szerző:
Zalavári Noémi

Stressz, állandó készenlét, rengeteg túlóra, rossz munkaszervezés. Mégis mi tartja a mentősöket szolgálatban? Miért teszik ki magukat napról napra komoly veszélynek, amiért egyébként készenléti pótlék sem jár? Vasárnap volt a mentők napja, kedden az ápolókkal tüntet sok mentős. Rohamkocsisokat kérdeztünk a munkájukról.

Helyreigazítás
Cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a mentősöknek készenléti pótlék sem jár. A valóság ezzel szemben az, hogy minden kivonuló mentő dolgozónak jár a pótlék, ami 24 ezer forint. Ugyancsak valótlanul állítottuk, hogy a mentődolfozók átlagosan nettó 105-108 ezer forintot keresnek havonta, a valóság ezzel szemben az, hogy a mentőápolók és a mentő-gépkocsivezetők esetében az alapilletmény bruttó 122 ezer forinttól bruttó 144 460 forintog terjedhet a gyakorlati idő függvényében, amihez bruttó 24 ezer forint sürgősségi pótlék járul, valamint átlagosan 20 százalék műszakpótlék, amivel az elmúlt években egy mentőgépkocsi-vezető átlagkeresete bruttó 193 ezer, míg a mentőápolóké bruttó 195 600 forint. 

Este fél nyolc. Egy nagy budapesti bevásárlóközpont kávézójában várok négy mentősre. Most nincs katasztrófa abból, hogy mind késnek: egyiküknek nem sikerült a kórházban időben átadni egy beteget, a másiknak az utolsó pillanatban még becsúszott egy hívás, de van, aki a szabadnapján jön fel vidékről, hogy találkozzunk. Neki a busza késik.

Ez Magyarország. Amikor leülünk, rögtön azt kérik, hogy nevüket és olyan információt ne írjak le, melyek alapján beazonosíthatóak lennének. Az állásukat féltik. Bár különböző életkorúak, végzettségűek, és különböző szakmai tapasztalattal rendelkeznek, még egy dolog azért közös bennük: elégedetlenek az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) működésével, és hiába jelzik a környezetükben az általuk tapasztalt problémákat, szavaik süket fülekre találnak.

Mentők: a fertőző osztály

„Én Budapest egyik legnagyobb állomásán dolgozom és elleptek minket a poloskák. Annyira, hogy nem tudtunk hova leülni, meg lefeküdni, mert teli volt minden velük. Valószínűleg az egyik betegről hordtuk át. De ezt ne úgy képzeld el, hogy egy-két bogár mászott a falon. Csomókban lógtak!” – mondja egyikük. Hetekig könyörögtek, hogy takarítsák ki őket, amire az volt a válasz, hogy „nem fogjuk tudni bebizonyítani, hogy innen vittük haza őket”, és hogy „nem aludni járunk be, minek nekünk ágy”.

©

Látva megdöbbenésemet, a mentősök arról kezdenek beszélni, hogy egy mentőautóban mennyi fertőzés van. Az, hogy a lélegeztetéshez szükséges tubusok száma nem mindig megfelelő, egy dolog, azt kérnek a kórházból. Egy merev nyakrögzítőt viszont elmondásuk szerint hosszú hónapokig kell használniuk, pedig pár száz, maximum pár ezer forintos tételről lenne szó. Leszedjük a véres nyakú betegről és visszük tovább. Pedig ez olyan, hogy nem tudod rendesen letakarítani, mert a vér beleivódik a szivacsba. Azt még kimosni sem lehet, szóval lefertőtlenítjük, és tesszük fel a következő betegre.

Elmondásuk szerint pokrócot, lepedőt sem tudnak mindig cserélni: egy nap átlagosan öt fekvőbetegre számítanak, a kocsiban mégis csak 1-2 darab van belőlük. Ha egy műszak alatt több olyan beteget szállítanak, aki saját testnedveiben fekszik, „az bizony kifejezetten problémás”.

„Az eszközök folyamatosan rendelkezésre állnak”

Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs igazgatója megkeresésünkre elismerte, két esetben valóban előfordult, hogy poloska jutott a mentőállomás területére, de ezekben az esetekben minden szükséges intézkedést megtettek a probléma orvoslására. Kusper Zsolt, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének (MOMSZ) elnöke szerint ez egyszerűen nem igaz, az OMSZ nem tett semmit, az egyik esetben maga Kusper írt levelet a regionális orvos igazgatónak, és kérte az azonnali intézkedést. Végül az ő kérésére rendelték el a mentőállomás fertőtlenítését.

