szerző:
Gyenis Ágnes

A korrupciót mindenki csak a felszámolóknál keresi, de nem biztos, hogy ott van – összegzi tapasztalatait Somogyi Ferenc, aki kilenc év után lemondott a Felszámolók Országos Egyesületének elnökségéről.

HVG: Márványból faragott sakktábla díszíti az irodáját, ám az ön stratégiája megbukott az egyesület élén. Gittegyletté váltak, önnél ügyesebb lobbistára van szükség?

Somogyi Ferenc: Ha valaki ezt kívülről így látja, elfogadom. Bár az egyéniségemet sosem adtam fel. Két felszámolásra jutott tejipari cég, a Mizo és a Parmalat megmentése után, spontán választottak elnökké 2008-ban, a munkámat az első négy évben sikeresnek éreztem. Az Orbán-kormány 2011–2012-ben ért el a felszámolókig, azóta nem számít a véleményünk. A stratégiai vállalatok elkülönített felszámolásáról például azt mondtuk, kiszámíthatónak és átláthatónak kell lennie, ám ehelyett egyedi kormányhatározatokon múlik, mely cégeket sorolják ebbe a körbe. A döntés óhatatlanul a pillanatnyi politikai érdekektől függ. Például a Köki-Terminálként ismert R-CO felszámolásakor a gép először az én cégemet sorsolta ki. Ám a bíróság ezt megváltoztatta, majd a kormány kiemelte az ügyet. Időközben a fejlesztési tárcánál átalakultak az erőviszonyok, az állami felszámolón belül is váltás történt, így lett először Péter Márta, végül Börcsök Sándor a felszámoló. Most ő lett egyébként az utódom. Mielőtt rákérdezne, húsz éve ismerem, jó szakembernek tartom. Bízom abban, hogy a mostani pozíciói révén az egyesületünk élén többet tehet a felszámolókért, mint én.

Somogyi Ferenc
©

Egyik kollégája azt panaszolta, hogy az egész szakma tönkrement. Az utóbbi három évre célzott, amióta az új felszámolói listával veteránok süllyedtek el, és ismeretlenek bukkantak fel. Nem vált előnyükre a frissítés?

Korábban négy-öt nagy uralta a piacot, a Dunaholding holdudvara, a Mátraholding, a Kossuth Holding, a Vectigalis és az ÁFI Zrt. Akkoriban az egyes ügyekre a bírók jelölték ki a felszámolócégeket. Beszéltek persze összejátszásokról, de alapvetően a korábbi szakmai teljesítmény számított. Ezt a rendszert mi is bíráltuk. Ám az mélységesen megdöbbentett, amikor a kormány az egyesületet mellőzve olyan pályázatot írt ki, amelyben döntően szubjektív szempontok alapján vált el, melyik cég kapott felszámolói jogosítványt, és melyik nem. Még mindig folynak emiatt perek, de ha a listáról lemaradt társaságok nyernek is, akkor sem felszámolói státust, legfeljebb kártérítést kapnak. Jóllehet most elvileg pártatlan az ügyek elektronikus kisorsolása, a legtöbb cégnek, köztük az újaknak, nincs munkájuk. Hiába tekinti őket a közvélemény csókosoknak, a felszámolók felének még a fennmaradása is kétséges. Eddig alapszinten minden ilyen vállalkozás megélt ugyanis a 150 ezer forintos minimális juttatással járó egyszerűsített ügyekből, az üres cégek felszámolásából, ami nagyjából évi 20–25 milliót hozott. Most a kiürített cégek zöme kényszertörlésre jut. A felszámolóknak csak akkor van dolguk, ha bérgarancia-biztosnak kérik fel őket, esetenként 30 ezer forintért. Önnek most az egyik legjobb felszámolókollégám hozta a kávét, mivel nincs munkája, nem futja titkárnőre.

Sajnálnunk kellene önöket, miközben arról szólnak a hírek, milyen vagyonmutyik-kimentések folynak a nemegyszer csalárd módon tönkretett cégeknél? Az MKB Bank például tízmilliárdot bukott egy visegrádi hotelprogramon az adófizetők kárára, az ingatlan pedig bagóért a kormányfő vejéhez közeli céghez vándorolt a felszámolásból!

