Macskatéglák. Elemek a magyar pavilonból © http://www.reorient.hu/

Ultrahanggal porlasztó tál, vagyis párakonyha, amelyre rávetítik a kínai ételek képét, kerti ruhaszárítón fekete és rózsaszín adó-vevő rádiós pingvinek hada, körtékre ráhúzott színes műanyag sünök - ez a LED liliom, csipogó bokrok, amelyek vaspálcára húzott színes műanyag elalvásgátlókkal vannak teli, meg macskatéglákból épített fal - ez olyan epoxi gyantába öntött apró, szőrmók játékállatka, amely érintésre világít, sőt nyávog is.

A látványos vizuális elemek egy szociológia-városhasználati projektet takarnak. A velencei magyar pavilon azt vizsgálja, az ázsiai, elsősorban kínai betelepülők épített és tárgyi kultúrája hogyan illeszkedik a magyarországi terekbe? Hogyan hat - ha egyáltalán hat - egymásra a két kultúra, milyen interakció jött létre köztük az elmúlt tizenöt évben?

A koncepció hazai sajtóbemutatóján, még augusztusban Nemes Attila, a projekt főkoordinátora vázolta a kutatás és az alkotés folyamatát. Fél éve kezdtek hozzá a tervezéshez, mégpedig kutatással. Bevontak a munkába építészeket, szociológusokat, sinológusokat, hogy feltérképezzék, miként jelennek meg a távol-keleti kultúra jegyei, a hangzó terek, a média, a szokások Magyarországon. Az ezekről készült tanulmányokat kötetbe foglalták.

A második fázis az installáció volt, a megvalósításban 90 százalékban építészek vettek részt, és persze médiaművészek meg műszaki tanácsadó csoport. A magyar projekttel azt akarják bemutatni, hogy az építészetben nemcsak a nagy, drága elemekkel lehet dolgozni, hanem kreativitással az olcsó anyagokból is lehet esztétikai rendszert létrehozni, és hatást gyakorolni az emberekre.

Mint a projekt leírásában olvasható, a magyarországi városi kultúrát alapjaiban átalakító rendszerváltozással egy időben indult meg az a bevándorlási folyamat, aminek eredményeképpen Magyarország mára a távol-keleti országok európai hídfőállása lett. A 'kínaiak' – minthogy ez a csoportos megnevezése a sokféle kelet-ázsiai bevándorló csoportnak – az átalakuló tulajdonú és funkciójú építészeti közegben rövid idő alatt hatékonyan kezdték el használni a kereskedelmi hálózatok szinte minden településen jelen levő egységeit, új, gyakorlatilag egységes arculatú, karakteres és mindenki által ismert környezetet kialakítva bennük. A 'kínai' éttermek és diszkontok, áruházak, piacok világa a hazai társadalom széles rétegei számára meghatározó áruforrássá vált, és a személyes környezetbe vándorló tárgyakon, ruhákon, technikai eszközökön keresztül átformálta a magyar környezetkultúrát is.