek általános szókincséből származik.
 
•A szakszlengek érdeklődési, foglalkozási alapon elkülönülő csoportokra (katonai, diák, tolvaj, labdarúgó, narkós stb.) jellemzők. Szókincsük a szakmától függő, az azonos szakmához tartozó kiscsoport szlengjének speciális szókincséből származik.
 
Kis Tamás: A szleng fogalmáról
A napjainkban megrémülő negyvenesek talán még frászt kapnak (megijednek) egy-egy váratlan pillanatban, esetleg titokban majréznak (félnek) is, és olykor még azt is mondhatják serdülő gyerekeiknek, hogy ne csinálj rendszert az idegeimből (ne idegesíts fel). A tinédzserek viszont nem azt kiáltják vissza szenvtelenül ajtócsapódás előtt, hogy: ne pampogjál (méltatlankodjál)! A szülők ennek ellenére általában zabosak (idegesek) lesznek.

Néhány helyen említik a „böszme” szavunkat is mint szlenget. Akár használták ezt korábban, akár nem, Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde visszacsempészte a köznyelvbe, bár erősen korlátozott szövegkörnyezetbe, leginkább a társadalom-, illetve gazdaságpolitika kritikájának kedvelt jelzője lett.

Kevesek emlegetnek manapság zsernyákokat, hekusokat, fakabátokat, még akkor sem, ha megittak már egy-egy vadászt (vbk), vbk-t (vörösboros kólát), szsz-t (szatmári szilvapálinkát), esetleg egy tbc-t (tablettás bort kólával). Persze számos "italnak" is nyoma veszett már, így például a matrózfröccsnek (a korsó sörbe poharastul belesüllyesztett féldeci rumnak) vagy az egykor oly népszerű csövikoktélnak (literes almabor meg egy kétdekás, de jól összekeverve).

A legszórakoztatóbb dolog azonban mégiscsak egy kis történetbe helyezni a felidézett szavakat: a haver kérójába (lakásába) becellázni (beköltözni) és ott hesszelni (ejtőzni a semmittevés szándékával), főleg, ha az dzsuvás (koszos), nincs lovettánk (pénzünk) és mattrészegek (nagyon ittasak) vagyunk – nem túl elegáns, ahogy az említett szavak használata is megütközést kelthet egyes trendi szórakozóhelyeken, így érdemes onnan eldzsalni, tiplizni (elmenni) mielőtt szokatlan viselkedésünk miatt megrépáznak (megvernek), s arcunk megnyúlik (meglepődünk, elmúlik jókedvünk), amikor a biztonsági ember azt mondja: ezt dobta a gép (nincs apelláta, így jártunk).

A téma persze kimeríthetetlen, és a gyorsan változó szavak miatt mindig időszerű. Hozzáértők és érdeklődök számtalan szleng-szószedetet írtak össze. A börtön- és katonai szleng mellett létezik többek között a kábítószeresek, keresztények, motoros rendőrök, kollégiumok, kerékpárosok, orvosok „tolvajnyelve” is, és persze vannak általánosabb gyűjtések, hétköznapi szlengszótárak is. Az interneten elérhető talán legnagyobb gyűjteménye a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének van.

KA