Utolérjük Ausztriát? Ráadásul hegyi vasúttal? A kérdés azért vetődhet fel, mert ősszel a budai fogaskerekű pályáján a közlekedési vállalat, a BKV szakemberei kipróbálták, képes-e ott villamos közlekedni, fogaskerék nélkül. Képes volt, bár nem igazán biztosan. Meg-megcsúszott időnként.
Azóta csönd van a próbálkozás körül, és ezt a csöndet kihasználva jártunk utána, milyen műszaki feltételei vannak a meredek pályákon a fogaskerék elhagyásának. Mint a BKV-tól megtudtuk, független szakértőt bíztak meg annak vizsgálatával (és eredmény még nincs), hogy milyen vontatási rendszer alkalmazható a legnagyobb biztonsággal. A tanulmánynak ki kell térnie a hasonló viszonyok között megvalósított külföldi példákra is.
Hozzátehetjük: példáért nem is kell messzire menni. Az ausztriai Linzben a Pöstlingbergbahn elég jól összehasonlítható a svábhegyi rokonával. Nemcsak azért, mert nagyjából egyidősek: a linzit 1889-ben nyitották meg, a budait 1874-ben. Témánk szempontjából a legérdekesebb, hogy odaát 116, idehaza 110 ezrelék a pálya legerősebb emelkedése. Ott mégis kezdettől fogva fogaskerék nélkül kapaszkodnak a szerelvények. A szakemberek ezt adhéziós, azaz a kerekek és a sínek tapadásán alapuló hajtásnak nevezik.
A Fogaskerekű az Esze Tamás iskola megállónál 1960-ban
Fortepan
Említésre érdemes még, hogy az ottani hegyi vasút külön pályán járt, amíg 2009-ben össze nem kötötték a linzi villamoshálózattal. Azóta az 50-es villamos a belvárosi Hauptplatztól közvetlenül a hegytetőig viszi az utasokat, a vonal így több mint másfélszeresére hosszabbodott. Hasonló terveket Budapesten is dédelgetnek, bár a szó szoros értelmében rövidebb távon: a hosszabbítás mindössze két villamosmegállónyi lenne, a Széll Kálmán térig.
