2014 februárjában jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a kormány 12 milliárdot szán a Nemzeti Agykutató Programra (NAP). Miután a legtöbb tudományág és az egész egészségügy masszív alulfinanszírozottsággal küzd, a félidejéhez ért kutatási programnak nagy elvárásoknak kell megfelelnie, hogy igazolja letagadhatatlan kiemelt státuszát.

„A NAP nem a semmiből jött létre, a program elindítását többéves előkészítés előzte meg”, idézte fel a kezdeteket Freund Tamás nemzetközi hírű agykutató, a Nemzeti Agykutató Program elnöke, egyben az MTA alelnöke. A kezdeményezést az a felismerés motiválta, hogy a szűkös magyar kutatási forrásokra tekintettel érdemes a kutatásokat egy területre fókuszálni, ahol viszont nemzetközi viszonylatban is jelentős eredményeket lehet elérni.

Ahhoz, hogy ez a terület az agy, illetve az idegrendszer legyen, három feltételnek kellett teljesülnie. „Fontos, hogy az adott tudományterületnek legyen múltja az országban, de legalább ennyire fontos, hogy legyen jelene is, ne olyan legyen, mint mondjuk a futball. Végül, de nem utolsósorban legyen társadalmi relevanciája is” – összegezte a szempontokat Freund.

Sürgető igény az agykutatásra

Az agykutatások kapcsán pedig mindhárom feltétel megvan. Élő hagyomány Magyarországon az agykutatás: elég, ha a több tudományos műhely alapjait lerakó Szentágothai János, az óriási presztízsű Agy-díjat elnyerő Buzsáki György és Freund Tamás vagy a legfiatalabb kutatógeneráció munkásságát nézzük. Olyannyira magas szinten űzzük, hogy a nemzetközileg elismert idegtudomány tárgykörű tudományos publikációk terén nem csupán a legtöbb környező országot, hanem a nálunk tizennégyszer nagyobb Oroszországot is megelőzzük.

Buzsáki György
©

Az agy működésének minél jobb megismerését egyre sürgetőbb társadalmi igény is motiválja. A növekvő élettartam miatt egyre gyakoribbak az olyan degeneratív idegrendszeri betegségek, mint az Alzheimer- és a Parkinson-kór, de a modern élet jelentette információbőség és folyamatos adaptációs kényszer miatt rohamosan növekszik többek között a pánikbetegek és depresszióban szenvedők száma. Ezeknek a betegségeknek a kezelése igen drága: az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján 2010-ben 30 európai ország agyi betegségekből eredő éves költségterhét 798 milliárd euróra becsülték. Csak hogy képben legyünk: ez több mint a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a cukorbetegség együttes kezelési költsége.

"Kézváltás" segíthet a stroke-osokon

Noha Oberfrank Ferenc, a NAP társelnöke szerint két év inkább csak az ígéretes kutatási irányok megtalálására elég, nem a nagy áttörésekre, jelentős eredmények már most is akadnak. A NAP-hoz köthető első komoly siker egy új agyi idegpálya felfedezése, ami a mozgásért, figyelemért és az öntudatért felelős agyközpontokat köti össze. Az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézete (MTA KOKI) kutatói által 2015 februárjában a világ vezető idegtudományi lapjában közölt kutatás óriási jelentőségű, hiszen a legalapvetőbb agyi funkciókat befolyásoló idegpályáról van szó, amely működésének megértése számos mentális zavar kezeléséhez vihet közelebb minket.

Szintén az MTA KOKI-hoz köthető a népbetegségnek számító stroke kutatása során elért eredmény. Az angol tudósok közreműködésével megvalósult kutatás az agyi érkatasztrófák immunológiai hátterét vizsgálta, és összefüggést fedezett fel a szervezetben lezajló gyulladásos folyamatok és a stroke létrejötte, illetve súlyossága között. A kapocs megtalálása elsősorban a megelőzésben, illetve a maradandó károsodások megakadályozásában lehet nagy jelentőségű.

Pécsett eközben egy rettegett autoimmun betegség, a szklerózis multiplex (SM) kezelése terén tettek jelentős lépést. A pécsi orvoskar kutatói egy olyan célmolekulát, az úgynevezett TRPA1 receport vizsgálnak, amely révén konkrét gyógyszer-hatóanyagot lehet kifejleszteni az SM-et kiváltó autoimmun reakció megakadályozására.

