Hogyan védekezett Veres miniszter a meghallgatáson?

Október végén a parlament költségvetési bizottsága meghallgatta Veres János pénzügyminisztert, az „irányítása alatt álló Bogát-Ferr Kft. áfacsalása ügyében”. Az ülésről felvett – egyelőre nem hitelesített – jegyzőkönyv rövidített változatát megspékeljük lábjegyzeteinkkel, amelyek hol ellentmondanak a miniszter válaszainak, hol kiegészítik azokat. A dőlt betűkkel jelölt, keretes jegyzeteket a szövegbe illesztettük.

Kabai Károly és Veres János © HVG

Hargitai János (KDNP): Kezemben van egy cikk, Kabai Károly és Veres János fémbiznisze. (…) Addig, ameddig ön ennek a Bogát-Ferr Kft.-nek az ügyvezetője volt, ebből a cikkből az derül ki, hogy 1993. december 1-jéig ez a cég fémkereskedelmet folytatott. Kérdezem, hogy visszaigényeltek-e ezzel kapcsolatban áfát? Miniszter úrnak egy másik nyilatkozata arról szólt - itt egy 50 milliós tételről beszél ez az írás, és mintha valahol szintén olvastam volna -, hogy ezt az 50 milliót visszafizette.

Az RTL-Klub riportja 2007. október 14-én, az esti Híradóban:

Műsorvezető: A pénzügyminiszter szerint visszakerült az államhoz az az 55 millió forint, amelyet áfaként Veres János egykori cége fiktív számlák alapján igényelt vissza még a 90-es évek elején. Az ellenzék adócsalási ügyről beszél, Veres János viszont azt mondja, nem tudott arról, hogy a számlák hamisak, és nem is a cége, hanem annak ügyfelei ellen vizsgálódtak. Riporter: Ez a telephelye annak a fémfelvásárló cégnek, amely egy 1995-ös nyomozás adatai szerint fiktív számlák alapján igényelt vissza közel 55 millió forint áfát. Az udvaron még most is vannak fémhulladékok. A Bogát-Ferr Kft.-t 1991-ben alapították. Veres János és Kabai Károly fele-fele arányban volt tulajdonos. Veres János 1993. december 31-ig ügyvezetője is, utána már csak tulajdonosa volt a cégnek. A büntetőeljárásban felkért könyvszakértő a HVG szerint azt állapította meg, hogy a Bogát-Ferr Kft. 1991 és 1995 között 54 millió 846 ezer forint áfát igényelt vissza 1039 fiktív számla alapján, amelyeket nincstelen és gyakran analfabéta emberek állítottak ki. Híradónk egy nyíregyházi erőmű átadásán érte el a pénzügyminisztert. Veres János azt mondja, hogy a vizsgálat nem a cége, hanem a cége bizonyos ügyfelei ellen folyt. Nem tudott arról, hogy a számlák hamisak. Riporter: Hogyan lehet az, hogy ön nem tudta, mi folyik a Bogát-Ferrben, miközben ön ügyvezetője és tulajdonosa volt a cégnek?  Veres János pénzügyminiszter: A vizsgálatok lefolytak, a vizsgálatok személyemet nem érintették, ebből következően nem értem, hogy miért feltételezi bárki azt, hogy a céget egyébként nem érintő vizsgálatoknak rám nézve lenne negatív hatása. Riporter: Veres János Híradónknak azt mondta, már az 55 millió forint is visszakerült az államhoz. V.J.: Megkapta a magyar állam. Riporter: Visszafizette a cég? V.J.: Megkapta a magyar állam. Riporter: Hogy miként, arról a miniszter többet nem mondott.

[Hargitai bizottsági kérdésének folytatása:] Kérem, hogy erre térjen ki, és mondjon néhány mondatot. És ha ez az állítás igaz, hogy erről így nyilatkozott, akkor az első kérdésem okafogyottá vált. Mivel csak a sajtó alapján tájékozódom, felteszem a kérdést, hogy volt-e egy ilyen, összességében 54 millió 846 ezer forint visszaigénylés, amit önök később valamiért visszafizettek? Azokkal a személyekkel, akiket a bíróság valamilyen módon elítélt, volt-e ügyvezetőként bármilyen találkozása? Mert azt feltételezem, ön tudja, hogy kik ezek az elítélt személyek. Mi több, úgy fogalmaznak, hogy sokszor öltönyös úriemberekkel találkoztak, önre is célozhattak-e, hogy az ön öltönyét is láthatták-e. Királyként és császárként nevez meg ez a cikk olyan személyeket, akikre ezek az elítéltek azt mondják, hogy a rendőrség őket felderíteni nem tudta. Ön királyként, vagy császárként, vagy más személyként érintettnek érzi-e magát ebben az ügyben?