Győrfi a hiányzó eszközökkel kapcsolatban a hvg.hu-nak azt írta, „határozottan kijelenthető, hogy a mentőellátáshoz szükséges eszközök folyamatosan rendelkezésre állnak. Aktuális, valamelyik mentőállomást érintő, átmeneti készlethiányt csak emberi mulasztás okozhat (a fogyást nem detektálták, a pótlást nem rendelték meg).” Erre mind az általunk megkérdezett mentősök, mint pedig Kusper azt mondták, megszokott ez a kommunikáció az OMSZ részéről, melynek lényege, hogy bármi történik, az kizárólag a munkavállaló hibájából adódhat. Ha valami nincs, akkor nincs, és nem azért nincs, mert azt a mentődolgozó nem jelezte– mondta Kusper.

A mentőautón használt eszközöket a mentősöknek egy úgynevezett esetlapon dokumentálniuk kell, amit a szolgálat végén le kell adni az állomásvezetőnek. Ezt továbbítják a központ felé, ahol feldolgozzák ezeket: ha valamiből hiány van, azt a központban pontosan tudják. A MOMSZ elnöke szerint a mentősök pontosan tudják, milyen eszközhiánnyal küszködve dolgozni, így nem fordulhat elő, hogy elmulasszák az adminisztráció erre vonatkozó részét.

„Az OMSZ nem szeretne pereket”

Beszélgetés közben hamar előkerül, hogy a mentősökre sokszor mennyi időt kell várni. „Amikor hallasz olyat, hogy 47 percen keresztül nem érkezett meg a mentőautó, hidd el, nem azért van, mert valahol kávéztak a fiúk. Csak éppen rossz a mentésirányítás, rossz a kikérdezési protokoll.” (A hvg.hu nemrég arról írt, hogybruttó 2,3 milliárd forintból kifejlesztett ultramodern mentésirányítási rendszer (MIR), amely képes a lehető leggyorsabban megtalálni az adott esethez a legközelebbi, az eseményhez legmegfelelőbb mentőkocsit, több határidő-módosítás után sem működik. – szerk.)

További riport a témában
Ez nem a Vészhelyzet - Egy éjszaka a sürgősségin

A mentősök szerint kis túlzással akkor is ki kell menni egy beteghez, ha feltörte a cipő a lábát, mert „az OMSZ nem szeretne pereket, ezért inkább mindenhova kiküldik az autót”. Január-február tájékán számtalanszor mennek kidobott fenyőfákhoz, mert aki a 104-et hívja, az 5. emeletről csak annyit lát, hogy valami fekszik két kocsi között a földön. De az is gyakran előfordul, hogy egy emberhez napjában többször is ki kell vonulni. Vagy ha nincs elég kocsi, több tíz kilométerről küldenek mentőt, holott már az indulás pillanatában lehet tudni, hogy bármennyire is sietnek, nem fogják életben találni a beteget. „Ilyenkor jellemzően félúton szólnak is, hogy forduljunk vissza. Csak ezzel meg az a baj, hogyha nem híváshoz sietünk, akkor nem használhatjuk a megkülönböztető jelzést: 30-40 kilométerről csúcsforgalomban visszaérni pedig órákba telik.” Ilyen esetekben kiesik egy autó, a 15 perces protokoll szerinti kiszállási idő pedig már nehezen tartható.

200 órás munkahónap sem ritka

„Ez olyan szakma, ahol nagyon nagy szükség lenne arra, hogy ki tudjuk magunkat pihenni. Egy hónapban elvileg 14-szer 12 órát kellene dolgoznunk, de most kitalálták, hogy a már meglévő személyzetre plusz autókat állítanak be, ami azt jelenti, hogy még 3-4 plusz napot be kell vállalni havonta, így a 200 órás munkahónap sem ritka. Alig van szabadnapom” – mondja egyikük. Kollégája pedig telefonján mutatja a banktól érkező sms-értesítőket. Fizetési utalások az elmúlt hónapokból: nettó 105-108 ezer forint, és ő még a jobban keresők közé tartozik, mert az átlag bruttóban szokta ezt az összeget megkapni. Az OMSZ éves szinten mindössze 16 ezer forintot biztosít a munkaruhák tisztítására. Ez az összeg talán havi szinten megfelelő lenne: normális esetben minden műszak után szükség lenne mosatásra, van, amikor műszak közben is kellene váltóruha. Ezek híján viszont nagy a fertőzésveszély.

