Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#15)
Miért lehet hibás a felosztó-kirovó kontra tőkefedezeti nyugdíjrendszerben történő gondolkodás? Miként alakultak ki ezek a rendszerek, s mire is kell választ találniuk politikusoknak és szakértőknek? Németh György közgazdász-szociológussal beszélgettünk.
|
|
hvg.hu: Ön viszont előrukkolt a tuti recepttel. Azt már értjük, hogy rossz fogalmakban gondolkozunk és azt is látni véljük, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Mi a megoldás?
N.Gy.: Az igazán fontos a járadékkal meghatározottságáról (DB) a járulékkal meghatározottságra (DC) való áttérés. Ehhez azonban nincs szükség tőkésítésre. Erre a svédek jöttek rá, és a notional defined contribution (NDC) fogalmából a notional – az „eszmei” – eppen ezt jelenti. Az általam preferált „természetes” nyugdíjrendszer és a svéd modell abban különbözik, hogy miként kamatozik a befizetett járulék. A svéd modellben ezt meglehetősen bonyolultan számolják az aktuális befizetések alapján, mert, úgymond, a nyugdíjrendszer továbbra is „felosztó-kirovó módon finanszírozott”. A „természetes” nyugdíjrendszerben viszont az aktuális állampapírok kamatával. Az államháztartásnak most is ennyiben kerül a második pillér. A második pillér miatt hiány keletkezik az első pillérben, amit a költségvetés pótol. Minden mást változatlannak tekintve a költségvetés a megnövekedett hiány pótlására államkötvényt bocsát ki. Ezt – tegyük fel, hogy nincs a működési költségből származó „súrlódási veszteség” – teljes egészében lejegyzik a magánnyugdíjpénztárak. Miért ne volna lehetséges ezeket az államkötvényeket közvetlenül, számlaműveletként a járulékfizetőknek adni? Ezzel megtakarítható lenne a magánnyugdíjpénztárak működési és az államkötvények kibocsátási költsége. Az állam pedig saját polgárainak tartozna, nem piaci hitelezőknek.
Az ellen nem emelhető kifogás, hogy valaki a nyugdíjpénztárba lépjen, ha azt reméli, a pénz- és tőkepiacra lépve magasabb hozamot ér el, mint az államkötvények kamata. De legyen tisztában azzal, hogy a magasabb hozam reményében vállalnia kell a magánnyugdíjpénztárak működési költségét. Ez a helyzet akkor változik, ha az államkötvények kamata rendkívül alacsony szintre süllyed, amihez gazdaságilag erős és „jó adós” Magyarország, valamint csekély államadósság kell. Ez még 20-25 év. Akkor érik meg a helyzet, erősödik meg a járulékfizetők nyomása, hogy módjuk legyen a pénz- és tőkepiacra lépni, legalább járulékuk egy részével, az államkötvények elfogadása helyett magasabb hozamok, illetve magasabb nyugdíjak reményében. E rendszer államháztartás-nyilvántartási reformot is igényel. Az explicit (piaci) államadósság nyilvántartása mellett az implicit (nyugdíj) államadósság nyilvántartását is. Cserébe az állam kiadásai között nem kellene feltüntetni az öregségi nyugdíjjárulék befizetéseket és az öregségi nyugdíjkiadásokat.
Remélem, Vargának csak a nyelve botlott, és a Fidesznek nem célja azon 1997-ben kötött gentlemen’s agreement felrúgása, mely szerint a költségvetés pótolja az első pillérnek a második pillér miatti hiányát. Az „annyit osztunk el, amennyi van” a tradicionális felosztó-kirovó filozófia, a svéd modell. Én nem vagyok a svéd modell híve, még ha Lendvai Ildikó szocialista pártelnök szerint én volnék is a Nyugdíjkerekasztal „Varga delegáltja”, a svéd modell spiritus rectora.
hvg.hu: Térjünk vissza az Ön által képviselt természetes nyugdíjrendszer elképzeléshez. A kamat nagysága nem érinthetné negatívan a hitelezőket, vagyis az államnak kölcsönző polgárokat? S miként lenne átlátható a rendszer?
N.Gy.: Úgy fogom fel, hogy az állam azért kötelezi nyugdíjjárulék-fizetésre polgárait, hogy törleszteni tudja aktuális kötelezettségeit, vagyis nyugdíjat fizessen. Az explicit államadósság esetén sem történik másként: az állam egyszerre hitelfelvevő és hiteltörlesztő. Az állam érdeke, hogy alacsony kamattal jusson hitelhez, ami csak egyféleképpen érhető el: erős gazdasággal és csekély adósságállománnyal. Ha ennek kamata nagyon alacsony, akkor az állam polgárai – mint említettem – arra presszionálják államukat, hogy engedje meg számukra magasabb hozamok reményében a pénz- és tőkepiacra vinni járulékuknak legalább egy részét. Az állam ebben persze nem érdekelt, de kikényszeríthető az érdekek egyeztetése. Mondjuk törvénybe foglaljuk, hogy minden év nyarán egy alkalommal, a költségvetés készítését megelőzően a köztársasági elnök elnökletével összeül a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a jegybank elnöke, akik döntenek arról, hogy milyen szélesre nyíljon az ajtó.
Egy olyan nyugdíjrendszer, melyben minden járulékfizető befizetéseit saját számlára könyvelnek, melyben törvénybe foglalt képlet számítják ki az egyéni számlák kamatait, a járadékszolgáltatás mértékét pedig egyetlen kormányaktuárius határozza meg és számításait megindokolva nyilvánosságra hozza, nos, az nyugdíjrendszer teljes mértékben átlátható.
hvg: És kinek tudja eladni az ötletet? Lefordítható ez a kampány nyelvére: korhatár, nyugdíjösszeg, társadalmi szolidaritás?
N.Gy.: Ez korrekt és tisztességes ajánlat a társadalom számára: mindenki teremtse meg aktív korában időskori ellátásának alapját. Természetesen a társadalomnak kezelnie kell a szegénységet, a hátrányos helyzetből indulók helyzetét, de ahogy mondtam, ez nem a nyugdíjrendszer, hanem a mellérendelt időskori szociális rendszer feladata. Szeretném elfogadtatni azt, hogy a nyugdíjrendszer „csupán” egy technikai feladatot ellátó intézmény.
Ha kimondjuk azt, hogy mindenkinek önmagának – járulékfizetésével – kell felhalmoznia nyugdíja fedezetét, járuléka az államkötvényekkel azonosan kamatozik, a nyugdíj mértéke pedig összegyűjtött nyugdíjcélú megtakarítása és a nyugdíjbamenetelkor várható élettartam alapján kerül kiszámításra, akkor nincs különösebb értelme a nyugdíjkorhatárnak, a szolgálati idő, a valorizáció, a degresszió, a nyugdíjskála fogalmát örökre el lehet felejteni.
A politikusok kiszorulnak a nyugdíjügyből, szerepüket automatizmusok veszik át. A politikusok játszóterének megmarad az alapnyugdíj, a rokkantnyugdíj stb. Ott valóban felmutathatják szociális érzékenységüket, de az öregségi nyugdíjrendszerrel többé nincs dolguk. Az az elv támadhatatlan, hogy mindenkinek önmagának, aktív kori jövedelmének egy részének megtakarításával kell felhalmoznia majdani nyugdíja fedezetét. Aki erre nem vagy nem megfelelő mértékben képes, azon segít a társadalom szolidaritása. De az elv ellen protestálni nem lehet.
|
| Fotó: Hernádi Levente |
KA
papy on board
pglodi
Gigantikus képernyőkön folytatódhat a kampány »
Zagyva a szoborrongálással gyanúsított férfi mellett tüntetett »
A gyújtogatás sem kizárt a zamárdi tűzvészben »
„Kétlejes” papíron bukott meg Nyirő újratemetése »
Remélem napjainkban nem lehet megtenni ilyesmit, hogy visszacsináljuk ezt az egészet.