Veres János pénzügyminiszter: Nem érzem érintettnek magam az adott ügyben, sem királyként, sem császárként. Az adott személyekkel nekem nem volt üzleti kapcsolatom. Már nyilatkoztam, hogy a cég annak idején az érvényes szabályok szerint járt el. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy az újságcikk sem állít mást, mint azt, hogy az adott személyekkel kapcsolatban lefolyt eljárás eredményeképpen az derült ki, ők szabálytalanságot követtek el. A céget magát ebben az eljárásban nem gyanúsították meg, a cégnek bizonyos dolgozói tanúként kerültek kihallgatásra az eljárás során. Éppen ezért az egész eljárás, pontosabban a sajtóban lezajlott kéthetes eljárás, úgy gondolom, a személyem ellen indult politikai támadás. A magam részéről nem tekintem a dolgot másnak. (…) Semmi olyasmiről nem tudok számot adni, aminek alapján szabálytalanságot követett volna el a cég maga. A cég ügyfelei követtek el szabálytalanságot, őket ezért a szabálytalanságért, mint az újságcikkből kiderül, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Ilyen értelemben a cég ebben nem volt érintett. A cégnél az eljárás során megállapításra került, hogy csak valóságos árumozgás történt. Tehát azok a beállítások, amelyek szerint itt nem valóságos árumozgás került volna valakik által szabálytalanul számlázásra, nem a cégre vonatkoztak, hanem a céggel kapcsolatban állt ügyfelekre vonatkoztak.

Nyírbátori Rendőrkapitányság, Bűnügyi Osztály, 1995. szeptember 4.

A nyomozás addigi eredményét összefoglaló jelentés beszámol arról, hogy hat számlakibocsátó gyanúsított beismerte, nagy mennyiségű fémről állított ki számlát, de ismeretlen bűntársak azonosítása nem sikerült. „Hamisak az egyes adásvételi ügyletekből készült készpénzfizetési számlák, hiszen a tényleges eladók nem az ott feltüntetett számlakibocsátók, hanem ismeretlen bűntársaik voltak.” Az árumozgásról képet ad a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Felügyelőségén 1994. november 9-én készült jegyzőkönyv Sztojka József számlakibocsátó, a perben később adócsalásért elítélt „vállalkozó” kihallgatásáról: „Elmondja még, hogy Nyírbogátra megérkeztek a különböző kamionok, és aki éppen ott tartózkodott a közelben, a telepen, annak a nevére állították ki az eladási készpénzfizetési számlát. Ez azt jelenti, hogy ez a vállalkozó adta a nevét a fémfelvásárláshoz.” Ugyanott, ugyanaznap Varga József későbbi elítélt kihallgatása során a jegyzőkönyv szerint úgy nyilatkozott: „1994. július 31-én Nyírbogáton járt, a Metál Kft. [helyesen Bogát-Metál Kft. – a szerk.] előtt állt két kamion pótkocsival, a pótkocsiból kiszállt egy számára ismeretlen személy, s megkérdezte, van-e vállalkozói igazolványa. Mivel vállalkozói igazolvánnyal és adószámmal rendelkezett, az ismeretlen személyek megkérték, működjön közre színesfém leadásában. Ő átadta a készpénzfizetési számlatömböt aláírva. Számára ismeretlen személyek állították ki a számlát a felsorolt színesfémmennyiségről. Ő a számlát ki sem tudta volna állítani, mindössze három osztályt járt.” A nyomozás során tehát az eljáró hatóságok előtt kirajzolódott, mi volt az összefüggés a számlák és az árumozgás között. A periratokból egyértelműen látszik: az elítéltek semmiféle fémet nem szállítottak a Bogát-Metál Kft. és a Bogát-Ferr Kft. közös nyírbogáti telepére, kizárólag az odaérkezett áru, a nyomozók szerint „feltehetően illegálisan külföldről behozott színesfém értékesítését legalizálták”.

 

















[Veres János válaszának folytatása:] Éppen ezért még egyszer szeretném kijelenteni, hogy a cég szabályosan járt el, az eljárás során, mint ahogy a cikkben is szerepel, a nevem fel nem merült. Arra a kérdésre, mert lényegében ezt kérdezte képviselő úr, hogy vajon kik lehettek ezek a bizonyos illetők, azt kell megkérdezni, aki ezt nyilatkozta, illetve azt, aki találkozott velük. Én nem tudom, hogy kik lehettek ezek a bizonyos illetők. Miután a cégnek folyamatos árumozgása volt, ezért azt tudom mondani, hogy a cégnek természetesen volt áfa-visszaigénylése az államtól, volt áfabefizetése az államnak, ahogy az az üzleti forgalomból következett. De ilyen konkrét visszaigénylése nem volt a cégnek.