szerző:
Gergely Zsófia
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nincs vasárnapi apuka, a szülők között a motyójával ingázó gyerek, sőt, a közös házat sem kell eladni, csak keresni mellé két kisebbet – ezek a legmodernebb válási forma, az úgynevezett fészek-modell pozitívumai. A németeknél már működik, viszont a legtöbbször acsarkodva váló magyar párok körében nehezen fog elterjedni a szakemberek szerint. Azért egy hazai példát sikerült találnunk, ahol a gyerekek maradtak a közös lakásban, a szülők pedig máshol kezdtek új életet.

A fiókák a fészekben maradnak, a két szülő pedig felváltva röpül a fészekhez, hogy gondoskodjanak róluk – a természetben létező idilli feladatmegosztás után Nestmodellnek, vagyis fészekmodellnek nevezik Németországban a közös gyermekfelügyeletnek azt a legújabb válfaját, ami elsőre meghökkentően szokatlanak, másodjára egészen logikusnak tűnik – ugyanakkor nálunk még százszor belegondolva sem néz ki reálisnak. A válás után leggyakrabban Magyarországon és a németeknél is a gyerekek valamelyik szülőnél maradnak, a másik pedig jobb híján hétvégi apukává, ritkábban hétvégi anyukává avanzsál, míg jóval ritkábban olyan közös felügyeletben állapodnak meg, ahol a gyerek felváltva hol egyiküknél, hol a másik szülőnél él.

A fészekmodell ezekhez képest a legújabb és leggyerekcentrikusabb megoldás: a közös gyerekek maradnak egy közös lakásban – általában a régiben, ahol addig is éltek, és a szülők élnek heti váltásban a régi és az új otthonuk között. A gyerekek számára ez nemcsak az állandó környezet miatt jelent stabilitást, de a mama-, és a papahét váltakozásával mindkét szülő teljesen egyenlő mértékben része marad az életüknek.

A gyerek nem ingázik.
©

A ’két szülő otthona között ingázó gyerek’ helyébe lépő ’két otthon között ingázó szülő’ egyelőre még Németországban is meglehetősen ritka, de már magazinokban több riport is készült a válás után ilyen módon berendezkedő családokról. Az egyik korábbi cikk például részletesen bemutatta Schmidtéket, akiknek két – 5 és 8 éves – kislányuk él továbbra is abban a négyszobás müncheni lakásban, ahová születtek, míg az elvált szülők vasárnaponkénti fordulónappal, heti  megosztásban látják el őket.

Nem biztos, hogy drágább

Az ötlet mellett elsősorban az szól, hogy a gyereket megkímélik a kétlakiságtól, nincs két szobájuk, ami közt hurcolják a kedvenc játékaikat. Ellene viszont kapásból az hozható fel, hogy baromi drága 3 lakást feltartani. Főleg Magyarországról nézve, hiszen nálunk a válások során inkább azért folynak végletekig eldurvuló vagyonmegosztási meccsek, hogy a rendszerint hitellel is terhelt közös lakás megosztása után maradjon annyi, hogy mindkét fél tovább tudjon lépni. A Schmidték esetét feldolgozó cikkben ugyanakkor azt fejtegetik: nem is biztos, hogy a fészekmodell kerül többe, mert – a felerészben megmaradó közös lakás mellé – általában kisebb ingatlant keresnek a szülők, hiszen ebben például nem kell plusz gyerekszobának lennie.

A német tapasztalatok egyértelműen pozitívak, a gyerekek – bár szomorúak szüleik válása miatt – sokkal könnyebben viselik a család szétszakadását, mert számukra sokkal kevesebb dolog változik. Schmidték két lánya mindig tudja, ki várja otthon óvoda, illetve suli után, előre beosztják, ki van velük húsvétkor vagy a többi ünnepen, és a csonka családokban élő társaikkal ellentétben nem kell azon gondolkodniuk, vajon a tornacuccot átvitték-e apuhoz. Emellett a szülők általában a nem ügyeletes hetükön is felugranak, hogy lássák a gyerekeiket, így az egész nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a család korábban élt – legalábbis a gyerekek szempontjából.

A német magazin egy olyan családot is bemutatott, ahol a szülők nem jó viszonyban váltak szét, mégis működik a fészekmegosztás. Nem véletlenül, hiszen esetükben is érvényes a megoldás mögött lévő alapgondolat: a szétköltöző szülő viseljék a döntésük következményét, és ne a gyereken csattanjanak a negatív következmények. Olyanoknak is ajánlják, akik a közösen felépített egzisztenciájuktól, házuktól nem szeretnének megválni, viszont elfelezni másképpen nem tudják. A cikk szerint egy íratlan szabály van a fészekmodellnél: a szülők az új kapcsolataikkal nem osztozhatnak a régi hálószobán. Az új partner eljöhet a közös lakásba, de nincs joga a hitvesi ágyra.

©

"A szülők szabadon dönthetnek a válásról, de nem szabad elfelejteniük, hogy a gyerek számára a biztonság a legfontosabb érték. Ebből a szempontból ez pszichológiailag jó megoldás, hiszen a tárgyak, szokások állandósága miatt a rutinok, kötődések maradnak, és ez az életstílus azt üzeni a gyerekeknek, hogy ők a legfontosabbak” – mondta a német példára reagálva Horváth Monika belgyógyász-pszichoterapeuta. Szerinte a válás egy átmeneti káoszállapot, amiből újra harmóniát kell teremteni. „A válás nemcsak veszteséget, hanem fejlődést is jelenthet, ha a felek tudnak kreatívan, célokat, stratégiákat meghatározva továbblépni úgy, hogy a gyerek biztonságos fejlődése maradjon a fókuszban. A jó kommunikáció elengedhetetlen, és nyilván csak olyan új partner léphet az élettérbe, aki felvállalja ezt a megosztást, mert ha új család alapításában gondolkodnak, akkor ez nem illeszthető hozzá ehhez a modellhez” – tette hozzá.