Az MKB konkrét ügyeiről nem tudok nyilatkozni. Általában igaz, hogy a korrupciót mindenki csak a felszámolóknál keresi, pedig nem biztos, hogy ott van. A vagyonkimentés végtelenül kreatív műfaj. A felszámolások 90 százaléka reménytelen, üres cégeknél indul, fel sem merül, hogy tovább működhetnének. A többinél pedig a jelzálogjoggal védett bank akarata a döntő, amely a vagyonnal fedezett követelését bármennyiért eladhatja. A felszámoló ezt nem teheti meg. Bábolna majdnem tíz éve indult felszámolása során nekem rontott a sajtó, hogy a válságban nem tudtuk jó áron eladni a pulykatelepeket, amelyek senkinek sem kellettek. Most hirdetjük az utolsó vagyontárgyakat, vadászati eszközöket, magasleseket, etetőket, ezek remélhetőleg kapósabbak lesznek. Azt viszont senki sem díjazta, hogy kihasználtuk a szezont, és a mérlegben nullára leírt traktorokért, kombájnokért, vetőgépekért 80 milliót fizettek az árverésen licitálók.

©

Aztán ott van az egykori WU2 sampont és Ultra mosóport gyártó EVM Zrt., azt is én számolom fel. Cinkotai ingatlanát abszolút törvényesen elvitte a Buda-Cash DRB Bankcsoportja, miközben 86 dolgozó két éve nem kapott meg 400 milliónyi bért. Azokat a gépeket tudtam eladni csupán 18 millióért, amelyeket nem loptak el az épület oldalfalát kibontó tolvajok. A pénzt elviszi a környezetvédelmi hatóság, amely most az adóhivatalt is megelőzi. A dolgozók úgy juthattak a bérgaranciában kifizetett 80 millión felül még 30 millióhoz, hogy Varga Mihály miniszterhez fellebbeztem. De miért is van rossz hírük a felszámolóknak? Mert míg Szlovákiában például 20 százalékos sikerdíj jár nekik, ha visszaszerzik az elsíbolt vagyont, itt 4 százalékot kapnak érte, azaz nem fűződik komoly érdek a pluszmunkához. Németországban börtönbe zárják, aki ellopja a cég vagyonát vagy eltünteti az iratokat, nálunk többnyire megússza. A rendszerváltás óta az összes kormány bocsánatos bűnként kezeli az ilyen ügyeket.

Ön harcos ember, de nem tett-e rosszat a pozíciójának, hogy belekeveredett a Matyi Dezső-féle Alexandra csődjébe?

Az üzletláncot fenntartó Rainbow Kft. válságmenedzselésére szerződtem, fél évre, Matyi egyetértésével. Ez nem összeférhetetlen a szakmai érdekvédelemmel. Feljelentést tettem például azért, mert 740 millió forintért vettek lejárt utalványokat a dolgozóknak, s nem tudni, hol a pénz. A pénztárban kimutatott több mint 240 milliót úgy tüntették el, hogy kölcsönadták. A bolti bevételek egy része pedig nem a Rainbow, hanem egyéb Matyi-cégek számlájára érkezett. Mindez együttesen milliárdos vagyonvesztést jelentett. A budapesti VII. kerületi kapitányságon tettem feljelentést, amit átadtak Baranya megyének, de ott sem történt semmi, mert a rendőrkapitánnyal közös halastavam van, így felvetődött az összeférhetetlenség. Az ügy Tolna Megyébe került, majd onnan Bács-Kiskunba, tipikus országjáró nyomozás folyik. Immár 23 éve vagyok felszámoló, de ilyet még én sem láttam.

A Quaestor-birodalom felszámolása kapcsán azt vetették fel a szocialisták, hogy a zűrös cégcsoportok felszámolását egy kézbe kellene venni. Nincs igazuk?

Negyedszázada megfogadtam, hogy nem politizálok. Ugyanakkor az uniós normák szerint a cégcsoportok felszámolását onnan kell irányítani, ahol a valódi pénzügyi központjuk van. A Parmalat szlovák leányának felszámolását például mi kezdeményeztük, és magyar felszámolócég végezte. Jó lenne, ha ugyanez az elv érvényesülne a belföldi holdingok tagjaira is, mert ez az összes hitelező érdeke.

GYENIS ÁGNES

(Az interjú eredetileg a HVG 2017. június 17-i számában jelent meg.)