A vegyes rendszernek köszönhetően egyfajta közép utat választottunk. Talán kapunk még némi pénzt a felosztó-kirovó rendszerből, és ugyanakkor ott lesz a felhalmozott vagyon is.
Lehet beszélni a felosztó-kirovó rendszer előnyeiről, de lássuk be a korfának köszönhetően borulni fog a rendszer idővel. Beavatkozásra pedig kb 3 lehetőségünk van.
1, Több járulékot szednek be
2, Kevesebb nyugdíjat fizetnek
3, Később lehet csak nyugdíjba vonulni
Ha ezek közül valamelyiket el tudjátok fogadni… maradhat a felosztó-kirovó rendszer.
A hitelből való nyugdíj finanszírozás, tán még hamarabb csődbe jutat mindenkit, mint az elöregedő társadalmunk… de mondhatnánk azt is, hogy a kettő egyszerre tuti :S
Való igaz, hogy szükség van ara sok kenyérre, amit elfogyasztunk nap mint nap. Viszont a megtakarításra éppen úgy szükség van… ez fog biztonságot adni, hogy mennyi felhalmozásod van. Van-e tartalékod? Mert amikor majd rosszabbul megy a sorod, vagy nincs bevételed... ebből fogsz boldogulni, adott esetben túlélni.
Szerintem mindig egyfajta egyensúlyt kell keresni. Fontos a fogyasztás és a megtakarítás is.
A pénzügyi rendszer szerepe pedig, hogy eljusson a pénz ahhoz, aki hasznosítani tudja.
Pl. Lakást szeretnél venni, de nincs meg rá a pénzed. Vállalkozni szeretnél, mert tele vagy jó ötletekkel, de nem elég a tőkéd. Ha pedig elég bátor vagy és látsz fantáziát valaki terveiben, beszállhatsz a cégébe (részvény). Nagyobb kockázat, nagyobb haszon:) Ezt amúgy rengeteg módszerrel lehet csökkenteni.
A vállalkozások sikerre mindennek az alapja. Valóban termelni kell, mert szükség van azokra a termékekre és szolgáltatásokra amire igény van. Ha már a kenyér példa olyan szépen hangzott, ne 5millió kenyeret állítsunk elő, hanem valamivel többet… és adjuk el más országnak. Ha nem kifizetődő, mert kevés a hozzáadott érték… keres olyan lehetőséget, ami jobban megéri. Játszatok okosan, mint régen a Gazdálkodj okosan vagy Monopoly játékkal:)
Ne feledjétek ha mindenki csak pék akar lenni, nem lesz pékség és nem lesz hol dolgozni.
Ezért mondom, hogy a vállalkozás sikerre a legfontosabb. (vállalkozó kedvűek előnyben)
Nem mondom, hogy jó dolog az ország eladása… viszont kinek volt pénz akkor vásárolni? Azért voltak akik ügyesen megoldották… legalább magyarkézen maradt;)
Nem értem meg amikor valaki arról panaszkodik, hogy minden idegen kézen van… Úgy mondja ezt mintha neki meg lenne tiltva, hogy részesedést vásároljon belőle… és szerintem a legnagyobb probléma, hogy a lakosság nem volt elég okos hozzá (felkészült), hogy nagyobb arányban részesedjen az ország felzárkózása során (lásd BUX) A kis és közép vállalkozások pedig megérdemeltek volna több segítséget fejlődésük elősegítése érdekében. Sajnos kevesen éreznek arra késztetést, ha valamiben sikeresek azt megsokszorozzák (aztán még a végén ő lesz a multi:P)
Mindenkinek joga van úgy élni, ahogy szeretne. Viszont véleményem szerint érdemes tartalékot képezni. Aki nem teszi az kiszolgáltatottabb (modernkori rabszolga).
Szóval játszatok okosan, vagyonosodjatok!
Egy pénzügyi tanácsadó a sok közül:)