©

„Gyakran előfordul, hogy nehezen kezelhető drogosokhoz, alkoholistákhoz hívnak ki bennünket. Azt, hogy több generációra visszamenőleg megátkoznak, már észre sem veszem, de amikor leköpnek, csapkodnak, akkor mi van? A rendőröknek és a tűzoltóknak például biztosítanak pszichológust, mi hiába vagyunk ugyanolyan pszichés nyomásnak kitéve, segítséget legfeljebb akkor kapunk, ha mondjuk családirtáshoz kell kivonulni.” Azt mesélik, kicsit jobb lenne a helyzet, ha létezne készenléti pótlék. Ez akkor járna, ha egy adott időszakban átlagban a műszak legalább felét kivonulással, azaz "tengelyen" tölti a munkavállaló. A pótlék körülbelül havi plusz 20 ezer forinttal dobhatná meg a jövedelmüket.

Elsőfokon már nyertek egyet
A készenléti pótlék miatt a mentősök már jó ideje pereskednek. Kusper Zsolt, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke lapunknak elmondta, az OMSZ annak dacára sem fizet, hogy a mentőzés benne van a tíz legnagyobb megterheléssel járó munkakörben. Három évvel ezelőtt bírósághoz is fordultak. Eddig két elsőfokú ítélet született. Az elsőt tavaly január végén elveszítették a gyulai munkaügyi bíróságon, de mivel a döntés szakértő meghallgatása nélkül született, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárást rendelt el. Egy másik ügyben viszont a pécsi bíróság kimondta, hogy a mentősöket érő stressz egészségkárosító mértéke akkora, hogy jár a pótlék. A nem jogerős döntés szerint ezt az összeget 2009-től visszamenőleg, kamatostul kellene kifizetni. Egyébként a Fővárosi Munkaügyi Bíróság mellett további 18 megyei bíróságon zajlanak az Országos Mentőszolgálat ellen a pótlékért indított perek.

„Egyszerűbb elmenni egy kukáskocsira”

Nem csoda, hogy évről évre egyre többen mondanak fel. Már mind a négy megkérdezett mentős elgondolkodott azon, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Amikor azt kérdezem, hogy mégis miért csinálják, egyikük azt mondja, katartikus élmény valakit visszahozni az életbe. Az OMSZ szerint a fluktuáció annak köszönhető leginkább, hogy a dolgozók elérik a nyugdíjkorhatárt, illetve vannak, akik főből mellékállású jogviszonyba kerülnek. Ennek ellenére a Mentőszolgálat szerint a fluktuáció az elmúlt időkben mérséklődött.

©

A Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke, Kusper Zsolt szerint viszont a mentősök között egyre nagyobb az elégedetlenség és a kiábrándultság. „Sokan ott tartanak, hogy egyszerűbb elmenni egy kukáskocsira, mert az nem jár szinte semmi felelősséggel. Körülbelül ugyanennyit fognak keresni úgy, hogy sokkal több szabadidejük lesz és még BKV-bérletet is kapnak.” A mentősök szerint az állomány egyre jobban felhígul. „Sokan csak azért jönnek ide, hogy kicsit kipróbálják magukat, de bármelyik fiatalt megkérdezed, azt mondja, ő nem szeretne hosszú távon maradni, ezért még a szakápolói végzettséget sem akarja megszerezni. A kis mentőautók többségén éppen ezért szinte csak olyanok dolgoznak, akik előző nap gyakorlatilag még a Tescóban árut töltöttek fel, azután másnap már mehetnek a mellkasfájóshoz.”

Kusper Zsoltnak is hasonló tapasztalatai vannak. Szerinte az a probléma, hogy az OMSZ igyekszik gyorsan feltölteni az állományban folyamatosan mutatkozó foghíjakat, és igazi szakmai háttér nélkül – egy gyorstalpaló elvégzésével – alkalmaznak embereket. Akik esetkocsira aztán nem bizonyulnak elég képzettnek, így gyakran szállítókocsira kerülnek vagy a mentésirányításra – a lényeg az, hogy nem tudják pótolni a képzett szakszemélyzetet.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék