Újabb böszmeségre készülünk?

A hazai közoktatás óriási hátrányban van a tudásalapú társadalmat gondosan építgető nemzetek rendszerei mögött. Hogy lemaradásunk ne váljon behozhatatlanná, kiváló szakemberek dolgozták ki a kedden bemutatott, diagnózist és cselekvési tervet tartalmazó Zöld könyvet. Most a kormányon a sor. Félő, hogy csak tehetetlen vergődés lesz a dologból.

A magyar közoktatás tömegével bocsátja ki a mindenfajta nemzetközi mérce szerint alacsonyan képzett és megfelelő képességek híján lévő munkaerőt. A vészharangot évek óta kongatja egy szűk szakmai csoport, amely két éve szakmai kerekasztal megalakítására kapott megbízást a kormányfőtől. A tizennyolc fordulós eszmecsere végére állították össze a nagy nyilvánosság előtt kedden bemutatott Zöld könyvet.

A magyar közoktatás megújításáért írt Zöld könyv több szempontból is egyedülálló. Egyrészt, a kormány által felállított négy reformműhely, a nyugdíj-, a versenyképességi, a civil, illetve az oktatási és gyermeksegély kerekasztalok közül csak az utóbbi foglalta össze egységes keretbe diagnózisát és javaslatait. Másrészt, bár az oktatáskutatók által régóta, ám ez ideig többnyire eredménytelenül szajkózott állítások sorakoznak a könyvben, efféle teljes körű, a magyar közoktatás egészét érintő és „önkontroll nélkül” összeállított (magyarán szakmai kompromisszumokat nem vállaló) modernizációs program eddig még nem készült.
 
A túlzott bizakodásra ezzel együtt sincs okunk, a közeljövőben ugyanis aligha valósulnak meg a messze tekintő javaslatok. Nem mintha a valóságtól elrugaszkodott kutatói lázalmok lennének, csakhogy a kormány, bár szóban támogatja a közoktatás megújítását, koncepció és elkötelezettség híján aligha fog neki a kerekasztal által létfontosságúnak tekintett változtatásoknak.
 
Elsősorban a szegény családok beóvodáztatási támogatása, a halmozottan hátrányos helyzetű diákok tanárainak bérpótléka, illetve a védőnői szűrőprogramok kiterjesztése számíthat leginkább kormányzati támogatásra – mondta a hvg.hu-nak Kertesi Gábor közgazdász, akitől az iránt érdeklődtünk, mely javaslataiknak van esélyük. A Zöld könyv egyik szerzője szerint jó esélye van még az iskolák teljesítményét értékelő mérési rendszer finomításának is, hogy tisztán láthassuk, mi történik valójában az intézményekben, mire is költik az adóforintokat.
 
Szkeptikus viszont Kertesi az igazán nagy horderejű, a rendszer egészét érintő javaslataik megvalósulását illetően. Aligha gondolják újra az iskolafenntartás önkormányzati rendszerét vagy a tanárképzést – prognosztizál a kutató.
 
Havas Gábor szociológus szerint is kulcsfontosságú az iskolafenntartás kérdése. Nyugaton általában jóval nagyobb önkormányzatok működtetik az intézményeket, vagy ha hozzánk hasonlóan elaprózott az önkormányzati rendszer, akkor az állam diktál és nem a helyhatóság. A hazai szisztéma képtelen megbirkózni a közoktatás feladataival, a változtatásnak azonban rettentő kicsi a sansza – véli a könyv szerzői között ugyancsak szereplő Havas, aki – öröm az ürömben – lát azért némi szemléletváltozást. A pedagógusok egyre nagyobb része ismeri ugyanis fel, hogy rettentő nagy bajok vannak a gyerekek alapkompetenciáival, és egyre többen látják be, kell valamilyen kimeneti minimum, amelyet minden tanulónak és intézménynek teljesítenie kell.
 
Mint arról a hvg.hu korábban értesült, lekerült a naprendről például a kezdő pedagógusok bérezésének – korábban a minisztériummal egyeztetett – növelése is, amelyet pedig a jelentés fontosnak talált. Az ok: nincs rá pénz. Ami válság idején még akár akceptálható is lenne, ám a kormánynak a közoktatás megújítását megcélzó Új Tudás Programja erősen vitatható módon osztja fel a forrásokat. A mintegy 130 milliárdból nem kevesebb, mint százmilliárdot fordítanak intézmények, óvodák és iskolák felújításra, miközben a pályakezdő pedagógusok béremelése 15 milliárdba kerülne. Úgy tűnik, hiába tartja életbevágónak a Zöld könyv, hogy a pedagóguspálya presztízsét a kezdők fizetésének emelésével növeljék, a kormány inkább a téglákra szavaz. Az is igaz, hogy a pedagógus érdekképviseletek is vitatkoznak: míg a Pedagógusok Szakszervezete támogatja, addig a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete ellenzi a pályakezdők kiemelt támogatását.
 
Bár az oktatási kerekasztalba különféle kormányzati, szakmai, tudományos szervezetek, illetve országgyűlési bizottságok delegálták a tagokat, akik gyakorlatilag egyöntetűen szavazták meg a jelentést, kétséges, hogy a Zöld könyv valójában bírja-e a küldő szervezetek támogatását. Sőt nagyobb az esélye annak, hogy a kutatók a közoktatást már az óvoda előtti időszaktól az érettségéig rendszerben taglaló javaslatcsomagja nem éri el célját. "Az oktatási rendszer nem véletlenül esett szét, hanem mert ezerféle partikuláris érdek különböző irányokba húzza, és bármiféle változtatás csoportérdekeket sért. Ezekkel szembefordulni komoly elszánást igényel, nem elég hozzá a szakpolitikai támogatás" – mondja lapunknak Csapó Benő, aki a Zöld könyv középiskolai oktatással kapcsolatos fejezetének szerzője  
 
Márpedig a jelentés momentán aligha számíthat erős politikai támogatásra. Az ellenzék zsigerből ellenzi a legtöbb változtatást, és igyekszik a kérdést finanszírozási problémává egyszerűsíteni. Bár az is igaz, olykor eseti alkukra hajlandónak mutatkozott például a cigány és szegény gyerekek deszegrációja ügyében. Ám a kormány sem eltökélt, legalábbis Hiller István tárcavezető láthatóan a konfliktusok lecsendesítésére törekszik, nem pedig a szükségképpen nagy galibával járó, gyökeres változtatásokra. Paradox módon mégis most kínálkozik némi esély arra, hogy a szocialista parlamenti frakció mellé álljon a korábban bizalmatlansággal szemlélt és a szabaddemokraták felségterületének tekintett oktatási reformoknak. Úgy tudni, az MSZP oktatáspolitikai munkacsoportja pillanatnyilag támogatja a Zöld könyv javaslatait. Az azonban kevéssé valószínű, hogy annak védelméért akár a kormánnyal vagy a pártokon átívelő önkormányzati lobbival is szembeszállna.
 
„Talán a programok szövegének szintjén lehet egyetértés, a javaslatok nagy része ugyanis olyan, hogy nem lehet velük nem egyetérteni. Más esetben többen máris jelezték, hogy azt azért nem”  – mondja a hvg.hu-nak Csapó Benő. Szélesebb körű társadalmi egyetértésre, adott esetben nyomásra van szükség. A gazdaság, a kultúra, a média, a vezető értelmiség kiállása nélkül nem lehet kilendíteni az oktatást ebből a helyzetből” – adja értésünkre a Szegedi Tudományegyetem tanára.