Ahogy arról beszámoltunk, nálunk még addig sem jutottak el a törvényhozók, hogy más uniós országokhoz hasonlóan főszabállyá tegyék a közös gyermekfelügyelet, nem véletlen, hogy a hvg.hu által megkérdezett családjogász meglehetősen pesszimista a német példa átvételét illetően. „Pedig ritkán megy harmonikusan, amikor a gyerek jön-megy a szülők lakása között, mert valamelyik fél biztosan piszkálja a gyereket a másik ellen. Amúgy is nagyon nehéz neki 'ez az itt is lakom, ott is lakom', amire a fészekmodell jó megoldás lenne, de nem hiszem, hogy nálunk sokan hajlandóak lennének rá” – mondta Volni Emese ügyvéd.

„Nincs is rendes lakásod”

Szerinte inkább az jellemző, hogy az anyukák természetesnek veszik, hogy maguknál tartják a gyerekeket, és sokszor nem szívesen engedik el őket volt férjükkel. Így a maximum kompromisszumkészség kimerül abban, hogy: „legyél vele többet, ha akarsz”. „Nem vallják be maguknak sem, de egy sor kifogást szoktak felhozni, hogy még túl kicsi, nem jó neki, ha sokat jön-megy, vagy azt vágják az ex fejéhez, hogy nincs is rendes lakása, vagy azt, hogy az új barátnőjénél lakik, oda nem engedi vele a gyereket”. „Nálunk még a közös szülői felügyelet is ritka, ehhez a modellhez egy teljesen új szemlélet kellene, mert inkább az a jellemző: ’gyűlöljük egymást, és akasszunk be a másiknak’’” – mondta Volni, aki a praxisában még nem is találkozott a fészekmodellhez akár csak közelítő együttműködéssel.

A szintén válásokra, gyerekelhelyezési ügyekre szakosodott Illés Blanka ügyvéd viszont tud egy olyan magyar családról, ahol gyakorlatilag a német modellnek megfelelően rendezték be új életüket. „Nekik teljesen magától értetődő volt, hogy a négy gyermeküket közösen nevelik tovább. Engem már azzal a megoldással kerestek meg, hogy kéthetente váltanák egymást a régen családi fészekként szolgáló házban. Az első reakcióm az volt: szép, hogy a gyermekek érdekét helyezik előtérbe, de erre nem lesznek képesek, és ha szétzilálják saját életüket, az a gyerekeknek sem lesz jó” – mondta.

Új feleség minden második héten

A hozzá forduló – egyébként kifejezetten jól szituált – család viszont kitartott e mellett. „A bírósággal nem is próbáltuk jóváhagyatni, de e szerint élnek három éve. Nekik lett igazuk, a rendszer tökéletesen működik. Csak annyit változtattak, hogy nem kétheti, hanem heti váltásban mentek vissza a régi otthonukba, mert időközben mindkettőjüknek lett új párja, és nehezen viselték a két hét különélést. Ugyanis a megállapodás része volt, hogy a régi családi fészekbe senki nem költözteti be az aktuális szerelmét” – magyarázta a családjogász. Sőt, a férfi időközben újranősült, és új felesége tökéletesen elfogadja, hogy az ura minden második hetet a "régi" gyermekeivel tölti. „Persze ezalatt csinálnak közös programokat, de utána mindenki máshová megy haza” – tette hozzá lllés Blanka, aki szerint ez egy tökéletes példa arra, hogy „nem a már kitaposott utat kell járni válás esetén, meg kell találni azt a megoldást, ami az ügy valamennyi szereplőjének élhető jövőt biztosít”.

Síklaki István szociálpszichológus tőlünk hallott először az újhullámos gyerekelhelyezésről, de mint mondta, „elsőre belegondolva nem tűnik rossznak”. „A gyerekeket mindig megrendíti a válás: a saját fontosságukba vetett hitük sérül, még akkor is, ha közben kifejezetten értük meccseznek a szülők. Ha végül kettejük közt pendliznek, akkor a két ’itthon’ között rekednek, egyiknek sem képezik igazán a részét” – tette hozzá. A német példa pont ezt a „se ide, se oda érzetet oldja”, ugyanakkor Síklaki szerint „divat biztos nem lesz”.

©

„Eleve csak olyan réteg számára képzelhető el, aki a gyereket magával szemben előnyben részesíti, viszont a magyar családokban a gyerekek státusza inkább a poroszos tekintélyelvű megközelítés szerint alakul. Még egy jól szituált értelmiségi családban is nehezen menne át, hogy a gyerek érdekében rendezzék át ilyen módon az életüket, és az ő javára forduljon meg a státuszkülönbség” – mondta a szociálpszichológus, aki szerint a modell elterjedésének másik fő akadálya a válást rendszerint kísérő érzelmi adok-kapok. „Csak akkor működhet így tovább a család, ha békés, kulturált válás van, és a szülők közt továbbra is megmarad a jó kapcsolat, és egymás kölcsönös tisztelete. Ez keveseknek sikerül, a többség gyűlölettel válik, ezért – és az ehhez szükséges anyagi feltételek hiánya miatt – biztosan nem fog általánosan elterjedni ez a megoldás.”

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!