Niall Ferguson világhírű stanfordi történész a Timesban megjelent elemzésében emlékeztet arra, hogy amiket Donald Trump amerikai elnök az utóbbi három hónapban az iráni háborúról kifejtett, az leginkább egy hullámvasútra hasonlít. Hol ezt mondta, hol azt. Egyszer, hogy már csak karnyújtásnyira van a béke, másszor, hogy tönkrebombázza az ellenséget, ha az nem tér jobb belátásra. A gond csak az, hogy semmivel sem került közelebb a megoldáshoz.
Készül ugyan egy egyetértési nyilatkozat, de hogy meg tudjuk ítélni a tartalmát, ahhoz a részleteket kellene ismerni. Ám legelőször is három kérdést kell tisztázni:
1. Ki fogja ellenőrizni a hajóforgalmat a Hormuzi-szorosban? Az biztos, hogy Irán szeretne útdíjat szedni, ami lényegesen javítaná stratégiai helyzetét, az USA viszont fél évszázad után viszont lyukra kerülne a térségben.
2. Mennyi engedményre hajlandó Teherán az atomfegyver kérdésében? Ha valóban lemond a fejlesztésről, felfüggeszti az urándúsítást és átadja a meglévő készletet, az győzelem a Fehér Ház számára.
3. Van-e bármiféle érdemi elképzelés amögött, hogy az elnök felszólított több országot is: csatlakozzanak az Ábrahám-egyezményekhez. A szerző itt inkább borúlátó.
Azt is bevallja, hogy a háború kezdetén biztos volt benne: nem fog sokáig tartani. Ám az irániak akkora ellenállást tanúsítottak, hogy Washington kénytelen volt belemenni a tűzszünetbe. Sok európai vezető, de egy páran az Öböl-menti országok kormányai közül is azt gondolják, hogy amit az elnök a térségben művel a régióban, az példátlanul felelőtlen.
De életútját ismerve, nincs abban semmi meglepő, hogy parancsot adott a támadásra, esetében inkább az a szokatlan, amit a közösségi médiában művel. Nemcsak azzal van baj, hogy szüntelenül teszi közzé üzeneteit, hanem hogy azok homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Ezt betűszóval úgy lehetne kifejezni: TAMALES, azaz Trump felváltva fölényeskedik az ellenséges államférfiakkal, illetve marad alul velük szemben. (Trump Alternately Mogs And Loses to Enemy Statesmen.)
Albert Camus mondta, hogy amikor kitör háború, az pont olyan, mint amikor elkezdődik egy pestisjárvány: nem hisszük, hogy ami ennyire rettenetes, az sokáig tarthat. Azt mondogatjuk, hogy ez az egész annyira ostoba. Ám az ostobaságnak megvan az a tulajdonsága, hogy képes áttörni. És mivel amit Trump „igazságként” terjeszt, az a legtöbbször badarság, valójában mi vagyunk a hülyék, amikor úgy olvassuk ezeket a szövegeket, mintha tényleg igazak volnának – állapítja meg Ferguson a Timesban.