MRI-készülék az MTA Kutatóközpontjának laboratóriumában
©

Egy másik helyi kutatás az agysérültek rehabilitálása terén ígér új lehetőségeket. Régi felismerés, hogy összefüggés van a domináns kézhasználat és a beszédközpont elhelyezkedése között: a beszédért felelős terület az esetek többségében a bal agyféltekében található, és ennek megfelelően az emberek többsége jobbkezes. A pécsi kutatások viszont arra is rámutattak, hogy azokban az esetekben, amikor valami okból (például sérülés) a másik kéz használata válik dominánssá, a beszédközpont helye is megváltozik. Mindez konkrét terápiás eredményeket is ígér, miután lehetőség nyílhat arra, hogy a stroke, avagy egyéb agysérülések miatt károsodott beszédközpontot a kézhasználat váltásával ösztönözzék „költözésre” a nem károsodott agyféltekére.

Amerikában vizsgálják a pogányi focistákat

Fontos eredmények születtek a Parkinson-kór kezelése során alkalmazott mélyagyi stimulációval kapcsolatban is. Az érintett agyi területek stimulálásával a betegeket tünetmentessé tevő módszert már jó ideje alkalmazzák, ám eddig elsősorban azokban az esetekben került sor a beavatkozásra, amikor a gyógyszeres kezelés már nem hatott. A pécsi kutatások most arra jutottak, hogy célszerű lehet ezt a gyakorlatot felülvizsgálni, miután ha a beavatkozásra még a kór elhatalmasodása előtt kerül sor, a viszonylag fiatal, 60 év alatti betegeket sikerült újra munkaképessé tenni. Mindez azért is fontos, mert a betegség sokszor már az aktív évek során, 50, esetenként 40 éves kor körül kialakulhat.

Egy másik pécsi kutatás elsősorban a fiatal korosztályt veszélyeztető koponyasérülések kapcsán lehet nagy jelentőségű. Ahogy arról a hvg.hu elsőként beszámolt, a PTE Idegsebészeti Klinikáján a korábban jelentéktelennek tekintett, ám elhanyagolásuk és ismétlődésük esetén igen súlyos következményekkel járó enyhe koponyasérüléseket vizsgálták, és az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma által is finanszírozott munka teljesen átalakította a mindennapos fejsérülések megítélését.

Az alapvető összefüggés feltárása után most a kutatások a sportsérülések során keletkező potenciális agykárosodásokat, még pontosabban az ezeket már rövid távon jelző biomarkereket vizsgálják. Ahogy a kutatást vezető Büki András előadásából kiderült, a mai napig élő amerikai kapcsolat a NAP égisze alatt folyó kutatásokban is szerepet játszik, hiszen a jelenleg a pogányi focicsapat tagjaira koncentráló vizsgálat eredményeit a pécsiek egy amerikai partnerük segítségével értékelik ki.

©

Bár a NAP révén a magyar agykutatást is veszélyeztető agyelszívást többtucatnyi kutató visszacsábításával sikerült visszájára fordítani, és a négy év nemzetközi színtéren is komolynak számító tudományos eredményeket hozhat, Freund Tamás reményei szerint mindez csupán a kezdet. „Négy év arra elég, hogy a kutatócsoportok felálljanak, és teljes gőzzel pörögjenek. Akkor kezdik el hozni igazán az eredményeket; nonszensz lenne őket leállítani. A miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy amennyiben a vállalt célokat teljesítjük, úgy lehetőség nyílik a program meghosszabbítására 10 évre. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy a vállalásainkat többszörösen túlteljesítjük, a többi pedig már a kormányzaton múlik.”

Minden fillérrel elszámolnak
A magyar viszonylatban kiemelkedő finanszírozás jelentette felelősséget a vezetők is érzik: ha a kezdeti elvárások nem teljesülnek egy kutatással kapcsolatban, akkor az erre a célra szánt forrásokat más, jól teljesítő projektek kapják – a 60 csoport közül kettő esetében van erre esély. A kutatástámogatás mellett fontos az infrastrukturális háttér megerősítése is: a héten tartott pécsi szeminárium apropóját például egy, a NAP keretében beszerzett, kisállatok vizsgálatára alkalmas MR-készülék átadása szolgáltatta. A berendezés óriási jelentőségű: az állatkísérletek eredményeinek valós idejű vizsgálatát teszi lehetővé. Nem mellékes az sem, hogy ezen a módon durva beavatkozások nélkül lehet állatokat tesztelni és megfigyelés alatt tartani. (A pécsi beruházás csak az egyik a fejlesztések sorából, a Szegedi Tudományegyetemen a közelmúltban a laser scanning mikroszkópok legújabb generációjához tartozó mikroszkópcsaládot adtak át.)